A tizenkét legigazibb hungarikumot hókuszpókusz nélkül olcsóbban meg lehetett volna találni.

Olvasói igénynek teszünk eleget akkor, amikor nem megyünk el szó nélkül amellett, hogy a hungarikumtörvény végrehajtása fontos mérföldkőhöz érkezett. A múlt héten ugyanis az októberben megalakult Hungarikum Bizottság döntött arról, hogy melyek legyenek a törvény erejénél fogva hungarikumnak minősülő nemzeti értékek . Ezek – a busójárástól a Tokaji Borvidékig – nagy meglepetést nem okoztak, bár az érdekes, hogy mindjárt az első 12 hungarikum között van olyan, amelyik egyben például bohémikum, arabikum, flamandikum és mongolikum is, tekintve, hogy a solymászatot mint élő emberi hagyományt 13 ország ismertette el az emberiség szellemi kulturális örökségének részeként.

Arról egyébként még novemberben állást foglalt a testület, hogy melyek legyenek a törvény erejénél fogva a Nemzeti Értéktárban nyilvántartott nemzeti értékek, ezt a listát azonban most kiegészítette. Ex lege nemzeti értékből egyébként több – most már közel félszáz – van, de elvileg mindkét lista tartalma adott, minthogy ex lege hungarikum a világörökségi védelem alá tartozó örökségekből, ex lege nemzeti érték meg az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága által a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti jegyzékére korábban felvett értékekből (pl. a mohai tikverőzés, a bólyi Emmausz-járás vagy a borsodnádasdi molnárkalács) és az oltalom alatt álló eredetmegjelölésű, illetve földrajzi jelzésű élelmiszerekből lett.

Emlékeztetőül: a Bizottság létrehozását a 2012 tavaszán elfogadott hungarikumtörvény rendelte el és döntő többségében kormányzati tisztségviselőkből áll (az elnök Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, a legismertebb tagok: Lezsák Sándor, Simicskó István, L. Simon László).  A törvény emellett egy meglehetősen bonyolult, alapjaiban a települési önkormányzatokra épülő, de ettől független helyi szervezeteket (a Települési és a Megyei Értéktár Bizottságok) és ágazati szakbizottságokat (ezekből hét alakult) működtető rendszert hozott létre. Tiszta forrásból, a testület honlapjáról idézve:

“[a] törvény szerinti nemzeti értékek azonosítása, rendszerezése és védelme egy többszörösen összetett, alulról felfelé építkező rendszerben, az ún. Magyar Nemzeti Értékek Piramisában történik”.

Az értékpiramis tetején az ágazati értéktárak és a  Magyar Értéktár, csúcsán pedig a Hungarikumok Gyűjteménye áll.

A nemzeti értékek számba vétele és (főként) megőrzésük, megismertetésük támogatása szerintünk is fontos ügy, bár az értékeknek – a törvény céljai között szintén szereplő – gyarapítását mint állami feladatot már tavaly se nagyon értettük. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy a szimbolikus feladatra a – még magyar viszonylatban is elrettentő – bürokrácia létrehozása értelmetlen volt: minthogy a különböző piramisalkotó értéktárakban való szereplésnek nincs semmilyen joghatása, a listázást jogszabály és formális eljárás nélkül is nagyszerűen el lehetne végezni (pl. elvégezhette volna a Kormány) akkor is, ha a törvény meg sem születik. Ehhez képest önmagában a Hungarikum Bizottság idei működése egymilliárd forint költségvetési forrást adni még akkor is durva aránytévesztésnek tűnik, ha reménykedünk abban, hogy ennek csak kisebb része megy majd el az adminisztrációra. Például arra, hogy már meglévő listákat foglaljunk új néven össze.

(A képen tikverőző mohaiak szerepelnek, forrás: moha.hu)