Újabb alaptörvény-módosítással most éppen a földtörvény lesz sarkalatos. Hová vezet ez?

Lázár János friss bejelentése szerint a „kormány szerdán megtárgyalja az alaptörvény módosítására vonatkozó javaslatot, amely a földdel kapcsolatos alapvető jogokra kétharmados jogszabály megalkotását írja elő, így lesz sarkalatos a földtörvény és néhány más jogszabály is”. Volt már alkotmánybírósági döntést felülíró alkotmánymódosítás, alkotmányellenes törvényt alkotmányossá tevő módosítás, egyedi ügyet megoldó alkotmánymódosítás és az alkotmány normativitását korlátozó alkotmánymódosítás. Folyamatban lévő törvényalkotást sarkalatosító alkotmánymódosítás azonban még nem volt: ideje hát, hogy legyen.

„Szép vagy pillanat, ó maradj velem” – mondja ugyanis Goethe Faustjával a kormány akkor, amikor – bár ez az alkotmányok léptékével mérve még mindig friss-ropogós Alaptörvényből nem következik – mégis sarkalatos törvénybe öntené a „földdel kapcsolatos alapvető jogokra” vonatkozó törvényi szabályokat (bármit is jelenten majd pontosan ez a fogalom). A jóindulatú interpretáció mellett már most látják, hogy mennyire jó és maradandó alkotás lesz (a kormánypártokon belüli koncepcionális nézeteltérésektől nem függetlenül tárgyalásában többször halasztott) földtörvény, így stabilitására rá is lehet erősíteni. Ennél azonban sokkal valószínűbb az, hogy a cél „csak” annak az elérése, hogy a következő, kétharmados támogatottsággal nem rendelkező kormányok autonóm földbirtok-politikával mostantól ne rendelkezzenek. Tegyük ráadásul hozzá, hogy az Alaptörvénynél az alkotmányozó eszébe jutott új kétharmados témák közt (a családok védelme, valamint a közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályai, azaz az egykulcs és a családi adókedvezmény mellett) a nemzeti vagyonra vonatkozó követelmények is ott voltak. Tehát a mostani kétharmadosítással nem csak az állami vagy önkormányzati földek, hanem a magántulajdonban levő földek tulajdonlására, használatára és forgalmára vonatkozó szabályokat rögzítheti a jelenlegi kormánytöbbség tetszőleges mélységben és tartalommal.

Miért baj ez, ha amúgy szeretjük a stabilitást és a kiszámíthatóságot? Nyilván jobb lenne, ha egy parlamentnek felelős, választói felhatalmazással rendelkező kormány (ami lehet éppen a mostani kormánypártok újabb kormánya is), rendelkezne a gazdaságpolitika alakításának tényleges lehetőségével, mert ha a nagyobb hatalommal nem jár együtt a nagyobb felelősség, akkor az nem csak a Pókember jelmondával lesz ellentétes, hanem a parlamentarizmussal és a jó kormányzás elvével is.

Azonban ennél is nagyobb baj, hogy a kormány úgy jár rá a saját Alaptörvényére, mint a gyerek, aki nassolni jár a nyitva felejtett csokisdobozhoz. Olyan zseniálisan jól fog kinézni a Miniszterelnökségről nézvést 2014 kora tavaszán a jogrendszer, mi tartja majd vissza az alkotmányozót, hogy ugyanezen az elven mindent, ami neki fontos, kétharmadosíttasson a látványcsapatsportági társasági adókedvezménytől a közmunkaprogramon át a diákhitel feltételrendszeréig? Ha tippelnünk kell, akkor a józan észen kívül semmi.