Rajtunk aztán nem múlt: saját ügyünket vittük az Alkotmánybíróságra, hogy még április 6. előtt dönthessen arról, alkotmányos-e, hogy a külföldön tartózkodók közül csak a hazai lakcímmel nem rendelkezők szavazhatnak postai úton. Az AB azonban az alkotmánybíráskodás aranylapjaira nem nagyon kívánkozó formai érveléssel visszautasította a panaszunkat, úgyhogy ideje annak is bejelentkezni a külképviseleti választásra, aki eddig reménykedett abban, hogy ha az évtizedekkel ezelőtt kivándorolt vagy külföldön született választók szavazhatnak levélben, akkor valahogy neki is össze fog jönni. Még ennyi idő van a bejelentkezésre:

A tegnapi AB-döntés előtörténete egyébként annyi, hogy e sorok írója az Nemzeti Választási Iroda (NVI) minden jószándékú tájékoztatása ellenére a levélben szavazók névjegyzékébe való felvételét kérte a külképviseleti névjegyzékbe vétel helyett, holott természetesen tudta, hogy erre csak a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezőknek ad módot a törvény – kellett viszont az bírósági elutasítás ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság gyorsított eljárását lehessen kezdeményezni. A levélben szavazás már csak azért is ésszerű lett volna, mert a panaszos április 6-i tartózkodási helye Luxembourg, ahonnan a legközelebbi külképviselet a fenti listából 230 kilométerre van, ami oda-vissza úgy bő öt óra, ha nem lesz sor. (Viccelünk, lesz.)

Ez persze semmi ahhoz képest, akinek egy napnál is többet kellene utaznia a legközelebbi külképviseletig, mégsem vállalja az ember szívesen, hogyha van alternatíva. Márpedig idéntől lenne, hiszen a külföldön élő (kivándorolt vagy határon túli) választók számára megteremtette az állam a levélben szavazás lehetőségét és garanciáit. Lehet ebben csűrni-csavarni a homogén csoportot, azt állítva, hogy a külföldön tartózkodó választók csak az otthon tartózkodó (bármely választókerületben szavazni tudó és mozgóurna kérésére is jogosult) választókkal vannak összevethető helyzetben, mint ahogyan a közmédiában szokás szerint teljes terjedelmében közzétett alkotmányossági véleményével – nevével ellentétben – az Alapjogokért Központ teszi. Azonban azt mégiscsak el kellene magyaráznia valakinek, hogy két ugyanott tartózkodó választó közül miért küldjük hosszú utazásra az egyiket, ha ezt technikailag el tudjuk kerülni.

Ezért vittük el a kérelmet az NVI és a Fővárosi Bíróság – borítékolható, hiszen a választási törvényből következő – elutasítása után az AB-ig, amely azonban megtalálta azt a formai okot, amivel megúszhatja a döntést: arra jutott, hogy mivel névjegyzékbe vételi kérelmet csak magyar lakcím nélküliek adhatnak be, a kérelmezőnek meg van magyar lakcíme, ezért nincs is érintettsége az ügyben; annak ellenére, hogy a támadott szabály miatt utasították el a kérelmét. Ez persze kicsit olyan, mint ha az ötvenes években az amerikai legfelsőbb bíróság azért utasította volna el egy afroamerikainak a kizárólag fehérek által igénybe vehető szolgáltatásokat támadó beadványát, mert hogy a támadott szabály csak a fehérekre vonatkozik, így a nem fehér bőrű afroamerikai panaszos nem érintett az ügyben. Hiába irányult továbbá arra is a kérelem, hogy a levélben szavazók névjegyzékébe felvegyék a panaszost, az AB szerint a levélben szavazókra vonatkozó szabályt nem is alkalmazták az ügyben.

A konkrét ügyben nem akarjuk minősíteni a testületet – elegáns se lenne és objektívek sem vagyunk. Azonban a testület előtt már hónapok óta van el nem bírált indítvány, és az, hogy most már lényegében biztosan nem lesz döntés a választás előtt, egy százezreket és a politikai rendszer alapjait érintő ügyben, biztosan nem válik az AB dicsőségére.

A legfontosabb tehát az, hogy ha valaki hozzánk hasonlóan idealista volt a magyarországi lakcímmel rendelkező, de külföldön dolgozó vagy egyszerűen csak éppen a szavazás napján külföldön tartózkodó több százezer választópolgár közül, és a csodára várt a külképviseleti bejelentkezéssel, az most már ne várjon tovább. Március 29-ig, azaz még a fenti visszaszámlálón szereplő ideig a legegyszerűbben itt lehet beadni a külképviseleti névjegyzékbe vételi kérelmet (akinek van ügyfélkapuja, használja azt, mert úgy kisebb az esély az elutasítást eredményező adattévesztésre). A választható külképviseletek listája innen tölthető le.

Ha valakinek a legközelebbi külképviseletnél közelebb van bármely, a sajátjától különböző hazai választókerületi székhely, az szintén a fenti linken, ráadásul kicsit tovább, április 4-ig tud átjelentkezni oda. Végül ha mindkét lehetőség elérhetetlen, mert mondjuk kétezer kilométerre vagyunk a legközelebbi konzulátustól, de nem vagyunk biztosak benne, hogy nem szűnt-e meg mégis a hazai lakcímünk, akkor március 22-ig érdemes próba szerencse alapon nekifutniuk a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezőknek fenntartott regisztrációnak, amit itt lehet megtenni.