A 46,8% által választott önkormányzat döntését 50% írhatná csak felül.

Gyömrőn vasárnap a választók 18 százalékának, összesen 2270 lakosnak a részvétele mellett (1778 igen és 484 nem szavazattal) érvénytelen lett a helyi Horthy Miklós park névadásának visszavonására irányuló helyi népszavazás. Aligha kerül ez majd be a történelemkönyvekbe (még a gyömrői helytörténeti kiadványokba se nagyon), szerintünk azonban igen jól mutatja a közvetlen demokrácia jelenlegi állapotát Magyarországon.

Az érvénytelenség nem okozott meglepetést, minthogy az összes választópolgár több mint felét elérő érvényességi limit elérése eleve irreális volt. Kevés ember szeret felesleges dolgot csinálni, úgyhogy nyilván ez a tudat se tett jót a részvételnek. A többi otthonmaradó közül meg persze lehetetlen kiválogatni, hogy ki az, akit úgy általában nem érdekelnek a helyi ügyek (agglomerációs településről lévén szó, ez a szám valószínűleg viszonylag magas), ki az, akitől bárkiről nevezhetnének el közterületet, mert fontosabb dolgok foglalkoztatják, s ki az, aki a Horthy iránti megbecsülés jeleként, az önkormányzat döntését támogatva maradt otthon. Az sem meglepő (országos ügyben is láttunk már ilyet, például a 2004-es országos népszavazásnál), hogy az alacsony részvételnek rögtön van magyarázata:

Mezey Attila (Gyömrő 2000 Kör) alpolgármester – saját véleményét tolmácsolva – úgy fogalmazott: a lakosság 82 százalékának távolmaradása az urnáktól azt jelzi, hogy a helyiek nem kívánják megváltoztatni az önkormányzat korábbi döntését, mely szerint a volt Szabadság téren lévő parkot tavaly nyár óta Horthy parknak hívják. Mivel a gyömrőiek úgymond “szentesítették” az átnevezést, etikátlan lenne, ha az önkormányzat másképp döntene, vagyis nincs miért visszatérni az ügyre – tette hozzá az alpolgármester.

Szentesítésnek azért ez elég halovány. Sőt, pont ez az érvelés mutatja meg azt, hogy mennyire billeg a két választói döntés legitimációjának összevetése: önkormányzati képviselőket ugyanis 1994 óta érvényességi küszöb nélkül választunk (és országgyűlési képviselőket is így fogunk 2014-től), míg a helyi népszavazás érvényességi küszöbe 50%+1 szavazat (és tavaly óta az országos népszavazásé is). Ez például a konkrét ügyben azt jelenti, hogy a 2010-ben 46,82%-os részvétel mellett megválasztott önkormányzat egy-egy, népszavazásra bocsátható döntését a nép ugyanekkora részvétellel nem tudná elvonni – míg mondjuk a településen egy időközi választás részvételi aránya se lett volna most vasárnap 30-40%-nál magasabb. Ez jól mutatja, hogy mai formájában a népszavazás intézménye – amellett persze, hogy pénzkidobás – csak arra jó, hogy feleslegesen frusztrálja azokat, akik részt vesznek benne, de még akkor sem fut sikeresen végig, ha valós (a választási részvétellel azonos) választói igény van a kérdés eldöntésére.

A népszavazás nagyon sok mindenre nem megoldás, de ami most van, az mégiscsak túlzás. Ceterum censeo: a népszavazás érvényességi küszöbét le kell szállítani (például – mint korábban az országos népszavazásnál – a választópolgárok negyedének azonos szavazatát megkövetelve), s ennek legfontosabb haszna a demokrácia újjáélesztésében éppen a helyi szinten lenne.

(A kép forrása a www.gyomro.hu)