Tartalmilag valóban nem vesztett sokat a kétharmad az AB alaptörvény átmenetis döntésével, de nyugalomra sincs oka.

Formai, a magyar demokrácia minőségét első látásra közvetlenül kevéssé érintő vitát zárt le tegnap az Alkotmánybíróság azzal, hogy – 10-5-ös szavazataránnyal, a jelenlegi viszonyok között simának mondható többséggel – kiszórta az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseibe csomagolt burkolt alkotmánymódosításokat.

Az alkotmányos elvi jelentősége azonban természetesen jelentős a döntésnek: sok szempontból fontos, hogy nem két, számos ponton ellentétes és eltérő szerkezetű dokumentum alkotja majd a magyar alkotmányt. Ennek ezekben az ínséges időkben még akkor is örülni kell, ha amúgy az eddig alkalmazott megoldás szinte már hiányozni is fog majd, mivel az tökéletes lenyomata volt a kétharmados kormánytöbbség államszervezési megoldásait jellemző esetlegességnek és ellentmondásosságnak.

A másik fontos fejlemény pedig az, hogy az AB megteremtette az átmeneti szabályok beillesztésének tartalmi felülvizsgálatára a saját hatáskörét:

„Az alkotmányos legalitásnak nemcsak eljárásjogi, formai, közjogi érvényességi, de tartalmi követelményei is vannak. A demokratikus jogállam alkotmányossági kritériumai, egyben nemzetközi egyezményekbe foglalt, a demokratikus jogállami közösségek által elismert és elfogadott alkotmányos értékek, alapelvek és alapvető demokratikus szabadságjogok, illetve az ezekkel részben egybeeső úgynevezett ius cogens. Adott esetben az Alkotmánybíróság a demokratikus jogállam alkotmányos tartalmi követelményeinek, garanciáinak és értékeinek a töretlen érvényesülését, alkotmányba foglalását is vizsgálhatja.„

Nem hisszük, hogy bárkiben komolyan felmerült volna, hogy ezt a döntést ne követné újabb alkotmánymódosítás. „Nem okoz problémát az Alaptörvény módosítása” – mondja Szájer József. Arra a kérdésre, hogy egy-az-egyben átteszik-e az alaptörvény törzsszövegébe a most megsemmisített rendelkezéseket, az a kormánypárti válasz, hogy „átvizsgálják a helyzetet és formai szempontok alapján mérlegelve fogják összeállítani a módosító javaslatukat”. Szerintünk viszont egyrészt lesz itt majd még probléma, másrészt tartalmi kérdésről lesz szó, hisz az eddig különösebb elvi igény nélkül összedobált, egy-egy korábbi döntést alkotmányossá tenni hivatott rendelkezéseket így kénytelen lesz az alkotmányozó beilleszteni az Alaptörvény szövetébe. Ez pedig egyrészt – minthogy azok nemegyszer több alkotmányos rendelkezésbe is beleakadnak – nem is olyan egyszerű, másrészt a legalapvetőbb alkotmányos elveket sértő megoldásoknál viszont kifejezetten hentesmunka.

Nézzük meg, merre fröccsenhet a vér, ha tényleg az összes most kilőtt szabályt feltámasztja februárban a kétharmad:

megsemmisített átmeneti rendelkezés	a rendelkezés tartalma	milyen alaptörvényi rendelkezéssel ellentétes?	tartalmilag beleilleszthető-e az Alaptörvénybe	van-e értelme a kormánypártok szempontjából
a kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről szóló része (preambuluma)	politikai deklaráció a kommunista diktatúra bűneiről, benne az MSZP mint utódpárt felelősségének kimondása	ha politikai deklarációként kezeljük, akkor semmivel	igen, bár a Nemzeti Hitvallás mellé ezt ilyen terjedelemben súlyos aránytévesztés lenne berakni	nincs értelme, nincs normatív tartalom
1. cikke	törvényben megjelölt állampárti vezetők nyugdíja csökkenthető	a tulajdonhoz való joggal – XIII. cikk (1) bekezdés, de a törvényben ténylegesen elvont nyugdíjpótlék esetében még ezzel sem	igen	valószínűleg egyébként is csökkenthető (az elvont nyugdíjpótlékot nem járulékfizetés alapozta meg)
2. cikke	a pártállam idején nem üldözött súlyos bűntettek elévülésének korlátozása	a visszaható hatály miatt a jogállamisággal – B) cikk (1) bekezdés (de egyébként sem érvényesítették az új Btk-ban)	nem (húsz éve még az lett volna, de az azóta eltelt idővel alkotmányosan nem tudunk elszámolni)	nincs értelme, ha be is illeszti, Strasbourgban elbukik
3. cikke	a Nemzeti Emlékezet Bizottsága létrehozásának elrendelése	semmivel (de nem jött létre)	igen	közröhej, ez kormányhatározatba való, érdemi jogkörök nélkül nem létezhet alkotmányos szerv
4. cikke	az állampárti vezetők közszereplők	semmivel (a magánélethez való jogot – VI. cikk (1) bekezdés – korlátozza, de legitim célból, úgyhogy ezt törvény is megtehetné)	igen	nincs értelme, egyébként is így van
11. cikk (3) és (4) bekezdése	„mindaddig, amíg a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése nem valósul meg”, az Országos Bírósági Hivatal elnöke és a legfőbb ügyész a törvény szerint illetékes bíróságtól eltérő bíróságot jelölhet ki	a tisztességes eljáráshoz való joggal és a törvényes bíróhoz való joggal – XXVIII. cikk (1) bekezdés	nem	a legfőbb ügyésznek ma nincs ilyen hatásköre a Be.-ben, ezért felesleges a szabály az OBH elnökénél nem önmagában ez a kérdés, hanem hogy mennyire objektív és normatív a más bíróság kijelölése. ha az, akkor nem kell ide, ha nem az, akkor meg úgyis alkotmánysértő marad
12. cikke	a bírói felső korhatár leszállításának ütemezése	a jogállamisággal, a diszkrimináció tilalmával [XV. cikk (2) bekezdés] és a bírói függetlenséggel [26. cikk (1) bekezdés]	nem	más megoldást, fokozatos átmenetet választott a jogalkotó azóta az Európai Bíróság döntése után
13. cikke	az ügyészi felső korhatár leszállításának ütemezése	a diszkrimináció tilalmával	igen, bár a bírói nélkül fel sem merült volna
18. cikke	a Költségvetési Tanács hivatalban lévő, a köztársasági elnök által kinevezett tagja az Alaptörvény hatálybalépésétől a Költségvetési Tanács elnöke	azzal, hogy a Költségvetési Tanács elnökét a köztársasági elnök nevezi ki – 9. cikk (3) bekezdés k) pont	igen, de felesleges	végrehajtott rendelkezés
21. cikke	az elismert egyházak és nemzetiségek sarkalatos törvényben határozhatóak meg	az egyházak tekintetében a lelkiismereti- és vallásszabadsággal [VII. cikk (1) bekezdés], a jogorvoslathoz való joggal [XXVIII. cikk (7) bekezdés] és a diszkrimináció tilalmával	nem	enélkül biztosan alkotmánysértő az egyháztörvény, de valószínűleg ez sem segít rajta, legalábbis Strasbourgban biztosan nema nemzetiségeknél ez eddig is így volt, alkotmányi szabály nélkül 1993 óta
22. cikke	értelmező rendelkezés az alkotmányjogi panasz szabályaihoz	semmivel	igen	felesleges, elég az alkotmánybírósági törvénybe (ott meg így van)
23. cikk (1) bekezdése	a helyi önkormányzati választásoknak az európai parlamenti választásokhoz kötése	semmivel, legfeljebb azzal, hogy a helyi képviselőket és a polgármestereket öt évre választjuk – a 35. cikk (2) bekezdése	igen	a választási eljárási törvényben is elég szabályozni
23. cikk (1) és (3)-(5) bekezdései	a választási regisztráció módja és határideje	a választójog (XXIII. cikk), a választójog általánossága és egyenlősége [2. cikk (1) bekezdés], a diszkrimináció tilalma	nem	enélkül biztosan alkotmánysértő a választási eljárási törvény
27. cikke	az AB hatáskörének korlátozása alatt elfogadott törvények később akkor sem vizsgálhatóak a teljes jogkörben, ha az államadósság közben a GDP fele alá csökkent	magával az alkotmánybírósági hatáskört korlátozó szabállyal – 37. cikk (4) bekezdése, hisz annak megfogalmazásából ennek ellenkezője következik	nem (mint ahogy maga a korlátozás sem az), ugyanakkor jelenleg, 77,35%-nál ez most talán nem is annyira fontos még	enélkül nincs meg a korlátozás, de jelenleg nincs politikai jelentősége
28. cikk (3) bekezdése	a kormányhivatal javaslatára a bíróság megállapíthatja a helyi önkormányzat határozathozatali kötelezettségének elmulasztását, majd ha továbbra sem pótolja a mulasztást, akkor a kormányhivatal hozhatja meg a határozatot	azt az alapelvet korlátozza, hogy a helyi közhatalmat a helyi önkormányzatok gyakorolják – 31. cikk (1) bekezdés	igen	az Alaptörvény szerinti törvényességi felügyeletbe belefér, elég az önkormányzati törvénybe
29. cikk (1) bekezdés	különadó kötelező bevezetése az Alkotmánybíróság, az Európai Unió Bírósága, illetve más bíróság vagy jogalkalmazó szerv döntéséből fakadó, a költségvetésből más módon nem fedezhető fizetési kötelezettségekre	a rendelkezés szánalmasságától függetlenül semmivel	igen	nem kell alkotmányba, adót bármikor kivethet az Országgyűlés, az adóztatási jogkör idióta adók kivetésére is kiterjed
29. cikk (2) bekezdés	a 1990. május 2-át megelőző időszakra újonnan sem személyi, sem vagyoni kárpótlás nem állapítható meg	a diszkrimináció tilalma (a hasonló jogsérelemre megállapított eltérő kárpótlási mértékekre tekintettel)	határeset, de inkább igen	kellhet alkotmányba, ha akarnak ilyet, de nincs napirenden ilyen kérdés
31. cikk (2) bekezdése	Az Átmeneti rendelkezések az Alaptörvény részét képezik.	azzal, hogy az Alaptörvény a jogrendszer alapja – R) cikk (1) bekezdése	nem	okafogyott, ráadásul beleírták azóta az Alaptörvénybe, sokra mentek vele
32. cikk	Április 25. napja az Alaptörvény kihirdetésének emlékére az Alaptörvény napja.	semmivel	igen, de saját magáról még egy alaptörvénynek is furcsa megemlékeznie	elég törvénybe

 

Jól látható tehát, hogy a kiütött rendelkezések többsége azon mély elvi megfontolásból került tavaly az Alaptörvény átmenetibe, hogy az Alaptörvényben elfelejtettek róla rendelkezni, viszont akkor még nem akartak belenyúlni a főszövegbe. (Hogy ez utóbbi mennyire szólt az új alkotmányszöveg stabilitásába vetett – nyilvánvalóan alaptalan – hitnek, és mennyire a kommunikációnak, az már aligha derül ki.)

Így aztán itt bizony elsősorban a regisztrációról, másodsorban pedig néhány markánsan alkotmányellenes szabály fenntartásáról (köztük is kiemelkedően az eljáró bíróság megváltoztatását lehetővé tevő, illetve az egyházi elismerést kétharmados országgyűlési döntésre utaló törvényekről) szól a történet. Ezeket meg persze „problémamentesen” be lehet írni az Alaptörvénybe, de egy feladatát ellátó Alkotmánybíróság  a jövőben is megsemmisítené őket (mint ahogy tette azt a korábbi Alkotmányba kétszer is beírt 98%-os különadós törvénnyel), ha más nem is, akkor legalább az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel való ellentétük miatt. Ha meg valamilyen oknál fogva nem lenne ilyen Ab éppen, akkor meg olyan mindegy, hogy ki mit ír most a szövegbe.