Miért állnánk meg félúton az össznépi kötelező rezsikommunikációban?

Kicsit félünk, hogy hiába hozott népszerű döntést a rezsicsökkentéssel az Országgyűlés, hogyha ez nem jut el a választókhoz április elejéig. Jó, lehet, hogy néhány választópolgárhoz elér a pár százmilliós költségvetésű, politikai hirdetésnek nem minősülő, a választási kampányra vonatkozó korlátozásokkal nem érintett, viszont közpénzből folyó intenzív reklámkampány. Az is lehet, hogy a közüzemi számlán a megfelelő háttérszínnel kiemelt tájékoztatóból értesülnek róla néhányan, hogy pénzt kaptak, különösen most, hogy Németh Szilárd Times New Romanról Arialra módosítja a címzés kötelező betűtípusát, így a posta ki is tudja küldeni a számlákat. Na, és el lehet érni pár embert azzal is, hogy ugyanezen Németh-javaslat alapján a közös képviselők havonta fogyasztóvédelmi bírság terhe mellett kötelesek kiplakátolni a lépcsőházban az elért megtakarítást. Azt viszont már figyelembe se vehetjük, hogy a Fidesznek a rezsicsökkentés védelmében szervezett aláírásgyűjtésében hány millióan írtak alá, hiszen az nem állami intézkedés volt.

Így nyilvánvaló, hogy nem pihenhet meg a jogalkotó addig, amíg nincs biztosíték, hogy a jó hír mindenkihez eljutott. Ehhez viszont több problémát kell még megoldani:

A legnagyobb baj az, hogy az emberek nem olvassák el alaposan a számlát. Egy családban akár több olyan választópolgár is lehet, aki rá se néz, mert nem ő fizeti be. Ám az állam nem kell, hogy elfogadja ezt a helyzetet: egyszerűen elő kell írni, hogy a számlát befizető személy köteles legyen a számlákat az együtt lakó családtagok között szokásos módon használt üzenet-közzétételi helyen, ilyen hiányában a hűtőszekrényen egy eredeti vagy egy A4-es méretű másolati példányban kifüggeszteni, és az csak az újabb számla kihelyezésével egyidejűleg vehető le. Természetesen e kötelezettség fogyasztóvédelmi rendelkezés kell legyen, azaz a hatóság a helyszínen vizsgálhatja, és bírságolhat, hogyha nem vagy nem megfelelően (pl. a számlákra írt negatív hangvételű üzenetekkel) teljesítették. Az egyszerűbb ellenőrzést pedig az szolgálhatná, hogy a számlát a posta, illetve online befizetés esetén a bank csak akkor fogadhatná be, ha a befizető fényképpel igazolta a közzététel megtörténtét. Már szinte halljuk, hogy az egyéni jogokat az ilyen fontos közösségi célok esetén is túlhangsúlyozó hangok a véleménynyilvánítás vagy a magánszféra védelmére hivatkoznak, de meg lehet nekik mondani, hogy ha Németh képviselő úr javaslata alapján a kétlakásos társasház közös képviselői feladatait ellátó lakó ki bírja majd rakni hónapról hónapra a tájékoztatót a lépcsőházba, akkor ez se jelenthet akadályt.

A másik probléma az, hogy az emberek elfelejtenek dolgokat. Nyilván sokan válaszolják azt, amikor az utcán egy kedves ismerősük kérdezi tőlük, hogy mennyit takarítanak meg a rezsicsökkentéssel, hogy nem is tudják pontosan. Ez aláássa a rezsicsökkentés eredményeit, kétsége vonja annak értelmét. Itt is van viszont megoldásunk: a gépjármű-felelősségbiztosítást igazoló iratokhoz hasonlóan elő kell írni, hogy az aktuális számla egy-egy példányát mindenkinek magával kell hordania.

Persze fel szokták hozni az ilyen javaslatok ellen, hogy milyen nagy adminisztratív teherrel jár ez az érintetteknek, horribile dictu nemzetgazdasági szinten káros is lehet ilyeneket bevezetni. Ez azonban eddig se volt szempont egyetlen esetben sem, így a javaslataink gond nélkül beilleszthetőek a kormányzás általános irányába.