Ha a magyar államon múlik, akkor 2043-ig, azaz nagyjából még egy emberöltőig nem fogjuk tudni, hogy mit csinált Kovács Béla a nemzetbiztonsági szolgálatok által gyűjtött bizonyítékok szerint. Tiszta képet ugyan az Európai Parlament – eleve csak a most vasárnapi választás után megkezdődő, érdemi fejleményt csak őszre ígérő – mentelmi eljárásától sem várhatunk, valamivel több információt azonban biztosan.

Kevés annyira idegesítő dolgot tud elképzelni az a szűk kör, aki ragaszkodik ahhoz, hogy tények alapján mindig saját maga alakítsa ki a véleményét a közéleti ügyekben, mint az a fülbesúgós játék, ami nemzetbiztonsági, különösen pedig kémkedési ügyekben folyik a magyar politikában.

Félreértés ne essék: nem azzal van a baj, hogy a szaftosabb hírszerzési ügyek mindig minősített adatokat érintenek. Fontos, nagyon fontos a közhatalmat gyakorlók, jelen esetben Kovács Béla jobbikos európai parlamenti képviselő elszámoltathatósága, de olyan naiv ország a világon nincsen, amelyik a saját hírszerzőit és informátorait lehetetlenítené el ennek érdekében egy fedett nyomozás bizonyítékainak nyilvánosságra hozásával. (Az már ennél érdekesebb kérdés, hogy az ügy sajtó útján történt kiszivárogtatása hogyan férhetett össze a nyomozás érdekeivel.)

Az teljesen normális tehát, hogy ha kémügy van, akkor annak részleteiről nem tudunk semmit. Az azonban már nem lenne szükségszerű, hogy a történetnek lényegében nincs hivatalosan kommunikált ügyészségi, kormányzati vagy nemzetbiztonsági verziója, így aztán a jól értesült Magyar Nemzet cikkeiből és a Nemzetbiztonsági bizottság tagjainak – egymással mindig ellentétes minősítéseket tartalmazó – sokat sejtető sajtónyilatkozataiból kellene extrapolálnunk valamit. aminek alapján értékeljük az eseménysort. (Ráadásul nem lehet nem észrevenni, hogy a bizottság – nyilván a hasonló jellegű bizottságokhoz képest nem túl magas presztízsére is tekintettel – nem vonzotta azokat a képviselőket, akiknek komoly szakmai háttere lenne a tárgyban: a tagok többsége sem a nemzetbiztonsági ügyeknél felhasználható szakmai múlttal, sem ilyen politikai tapasztalattal nem rendelkezik. Emellett nyilván az sem segít az ország biztonsági helyzete nemzetközi hátterének megértésében, hogy  társalgási szint feletti nyelvtudása pedig csak a – közgazdász, a területen szintén új – Szél Bernadettnek van.)

Merthogy lehetne hivatalos verzió, hiszen a folyamatot állami szervek – az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentése alapján Polt Péter legfőbb ügyész kezdeményezte az EP-nél Kovács mentelmi jogának felfüggesztését – irányítják, és (feltételezve, hogy a Magyar Nemzettől Molnár Zsoltig nem követett el mindenki bűncselekményt) lenne persze a minősített információk nélküli módja is a nyilvánosság tájékoztatásának. Mindehhez képest az Alkotmányvédelmi Hivatal honlapján továbbra is a legfrissebb sajtóközlemény az őszödi beszédes jelentések titkosításának részleges feloldása (sajtóközlemények menüpontot egyelőre nem tartottak szükségesnek), de az ügyészség se mond egy szót se az ügyről érdemben.

Ha valami megváltozhat majd az ügy uniós szakaszában, az éppen ez: az Európai Parlament döntése lehet majd az első olyan nyilvános állásfoglalás a gyanúsítás megalapozottságáról, ami nem egy-egy párt álláspontját tükrözi. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy részleteken megismerhetnénk majd az EP eljárásából – mindenek előtt már csak azért sem, mert bár az üggyel foglalkozó uniós tisztviselők és EP-képviselők természetesen megismerhetik majd a minősített adatot tartalmazó, a bűncselekmény elkövetését bizonyító dokumentumokat is, de a nyilvánosságra – büntetőjogi szankciók mellett – ugyanúgy nem hozhatják majd őket, mint a magyar parlamenti képviselők.

Az most választott EP-ben – ha az évtizedes feladatkiosztás nem változik – a Jogi Bizottság foglalkozik majd az üggyel, ennek működése azonban ugyanúgy szinte teljes egészében zárt, mint a magyar Országgyűlés mentelmi bizottságáé. Az EP eljárási szabályzatai által még nyitva hagyott réseket a most lezáruló EP-ciklus legelején a bizottság még be is tömte egy olyan állásfoglalással, ami a bizottsági szakaszt a “legmesszemenőbbekig bizalmasnak” minősíti, és a magyar mentelmi ügyes gyakorlattól eltérően (a szabadabb vita érdekében) magát az érintettet és képviselőjét is kizárja az ülésről.

Viszont a Jogi Bizottság által megállapított, minden ügyben tényállást és részletes jogi indokolást tartalmazó, a mentelmi jog felfüggesztéséről szóló plenáris ülésnek készített jelentés – ami Deutsch Tamás 2011-es rágalmazási ügyében (Boros Imre magánvádja, mentelmi jog fenntartva) így, Morvai Krisztina 2012-es rágalmazási ügyében (Zombori János feljelentése, még a megválasztás előtti ügy, mentelmi jog felfüggesztve) például így nézett ki – már nyilvános (és minden uniós nyelven hozzáférhető). A megállapított tényállás részletessége azonban erősen változó, azt meg valószínűleg még a majdani bizottsági tagok és a stáb sem tudná megmondani, hogy egy teljes egészében minősített információkra alapozott ügyben mit tudnak írni a jelentésbe.

Az azonban szinte biztos, hogy – a mentelmi ügyek eddigi átfutása alapján ősz körül várható – uniós bizottsági jelentés alapján még így is jelentősen több hivatalos információt tudunk majd meg a Kovács-ügyről, mint amit a magyar hatóságok maguktól elmondtak.