Bezárás
alkotmányjog

Kössük már végre szakképesítéshez a jogszabályírást!

keepkalm

Az NGM nem tudja, hogy kicsinálta a magán nyelvtanárokat. Pedig de. El se hisszük.

A nyest.hu és a cink írt arról, hogy az egyéni vállalkozó nyelvtanárok teljesíthetetlen adminisztrációt kaptak a nyakukba. Az NGM sajtóosztálya erre megírta nekik, hogy

“[n]em igaz, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium olyan szabályozást kívánna kialakítani, amelyben egy magántanár is csak előre engedélyeztetett képzési program alapján taníthatna, és nem igaz, hogy tőlük is vagyoni biztosíték letételét követelné meg. A nyelvi magántanárok ugyanis – akik valóban saját maguk adnak órákat – teljesen szabadon, mindenféle kötöttség nélkül, letét nélkül oktathatnak nyelvet, ahogy eddig is tették.”

Az mondjuk önmagában is furcsa, hogy a júliusban hatályba lépett új felnőttképzési törvény végrehajtási rendeletei a héten szállingóztak ki, de ezen ne akadjunk fenn, végül is ez csak jogbizonytalanságot és – talán, ha szerencséjük van, akkor felesleges – költségeket okozott az érintetteknek. A tartalommal nagyobb a baj: azt ugyanis akár készséggel elhisszük az NGM-nek, hogy nem kívántak ilyen szabályozást kialakítani, de ezt a képzési programnál mégis nagyon sikeresen megtették.

Ahogy arra a cinken Szily László is helyesen mutat rá: a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény 1. § (1) bekezdés c) pontja szerint a törvény hatálya kiterjed a felnőttképzési tevékenységet végző egyéni cégekre és egyéni vállalkozókra is, 1. § (2) bekezdése alapján általános nyelvi képzés és támogatott egyéb nyelvi képzés felnőttképzési tevékenység, a 3. § (1) bekezdés alapján az ő esetükben is kell hatósági engedélyt kérni, míg a 11. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján engedély csak előzetesen minősített képzési programmal szerezhető. Erre még azt is hihetnénk, hogy csak kodifikációs baki (hogy erősebb szinonimát ne használjunk) történt, ugyanis a rendelkezések a legelső kivételével nem mondják ám meg, hogy ki az alanyuk, az csak a visszautalásokból derül ki. Ám aztán az 5. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja megerősít bennünket abban, hogy mindenki engedélyköteles, hiszen ez külön megmondja, hogy mit tartalmaz egyéni vállalkozó esetén az engedélyekről készült nyilvántartás.

Ne álljunk azonban itt meg, nézzük meg a friss-ropogós végrehajtási rendeletet is! Az engedélyezés részletes szabályait is meghatározó 393/2013. (XI. 12.) Korm. rendelet ugyan elvben ezektől a törvényi szabályoktól nem térhet el, ugyanakkor nyilván nem vinné senki Alkotmánybíróságra, hogyha törvénysértő, de enyhébb lenne – ám nem az. Itt az 5. § (1) bekezdés b) pont mondja ki, megint csak általában, mindenkire vonatkozóan, hogy az engedély iránti kérelemhez csatolni kell a képzési programot. a 13-15. §-ban pedig úgy határozza meg a program tartalmát és elkészítésének szabályait, hogy a legfontosabb szabályok megint csak általánosak. Pár részletszabálynál megjelenik, hogy az csak a felnőttképzési intézményre vonatkozik, de az nem segít rajtunk, sőt mert abból, hogy a többiben nem jelenik meg ilyen szűkítés, nyilván az kell, hogy következzen, hogy az meg mindenkire alkalmazandó. Hiszen a szabályozás nyilván koherens ugye.

Szóval sem a nyáron elfogadott törvény, sem a most kiadott kormányrendelet nem ad mentességet a nyelvtanároknak sem az engedélyeztetés, sem a képzési program előzetes szakértői engedélyeztetése alól, amihez képest erősen eufemisztikus az az állítás, hogy ők “teljesen szabadon, mindenféle kötöttség nélkül” végezhetnék a tevékenységüket. A minisztériumnak egyetlen jó hírünk van: vagyoni biztosítékot és minőségbiztosítási követelményeket valóban nem írtak elő, mert ezeknél a törvény kiutal a végrehajtási rendeletekre, azok meg csak a felnőttképzési intézményekre vonatkozóan írják elő ezeket a kötelezettségeket.

Most vagy az van, hogy az NGM hülyének tetteti magát, hogy elkerüljön egy nagyobb balhét – mi ennek örülnénk jobban. Mert a másik lehetőség az, hogy anélkül szórakozott több ezer ember megélhetésével, hogy ezt tudta volna. Mert rosszul kodifikált, mert nem egyeztetett rendesen (a cinknek küldött levében felsorolt érdekképviseletek felnőttképzési intézményeket képviselnek, nekik irrelevánsak a magántanárok terhei, de inkább örülnek is nekik), mert nem csinált hatásvizsgálatot.

Ugyanazt tudjuk csak írni, mint két éve, a művészek kötelező szakképesítésével való szórakozásnál: nyelvtanári képzési program ide vagy oda, marad azért még tere az improvizációnak. A jogszabály-előkészítéshez például semmilyen szakképzettség nem szükséges.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom