Így írnánk mi

Két alkotmányjogász közjogról, közigazgatásról, a jó kormányzásról

alkotmányjog

Egymást metsző vonalak

Az Átlátszón hosszan írtunk arról, hogy szerintünk miért morális kötelesség a szavazás vasárnap. Most ezt a szavazással összefüggő technikai információkkal egészítjük ki, illetve megvizsgálunk néhány, a választásokról szóló véleménycikkekben megjelenő sommás kijelentést a választási rendszerről.

00053094[1].jpeg

Hogyan szavazzunk?

A szavazásnapi tudnivalókban ugyan nincs változás, de a teljesség kedvéért összeszedtük őket, négy év alatt sok mindent elfelejt az ember. Szavazni április 6-án, azaz most vasárnap reggel 6 órától este 19 óráig lehet (aki este hétig beállt a sorba, az mindenképpen leszavazhat). Értelemszerűen csak a saját szavazókörünkben, illetve – a péntek délutánig lehetséges – belföldi átjelentkezés esetén a számunkra kijelölt szavazókörben szavazhatunk. A szavazókör címét legkönnyebb a kiküldött választási értesítő alapján megállapítanunk, de ha valakinek ez nincs meg, az lakcíme alapján itt megkeresheti a címet. Ha egyáltalán nem kaptunk értesítést, akkor azért érdemes megereszteni egy érdeklődést a választókerületi választási bizottság felé (az élérhetőségeiket itt tettük közzé), hogy azért ugye a névjegyzéken rajta vagyunk. Ha a szavazóköri szavazásnak fizikai akadálya van, akkor mozgóurnát előre, szombatig érdemes kérnünk a választási bizottságtól, de nap közben, délután háromig a szavazatszámláló bizottságnál is jelezhető még az igény 

A személyazonosságunkat és lakcímünket vagy személyi azonosítónkat továbbra is igazolnunk kell a szavazáson, kell tehát a személyi (útlevél, jogosítvány) mellé a lakcímkártya is. A szavazási értesítő felmutatása nem kötelező, de gyorsítja a keresést, úgyhogy a szavazatszámlálók örülni szoktak neki. Szavazni a jelölt neve mellett, illetve a lista neve felett lévő körbe tollal írt két, egymást metsző vonallal lehet. Ceruzával, rúzzsal, a karika mellé vagy egymást metsző vonalat nem tartalmazó aranyos ábrával tehét nem tudunk érvényesen szavazni. A boríték használata továbbra sem kötelező (csak a levélben történő szavazásnál az, ott okoz is ez problémákat), a szavazólap urnába való bedobása azonban természetesen továbbra is érvényességi kellék.

Minek ne dőljünk be?

Végül, a vasárnapra készülvén, járjuk körbe az elmúlt napok két legfontosabb városi legendáját a választási rendszerrel kapcsolatban:

“Csak az x. pártra leadott szavazattal akadályozható meg a kétharmad vagy a fideszes többség.”

Egészen egyszerűen a jelenlegi választási rendszer mellett értelmetlen ez az állítás. Azt, hogy fideszes győzelem lesz-e és annak mértéke mekkora lesz, döntő módon az egyéni választókerületi eredmények befolyásolják, arra a pártlistás szavazatok csak szélsőséges esetben gyakorolnak hatást.

Ennek megfelelően ha valaki az újabb kétharmadot vagy a harmadik Orbán-kormány megalakulását akarja megakadályozni, és minden más szempontra vak, akkor elvileg mindegy lenne, hogy melyik, a Fidesz-KDNP-től természetesen különböző, a küszöböt megugró listára szavaz. Egy dologra kell figyelnie: ne vesszen el a listás szavazata, tehát a küszöböt megugró pártra ésszerű leadni a voksát.

Az egyéni jelöltekre leadott szavazatok értéke azonban ebből a szempontból aszerint változik, hogy a támogatott jelölt végül hol végez a választókerületben. Könnyű belátni, hogy a későbbi győztest győzelemhez segítő szavazat értéke miért nagyobb – az egyéni győzelem egyrészt biztos mandátum, másrészt ez kerül a legkevesebb szavazatba, harmadrészt az új rendszerben a győztesre adott szavazatok a második helyezett szavazatait meghaladó részükben töredékszavazatként a listára is vándorolnak majd. Nem nagyon esik szó azonban (sőt, például a Véleményvezér hétfői posztja kifejezetten téves állításokat tartalmaz) arról, hogy mi a helyzet kormánypárti győzelem esetén a többi jelöltre leadott szavazatok hasznosulásával. A győztes jelölt kompenzálásának rendszerében ugyanis a második helyezettre leadott szavazat mindenképpen “kettőt ér”: egyrészt töredékszavazatot eredményez, tehát megy a listára, másrészt viszont eggyel csökkenti a győztessel szembeni (az ő töredékszavazatainak számát adó) különbséget, így egyet levesz a kormánypárti töredékszavazatok számából a listán. Ennek megfelelően az a választó, aki abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy nem tud értékalapon választani a kínálatból azon túl, hogy a hivatalban lévő kormányt nem szeretné szavazatával erősíteni, annak ésszerű stratégia lehet a győzelemre általa esélyesnek nem tartott ellenzéki jelöltek közül is a legerősebbet megpróbálnia eltalálni.

“Már az eddig feltárt visszaélések miatt is érvénytelen a választás, felesleges szavazni.”

Nettó hülyeség. Sem a csalásokat mágnesként vonzó jelölési és párttámogatási rendszer, sem a pártok esélyegyenlőségét sértő eljárási trükkök sora nem zárják ki előre az általános és szabad választást. Minden meghatározó szereplő rákerülhetett a szavazólapra, és – ha nem is mindenben egyenlő feltételek szerint, de – kampányolhatott. Az új választási rendszer eddig feltárt problémáinak a jelölőívek másolásától a külföldön tartózkodó magyarok választójogának korlátozásán át az ellenzéki plakátkihelyezés ellehetetlenítéséig alighanem lesz még utóéletük, de ezek a választás érvénytelenségének megállapításáig biztosan nem vezetnek el. Ennél azért jobb mentséget kell tehát találnia annak, aki ki akarja magát vonni a választójoggal együtt járó felelősség alól.

Megosztás