A Fővárosi Törvényszék mai ítéletében hatályon kívül helyezte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) döntését a mobilfrekvencia-pályázat nyerteseiről. Magukban valószínűleg nagyon örültek a Fejlesztési Bank és a Magyar Villamos Művek menedzsmentjeinek tagjai, mivel a bizonytalan piaci sikerű  társaságba való beszállás miatt így egyelőre nem kell szembenézniük a hűtlen kezelés esetleges gyanújával. Mégis, az ügy igazi tanulsága az, hogy talán a kormánytöbbség számára is világossá válik: még a saját szempontjából is milyen rossz következményekkel járhat a szeleburdi frakciókormányzás.

Történt ugyanis, hogy egy közepesen erős vita nyomán, egy egyéni képviselői törvényjavaslat alapján rendeletalkotási jogot kapott az NMHH elnöke. Ennek volt köszönhető, hogy 2011 augusztusától – szintén egyéni képviselői indítványra – a fejlesztési miniszter helyett ő határozhatta meg a frekvencia-felhasználási szabályokat. A hatáskör átpakolásához persze a korábbi miniszteri rendeletek sorsát rendező, átmeneti szabályok nem társultak, így azok hatályban maradtak.

Szalai Annamária mindenesetre gyorsan megalkotta a 7/2011. (X. 6.) NMHH rendeletet, amely villámsebesen, másnap hatályba is lépett. Ez a rendelet nem tiltotta meg az állami szereplőknek, hogy belépjenek a mobilpiacra. Hatályban maradt ugyanakkor a régi felhatalmazás alapján alkotott, a frekvenciasávok felhasználási szabályainak megállapításáról szóló 35/2004. (XII. 28.) IHM rendelet is, ami  2008 óta kifejezetten tiltotta, hogy egy állami irányítás alatt álló cég mobilfrekvenciához jusson. Ezt a szabályt egyébként Fellegi Tamás 2011 júliusában, nem sokkal e hatáskörének elveszítése előtt még meg is erősítette. Az IHM rendeletet – talán feledékenységből, talán célzottan – sokáig  nem helyezte hatályon kívül a fejlesztési miniszter még akkor sem, amikor az NMHH már megalkotta az új, az állami szereplőkre vonatkozó tilalmat nem tartalmazó szabályozását. Így 2011 októbere és decembere között egyszerre volt hatályban a tilalmat tartalmazó és azt mellőző rendelet is.

A két rendelet közül a jogforrási hierarchiában a miniszteri rendelet áll magasabban, így ha az NMHH rendelete és az IHM rendelet ellentétes egymással, az IHM rendeletet kell alkalmazni. Ami tehát tiltotta, hogy állami szereplő mobilfrekvenciához jusson.

Egyfelől örülünk annak, hogy volt olyan bíró, aki az igazságszolgáltatást érő minden indirekt kormányzati nyomásgyakorlás mellett is hajlandó volt egyedül a jog szempontjait figyelembe venni a döntésénél. Másfelől pedig reméljük, hogy ez az eset a jogállamiság iránt kevéssé elkötelezett kormánypárti képviselőket is rádöbbenti arra: hova vezet a koordinálatlan, akarnok törvényalkotás – ami most harmincmilliárdjába került a költségvetésnek. Persze nem csodálkoznánk, ha éppen lázasan szövegeznének egy, a bírósági döntést hatástalanító törvényjavaslatot valahol az NMHH-nál…