Mennyibe kerül az ingyenes pénz?

1930_0701_milburySzerintünk nemzetgazdasági szinten úgy 6,5 milliárdba. Nyugodtan tippeltünk, úgyse lesz hatásvizsgálat, ami megcáfolna.

Csak személyesen lehet majd kérni a havi kétszeri ingyenes készpénzfelvételt – tréfálkoznak a kormánypártok.  Mi is voltunk nyári gólyatáborban, úgyhogy tudjuk, hogy mindig van sikere annak, amikor valakinek hátrakötözött kézzel kell tréfás feladatokat csinálnia. Azonban ez mégiscsak váratlan húzás  ‘pénzügyi rezsicsökkentés’ esetében, hiszen ez a választások előttre időzítve “pénzszórás a nép közzé”-típusú intézkedés lehetne. (Aminek egyébként iactus missilium néven  kétezer éves gyökerei vannak.) Megpróbáljuk körüljárni, hogy ennek mi értelme van és milyen hatása lesz.

 1. Indoka azonosíthatatlan. Elhangzott, hogy “a személyes ügyintézésre azért van szükség, mivel a bankok nem biztos, hogy minden esetben elfogadnák az e-mailes vagy levélben feladott nyilatkozatok hitelességét”, és hogy ezzel összefüggésben információs kampányt is terveznek. Itt a hvg.hu-nak név nélkül nyilatkozó vezető fideszes politikus nyilván hangosan röhögött, de ez nem téveszt meg minket: nem gondoljuk azt, hogy van olyan politikus ma Magyarországon, aki addig ne jutna el, hogyha tényleg ez a félelme, akkor ne azt írná elő ehelyett, hogy a bankokat kötelezi a nyilatkozatok személyes fogadására, de a fogyasztó más kommunikációs formát is választhat. Ezek amúgy jobban is dokumentáltak, mint a személyes ügyintézés, hiszen minden bank évek óta meglehetősen jól működő tele- és mobilbanki szolgáltatásokkal rendelkezik.

Ezen továbblépve: a hasonló ötletek mögött gyakran szokott lenni az, hogy az állam nem is igazán szeretné, ha elintéznénk az ügyet, ezért kerülnek a gépjármű-regisztrációs adóügyek Békéscsabára, az gyorshajtásos bírságolás fellebbezése Vas megyébe, a galaktikus hipersztráda rendezési tervei az Alfa Centaurira, hogy a rossz emlékű nyugdíjpénztárban maradós személyes nyilatkozást most fel se idézzük. Ez azonban itt és most a bankoknak lenne kedvező, úgyhogy nem vagyunk biztosak abban, hogy ez a megfejtés. Különösen, hogy mint azt látni fogjuk, a személyes megjelenéssel a bankok nem igazán járnak jól. Így – bár nem akarjuk viccel elütni a dolgot -, de a kötelező bankfiókhoz járulás mögött valami különös, kizárólag így teljesíthető politikai kampány (pl. egy bankfiókokban végződő Békemenet) szándékát tudjuk csak feltételezni.

2. Nézzük akkor azt is, hogy ki mekkorát szív a kötelező bankba látogatással. 6,5 millió érintett számlabirtokosról beszélünk, akik közül nyilván lesz lemorzsolódás: a fogyasztói restség elég komoly tényező a lakossági bankpiacon, van, akinek nem éri majd meg váltani, s ha persze nem is a (nyugdíjvagyon számottevő részét adminisztrációs költséggé változtató)  nyugdíjpénztáras  nyilatkozás szintjén (ott 3,1 millióból százezren nyilatkoztak), de nyilván sokan lesznek olyanok is, aki a személyes megjelenés miatt marad ki az ingyen pénzből. Adjunk egy konzervatív becslést, és induljunk ki abból, hogy csak hárommillióan fognak elmenni a bankfiókokba.

3. A bankrendszer hárommillió ügyféllátogatást már megérez, ezért nyilván lesz olyan közvetett hatás is, ami a többi ügy csúszásában jelenik majd meg. Ezt most hagyjuk figyelmen kívül, induljunk ki abból, hogy minden bank gyorsítva igyekszik letudni az ingyen felvételes rohamot, és csak húsz-húsz perc többletmunkát okoz majd (az egyéb ügyintézési módokhoz képest) ügyfelenként a megjelenés. Ez egymilló óra munka. Ha mondjuk bruttó 200 ezer forintos banki ügyintézői havi bérekből indulunk ki (nem számoljuk külön a dologi költségeket), akkor ennyi munka 1,2 milliárd forint egyszeri többletköltség a bankoknál. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy embereket vesznek fel, de túlórában, a munka átszervezésében, más ügyek csúszásában ugyanezen nagyságrend lekötött kiadással számolhatunk egy ilyen rohamnál.

4. A hárommillió ügyfél egy kicsit rosszabbul jár, hiszen nekik banki munkaidőben nem húsz perc, hanem közlekedéssel együtt átlag egy óra munkájuk megy majd veszendőbe. Egy átlagos magyar nagyjából annyit keres, mint egy átlagos ügyintéző, ám az inaktívak nyilván felülreprezentáltak lesznek a rezsicsökkentők között (legyen mondjuk minden második közülük nyugdíjas, akiknek ugyan szintén vannak adminisztratív költségeik, de az aktívakkal nem összevethetőek). Számoljunk ezért összesen feleakkora órabérrel, de még így is az jön ki, hogy az ügyfeleknél 1,8 milliárd forint az egyszeri személyes megjelenés költsége.

5. A Kormány kommunikációs kampányt tervez a szerződésmódosításokkal kapcsolatban. Ezt a hasonló kampányok tapasztalata alapján tuti nem ússzuk meg 0,5 milliárd forint alatt. Mondjuk az is igaz, hogy ez az első olyan tétel, aminek legalább van közvetett pozitív gazdasági hatása, még ha az ilyen megbízásokat elnyerő cégek egy elég speciális szeletét is jelentik a magyar gazdaságnak.

6.  Az Országgyűlés a tervek szerint egy központi adatbázis kiépítésére kötelezi a bankokat, amely a most tett nyilatkozatokat fogja nyilvántartani. Ez ugyan a későbbi bankváltásoknál okozhat majd némi költségcsökkentést, ezért a működtetés költségeit (jó magyar hagyomány szerint) most nem számoljuk. Ám az egyszeri létesítési költség itt is jelentős, ráadásul ennek a megoldásnak is lenne alternatívája. Meg se tudjuk tippelni, hogy a meglévő közös információs rendszerek (például az adóslista) olcsóbbá tehetik-e a fejlesztést, de nem hisszük, hogy a fejlesztés és a feltöltés költsége egy banki biztonsági követelményeknek megfelelő rendszernél nem érné el 3 milliárd forintot.

Szóval az a becslésünk, hogy ahhoz, hogy havi kétszer ingyen lehessen pénzt felvenni, a gazdaság különböző szereplői (a bankok, a banki ügyfelek, az adófizetők) összesen 6,5 milliárd forintot fognak érzékelhető közvetlen pozitív gazdasági hatás nélkül elkölteni. Mindezt azért, hogy 3 millió ügyfélnek eljuttassunk egy havi pár száz, de legfeljebb ezer forint körüli érékű (maximum 150 ezer forint vehető fel ingyen havonta) juttatást. Ennél költségesebb megoldást nehezen tudunk elképzelni.

(Képünk illusztráció.)