Most akkor ki és mikor tehet közzé politikai reklámot?

Legutóbb a korengedményes nyugdíjak eltörlésekor írtunk azért bejegyzést, mert senki sem értette az elfogadott szabályozást, és nem akartuk külön-külön mindenkinek magyarázni. Nem hittük volna, hogy a politikai reklámok szabályozása lesz a következő.

Nyilván az se segít a helyzet átlátásában, hogy a hétfőn másodszorra elfogadott választási eljárási törvény már a sokadik változata az ’olcsó kampány’ hívószóval alátámasztott szabályozásnak. Az utolsó kanyar, mint emlékezetes, az volt, hogy a kereskedelmi média teljes reklámtilalmát a köztársasági elnök indítványára az Alkotmánybíróság alkotmányellenessé nyilvánította, amire az alkotmányozó azt minimális változtatással beírta az Alaptörvénybe. Ennek fényében volt különösen stílusos indokolás a végleges szöveget kialakító zárómódosítóban, hogy az az AB döntését azzal hajtja végre, hogy az országos listát nem állító pártok és a független jelöltek most már hirdethetnek a kereskedelmi tévékben és rádiókban, de csak ha ezt ingyen hagyják nekik. A történet vége a médiatörvénybeli szabályokkal összeolvasva a következő, elvi következetességgel nehezen vádolható megoldás lett:

Olcsó vagy átláthatóan finanszírozott kampány tehát a bujtatott pártfinanszírozás legerősebb hazai bástyájának számító közterületi hirdetési piacon például kicsit sem lesz: a reklám- és plakátcégek továbbra is annyiért adják a felületeiket, amennyiért szeretnék, illetve amennyire az adott hirdetőt kedvelik. Az írott és online sajtóban a pártok és jelöltek kampányidőszakban az Állami Számvevőszéknek bejelentett listaáron és egyenlő feltételekkel, azon kívül itt is szabadon megállapított, nem nyilvános árban hirdethetnek. Nem úgy a Kormány és a pártnak nem minősülő politikai mozgalmak (mondjuk a CÖF), akiket kampányidőszakban sem köt közzétett listaár. Végül a piaci alapon megszerezhető ingyenes hirdetés felé terelt kispártok és független jelöltek esete mellett a népszavazási kampányoknál látjuk még azt a furcsaságot, hogy ekkor mindenki ingyen és egyenlő feltételek mellett hirdethet a tévékben, rádiókban. Olyan lenne ez, mint a karácsony, már persze csak akkor, ha a Jézuska vagy a Télapó médiaszolgáltató lenne.

Ha valóban olcsóbb is lesz a kampány a korlátozásokkal, azt úgysem fogjuk tudni majd, hogy mennyivel, mivel a kampányköltések egy nagyon fontos szelete továbbra sem lesz átlátható, így a magyar politika gazdasági háttere a szürkezónában marad. A ciklus háromnegyedénél minden arra mutat, hogy a kormánypártok – kétharmados többségük és a konszenzuskényszer hiánya ellenére – az ország rendes működését akadályozó problémák közül a párt- és kampányfinanszírozás rendbe tételét is elmulasztják.