A feles alkotmányozás másnapján, avagy a káosz forgatókönyve
A feles alkotmányozást támogató, azaz egy kormányváltás esetén az alkotmányozó többséggel nem rendelkező jelenlegi ellenzéki pártok számára az Alaptörvény korrekcióját...
Az új házszabállyal lehetne ám jó parlamentet csinálni.
Néhány politikai gumicsonttól eltekintve – ha nem is mindenben megfelelően kidolgozott, de – átgondolt és előremutató javaslatokat tett a Fidesz és a KDNP az új házszabályra, illetve az országgyűlési törvény kapcsolódó módosítására. Ha túllépünk a hivatalban lévő házelnök pár sajátos elképzelésén (mint amilyen a szemléltetés előzetes engedélyeztetése vagy a levezető elnök választópolgárok felállással köszöntése, amelyek azért például az Országgyűlési Őrség létrehozásához képest ártalmatlan és olcsó Kövér-hobbinak tűnnek), akkor szinte minden érdemi változás a megfelelő irányba, egy, a mainál komolyabban vehető parlamenti munka felé mutat.
Már többször írtunk arról, hogy miért tartjuk meghaladottnak a húsz éve lényegében változatlan formában, de egyre rosszabb hatékonysággal működő törvényalkotási eljárást, és hogy milyen koncepcionális hibákat látunk a nyilvánosság számára az Országgyűlést lejárató, unalmassá vagy nevetségessé tevő külsőségek mögött. A zárószavazás előtti módosítóval újraírt vagy a benyújtás napján elfogadott törvények, az üres padsorok (vagy a tévéközvetítés miatt kedélyes élőképként ide-oda ülögető kormánypárti képviselők) előtt zajló plenáris viták, a két feltartott kézzel szavazó bizottsági tagok és a sokórás mechanikus plenáris szavazgatások egy rendkívül formalizált, de a legfontosabb garanciális kérdésekben kijátszható eljárásrendből erednek. A pótcselekvések kiiktatásától pedig nem csak a törvényjavaslatokkal kapcsolatos valós munkára maradna több idő, hanem az érdemi vita, a Ház politikai funkciója is kiteljesedhetne.
Ennek megfelelően örülünk annak, hogy az új házszabály biztosítani akarja, hogy előkészítetlenül ne kerüljenek ügyek az Országgyűlés elé. Ehhez ugyanakkor – a három nappal korábban közzétett napirendi tervezetek, a tárgyhoz nem kapcsolódó módosító javaslatok valamivel határozottabb és a zárószavazás előtti módosítások sokkal határozottabb korlátozása mellett – szükség lenne még arra is, hogy az utolsó pillanatban már ne lehessen napirend-kiegészítést kérni. Mi amúgy akkor már a tárgysorozatba vétel jogintézményét is megszüntetnénk, hiszen ha a napirendre vétel rendesen szabályozott, akkor a nincs értelme a még nem tárgyalt, de (valamikori, nem tudjuk mikori) tárgyalást váró javaslatokról külön listát vezetni. Emellett az előkészítetlenség megszüntetéséhez az is kell, hogy – a mai kivételes sürgős eljárás helyébe lépő kivételes eljárás be nem vezetésével – teljesen megszűnjön az ülésszakonként ugyan négy alkalomra korlátozni akart, viszont a mostani kétharmados többség helyett már a képviselők többségének szavazatával elrendelhető egynapos törvényalkotás is. Ez utóbbi már csak azért is furcsa, mert amúgy a javaslat a házszabálytól való eltérést, azaz a valóban rapid kezelést igénylő ügyek hagyományos, konszenzusos megoldási módjánál is enyhíteni akar (négyötödös többség helyett kétharmados, de legalább öt ellenzéki képviselő javaslata mellett), a 2011. végén bevezetett kivételes sürgős eljárás meg annak idején éppen azért jött létre, mert Lázár János megunta a Jobbik és az MSZP győzködését a házszabálytól eltérések kapcsán.
Annak is örülünk, hogy értelmetlen vita- és döntéshozatali szakaszok szűnnek meg. A plenáris ülésen megtartott részletes vita legalább annyira a halálunk, mint a miniszterelnöké a pocakos katona. Nem elég, hogy a részletes vitára bocsásásról külön szavaznak, a vitát olyan időpontban is tartják, ami az nem az összes, hanem csak az addig beérkezett módosító javaslatok megvitatását teszi lehetővé. Megszüntetésével egy hetet nyer az eljárás, amit a javaslat arra fordít, hogy a kijelölt bizottságok némi felkészülés után a jelenleginél komolyabb munkát folytassanak le a benyújtott módosító javaslatokkal. Ez azt jelenti, hogy csak a bizottság által támogatott, „nevére vett”, szükség esetén egybeszerkesztett javaslatok jutnának tovább – előbb az újonnan létrehozott törvényalkotási bizottsághoz, aztán a plénumhoz. Így az ellenzéki javaslatok közül azokkal, amelyek a bizottságokban többséget nem kaptak, már nem foglalkozna a plenáris ülés, így a szavazások hossza töredékére csökkenne. Ejthetünk persze egy könnycseppet amiatt, hogy az ellenzék így a plénumig se jut el, de az, hogy kétszázból egy javaslatnál félrenyom a kormányoldal, ötszázból egy pedig van akkora jelentőségű, hogy blogposztokat lehet írni a szavazási jegyzőkönyvből, egyszerűen nem ér meg heti 2-3 óra gombnyomogatást. Különösen nem, ha az így megtakarított időt – akár a bizottságban, akár a plénumon – érdemi vitára fordítják.
Végül – és ez szerintünk a legfontosabb változás – jelentősen javulhat a minőségbiztosítás, a törvényszövegek koherenciájának, jogi megfelelőségének ellenőrizhetősége. Egyrészt a szakbizottság, másrészt – immár kifejezetten a koherenciát vizsgálva, önálló tartalmi javaslatokat már meg nem fogalmazva – a törvényalkotási bizottság is vizsgálja, emellett javítja és szűri is a módosító javaslatokat. Emellett a mai záróvita megmarad, de azt csak az előterjesztő vagy a Kormány, és csak a jogrendszeri vagy belső inkoherencia megszüntetésére kezdeményezheti. Ennél a három szakasos szűrésnél is fontosabb azonban, hogy az egységes javaslatot, azaz a bizottság által javasolt módosításokkal egybeszerkesztett szöveget immár nem a módosító javaslat elfogadása után, hanem azt megelőzően kell elkészíteni, azaz az Országgyűlés végre látja is majd, hogy mit szavazott meg. A törvényalkotás ezekkel a módosításokkal sem gyorsabb, sem lassabb nem lesz, viszont a redelkezésre álló időnek jóval nagyobb része telik majd érdemi munkával (koncepcionális vitával, a szöveg alakításával).
Nem akarjuk elvenni a dicséret élét, de óhatatlanul felmerül az emberben, hogy ha amúgy képes ilyen javaslat előkészítésére is a kétharmad, akkor miért nem tette ezt egyszer sem a ciklus folyamán. A válasz valószínűleg abban keresendő, hogy nem akadályozta a koncepcióalkotást a töredékes valóságismeret és a hatásvizsgálatok hiánya: itt kivételesen elég sok idejük volt a frakcióknak megfigyelni, hogy mi működik rosszul, ki se kellett menni hozzá a munkahelyükről. Persze az is jogos kérdés, hogy egy ennyire kaotikus törvényalkotási ciklusnak miért a végén születtek ezek a javaslatok, de egyelőre örüljünk annak, hogy a nyilvánvalóan ellentétes irányba ható, az egynapos törvényalkotás gyakorlatába lassan beleszerető kormányzás mellett a cikluszáráshoz igazodva egyáltalán megnyílt egy kegyelmi pillanat a törvényalkotás ésszerű mederbe terelése előtt.
Már csak két dologtól tartunk. Az egyik az, hogy az új házszabályhoz benyújtott módosító javaslatokkal vagy – stílszerűen – zárómódosítókkal az eljárásban akkora lukat ütnek, amin bármely fontos ügy átfér, így aztán mindegy is lesz, hogy mi a főszabály, ha úgyse aszerint jár el a Ház.
A másik veszélyt azonban ennél is nehezebb elhárítani. Ahhoz ugyanis, hogy a törvényalkotási eljárás új modellje működni is tudjon, alapvetően kell újragondolni a bizottságok szerepét, ami az online közvetítéstől a jegyzőkönyvek egy-két napon belüli közzétételéig, az ülések rendes előkészítésétől az bizottsági ülési jelenlét jelentős emelkedéséig kell terjedjen. Ezek aztán a feladat bővülésével együtt kell hogy meghozzák majd azt a presztízst, ami a feladat ellátásához szükséges, így aztán előbb-utóbb megint megéri majd a miniszterelnöknél napokig előszobázni egy bizottsági helyért, ahogy ezt százhúsz éve Mikszáth Katánghy Menyhértje tette. Ha azonban a bizottságok nem képesek átvenni a plénum szerepét, akkor semmivel nem jutunk előrébb.
A feles alkotmányozást támogató, azaz egy kormányváltás esetén az alkotmányozó többséggel nem rendelkező jelenlegi ellenzéki pártok számára az Alaptörvény korrekcióját...
A kormány a saját rendszerében nem hibázott a veszélyhelyzeti kormányrendeletek hatályának meghosszabbításakor. Kár, hogy ez a rendszer olyan feleslegesen bonyolult,...
Az emberminisztérium az iskolákra és óvodákra vonatkozó koronavírus protokoll keddi, az emelkedő fertőzésszámokra reagáló szigorításában azt írja elő, hogy „az...
Tart ugyan még a büntetőeljárás, de már ott járunk, hogy szinte minden politikai párt szigorítana a gyermekpornográfia büntetésén, miközben a...