A különadó mindig is 75%-os volt

különadó2

A ciklus végén, mire őket is érintené, suttyomban átírni az adómértéket azzal, hogy “technikai pontosítás”? Szórakoztatás felsőfokon.

Az egyes törvények agrár- és környezetvédelmi tárgyú módosításáról szóló, holnapi elfogadásra tervezett törvényjavaslatoz Fazekas agrárminiszter zárómódosítózza be, hogy a közszféra foglalkoztatási jogviszonyainak megszüntetésére tekintettel fizetett juttatások különadója a 2014. január 1-jétől kapott juttatásokra vonatkozóan 98%-ról 75%-ra csökken, az indokolásban pedig annyi áll, hogy ez “technikai pontosítás”.

Lehet fanyalogni, hogy a Fidesz a kétharmados többség birtokában gúnyt űz a parlamentarizmusból (rámutatva például, hogy ez jobban sérti az Országgyűlés méltóságát, mint bármelyik ellenzéki transzparens).

Lehet emlékeztetni arra, hogy hová tűnt a következetesség, a pofátlan végkielégítések elleni hevület, hogyha a 98%-os (szándékosan konfiskatórius, vagyis a jövedelem egészének elvonására irányuló) adómérték eddig, a 2010-es miniszterelnöki bejelentés óta annyira fontos volt, hogy az megért két alkotmánymódosítást, két alkotmánybírósági megsemmisítést, az AB hatáskörének korlátozását, a törvény háromszori elfogadását, valamint azt, hogy a Strasbourgban bukott ügyekben a teljes összeget vissza kelljen fizetni mindenkinek, aki eljutott odáig. Azoknak is, akik nem törvényen alapuló, több tízmilliós  juttatásokat kaptak: tőlük ugye alkotmányos módszerrel is vissza lehetett volna követelni a jóerkölcsbe ütköző juttatásokat, de az munkával is járt volna, meg nem is hangzott olyan jól, mint a 98%.

Erre meg persze lehet azt mondani, hogy pont így következetes a kormánypolitika. Az eredetileg a havi jövedelemre is vonatkozó, a különadóval megállapított jövedelmi plafon már jó ideje csak a lelépési pénzekre vonatkozik. Akinek meg véletlenül ciklus közben szűnt meg a megbízatása, arra eddig is alkottak külön szabályokat. Így aztán pont az a következetes, hogy azelőtt szűnjön meg a juttatások abszolút korlátozása, hogy például a ciklus végén visszavonuló kormánypárti képviselők pénzeire azt alkalmazni kelljen. (Ehhez egyébként fontos még tudni, hogy a végkielégítésekre, titoktartási pénzekre és a jogviszony megszűnésével kapcsolatos hasonló juttatásokra amúgy a különadón kívül más korlát nincs, azaz innentől magánjogi szerződés alapján megint bármennyi adható, hogyha a háromszorosát befizetik a költségvetésnek.)

Az időzítés és az alkalmazott megoldás azonban annyira határtalanul szánalmas és kisszerű, hogy nem hagyjuk magunkat átverni: ez nyilván egy vicc. Annak meg jó, még ha kicsit talán erős is.