Tegnap kijött az első, a választási kampányhoz kapcsolódó alkotmányjogi panaszt elbíráló alkotmánybírósági döntés, amit valószínűleg jó pár követ még a következő hónapokban. A kérelmező pártfogó ügyvédet szeretett volna kirendeltetni magának egy választási jogorvoslathoz, amire a Kúria azt mondta neki, hogy ez a rövid törvényi elbírálási határidők mellett nála nem fér be. Az AB pedig nem talált orvosolandó sérelmet, ezért visszautasította a panaszt. Az önmagában valóban korlátozott jelentőségű ügyben hozott határozat azonban kijelölte a pártok, a jelöltek és a választási jogorvoslatoknál indítványozóként mindig előkerülő szurkolóik számára az AB előtti 3+3 napos rapid partik szabályait is, amelyeket jobb most megértenünk, mint majd akkor, amikor már például a szavazás megismételtetése lehet majd a tét.

Az új, az országgyűlési választások kitűzéséhez igazítva hatályba lépett választási eljárási törvény meglehetősen énidegen gyorsaságot kíván meg az alkotmánybíráktól a választási ügyekben született bírói döntésekkel szemben benyújtott alkotmányjogi panaszok elbírálásakor. Az a testület, amely a fénykorban évekre fektetett konfliktusos ügyeket, és tavalyelőttig egyetlen komolyan vehető eljárási határideje sem volt, most kapott egy hatáskört, ahol három nap alatt a befogadásról formai, befogadás esetén pedig újabb három nap alatt pedig tartalmi döntést kell hozni. A most elbírált ügy első tanulsága éppen az, hogy az Alkotmánybíróság komolyan veszi a háromnapos határidőt: a hozzá múlt pénteken továbbított panaszról kedden már döntött, ami egészen biztosan sebességi rekord a teljes ülés hatáskörébe tartozó ügyekben.

Szintén nem meglepő, de fontos fejlemény, hogy az AB ebben a hatáskörében végképp nem szeretné elvenni a munkáját az egyéni választókerületekben, illetve országos szinten működő választási szervek döntéseihez képest más amúgy is jogorvoslati fórumként eljáró bíróságoknak. Ezért aztán a testület a saját hatáskörét szűkítően értelmezte, amire – az egyéb tárgyú alkotmányjogi panaszokhoz hasonlóan – most is az adott lehetőséget, hogy az alkotmánybírósági törvény „a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség”, vagy „alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés” esetén írja csak elő az alkotmányjogi panaszok érdemi elbírálását. A konkrét ügyben az AB azért nem látta egyiket sem fennállni, mert a jogvitában nem alanyi jogot érvényesített a panaszos (hanem egy kampánycselekmény jogellenességét szerette volna megállapíttatni). Ebből a jövőre nézve az következik, hogy a siker reményével csak olyan ügyek kecsegtetnek, amelyekben a támadott bírósági döntés miatt a panaszos választójoga vagy ezzel szorosan összefüggő, de szintén alanyi jogosultsága sérült. Ez szerintünk egyébként rendjén is van így.

Végül az is egyértelmű, hogy a formai követelményeket komolyan fogja venni az AB, ami nem meglepő egy ilyen határidőkkel dolgozó eljárásban. Így például nincs mód a panasz kiegészítésére a benyújtásra nyitva álló (természetesen a számmisztika és a magyar igazság jegyében szintén háromnapos) határidő letelte után. Ezért aztán érdemes már elsőre jól megírni a panaszt.