A részvételi demokrácia elmélyítésének híveiként elutasítjuk, közjogászként pedig nem értjük a javaslatot.

Mindenekelőtt persze azért káros a polgár és a demokratikus intézmények közzé felesleges akadályt építeni, mert bármilyen regisztrációnak az a hatása, hogy csökkenti a választási részvételt, és alacsony választási részvételre egy ilyen szintű társadalmi-politikai bizalmi válsággal sújtott országnak végképp nincs szüksége. Ha meg nem is értjük, de értjük, persze, hogy ezt a magyar jobboldal a 2002-es szoros, a bizonytalan szavazók által eldöntött választás emléke által frusztrált része nem így gondolja, de azt nem értjük, hogy miért próbálja valaki a közvetlen politikai hasznon (a protesztszavazók távol tartásán) túl más, ésszerű és semleges okokkal is védeni a javaslatot. Ezek az érvelések a benyújtott törvényjavaslat alapján ugyanis a következők miatt részben vagy egészben valótlanságokra épülnek:

1. A regisztrációnak nincs gyakorlati haszna, ezzel szemben belekerül majd ciklusonként úgy egy Loki-stadionnyi pénzbe, amit senki nem fog levonni a Fidesz és a KDNP párttámogatásából, úgyhogy az adófizetők állják majd.

Ma úgy jön létre a választói névjegyzék, hogy a kampány kezdetén, a választások kitűzésekor a választási iroda lekéri a választókerületben lakó választókorú lakosok adatait a lakcímnyilvántartásból, majd ezt korrigálja a választójogból kizárt (cselekvőképtelen, közügyektől eltiltott) polgárok bírósági nyilvántartásokból megszerzett adataival. Aki véletlenül kimarad a névjegyzékből, egy gyors jogorvoslati eljárással orvosoltathatja a hibát. Ez azt jelenti, hogy ez a lista a kampány alatt, a választások végéig létezik, és anélkül jön létre, hogy a választóknak közre kellene működnünk a létrehozásában.

Ehhez képest ugye a Fidesz által javasolt rendszerben négyévente elkészül egy lista, amin csak az van rajta, aki bejelentkezett, de ezt (amíg megvan) folyamatosan frissíteni kell a lakcím-nyilvántartási adatok alapján, sőt, eleve csak úgy kerülhetünk bele, hogy a bejelentkezésünket a lakcím-nyilvántartási adatok alapján ellenőrzik. (Sok kellemetlen percet okozhat majd, ha Kovács Jánosné nyugdíjas a XI. kerületben a személyi igazolványa számát írja majd be személyi azonosítója helyett. De arra is kíváncsiak leszünk, hogy tényleg elutasítják-e majd a regisztrációt, ha valaki „utca” helyett „u.”-t ír a kérelembe.) A regisztrációra felhívó  leveleket ki kell küldeni, a beérkezett nyilatkozatokat fel kell dolgozni, a nyilvántartást kezelni kell két választás között is. (Bármikor lehet időközi, előrehozott választás vagy népszavazás.) Ez sok pénzbe kerül. Ha hozzászámítjuk (szerencsés esetben) mondjuk 5-6 millió választópolgár adminisztrációs terhét is (egy órát biztosan elvesz az ügy egy átlagmagyar életéből), akkor már ott vagyunk a 10-15 milliárdos sávban egy ciklusra, de informatikai beszerzéssel lesz az sokkal több is.

2. A regisztráció nem véd meg a személyes adatokkal való visszaéléstől és a pártok zaklatásától. Egyrészt amelyik kevéssé érzékeny az adatvédelemre a pártok közül (khm), az nem fogja letörölni a meglévő, nem csak a saját szavazókra kiterjedő , minden bizonnyal ma is jogsértően létező adatbázisait. Másrészt ez a lista (bár elvileg nem lehet majd kiadni), sokáig meglesz és sokkal értékesebb lesz, hisz a politikailag aktív polgárokat tartalmazza. Aminek pedig nagy értéke van, az mindig hajlamos elhagyni a hivatalok kapuit: ha nem az OVB-nél NVK-nál, akkor a jegyzőnél. Végül ha tényleg az lenne a baj, hogy ne menjen ki az adatbázis a pártoknak, akkor egyszerűen meg kellene tiltani a megvásárlását.

3. A regisztráció bevezetése semmilyen módon nem függ össze a kopogtatócédulák eltörlésével. Bár a 200 ajánlóíves ajánlást a többes ajánlás megengedésére tekintettel politikai támogatottságot nem mér (egy 0,5 %-os választási támogatás alatt elbukott kaució sokkal többet érne), de  nyilván jó lesz, ha túljutunk végre ezen a kopogtatócédulás rémálmon. Nem is csak a bőséggel dokumentált visszaélések miatt, hanem azért, mert ez lényegében kontrollálhatatlanul tette nyilvánossá a választás első szakaszát. Egy felesleges előregisztáció ugyanezt tudja, csak nagyban: ne legyenek illúzióink afelől, hogy egy jól beágyazott párt pontosan fogja tudni, hogy a választókerületből ki regisztrált már be a vele szimpatizálók közül, s így azt is, hogy ki nem.

4. A javaslat eljárási része (a benyújtott szöveg szerint: 4 évre, több választásra, levélben itthonról csak szeptember 1. és 15. között kérhető a regisztráció) irracionális, következményeiben végiggondolatlan. Belföldről miért csak két héten keresztül lehet írásban jelentkezni? Hogy megkönnyítsük a mozgáskorlátozottak helyzetét? Hogy kezeljük az előrehozott általános választást? Mi van, ha olyasmi történik a nemregisztrálós időszakban, ami alapvetően változtatja meg az emberek választási hajlandóságát? Egyáltalán gondolkodik-e valaki a 2014-es választást követő időszakra előre? (Természetesen az utóbbira igen a válasz: az eddig egy országos választásra ciklusra választott OVB helyetti NVB abban is nemzeti lesz, hogy 9 évre választják, ami a funkciójára tekintettel egészen botrányos. Ja egyébként még 2010-ben a négyéves OVB-ciklust is lerövidítette fél évre a fideszes kormánytöbbség.)

Nem tudjuk, mit várnak ettől a kormánypártok, de bármi is az, ennyit nem ér.