Bezárás
alkotmányjog

Jogi felelősség a kommentekért: pánikba azért nem kéne esni

Korai még temetni az előzetes moderálás nélküli kommentelést: a keddi AB-döntés nem adott ugyan használható megoldást, de nem, hogy nem zár ki, hanem kifejezetten szükségessé tesz egy olyan, egyértelmű, de a sajtó számára is élhető jogi megoldást, mint amilyen az értesítési és eltávolítási eljárás. Persze csalódás, hogy az AB nem vitte előrébb az ügyet, de szerintünk nem is rontott a helyzeten.

Az Alkotmánybíróság keddi döntésével elutasította a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének alkotmányjogi panaszát, alkotmányosnak tartva azt, hogy a honlapot fenntartó internetes szolgáltató felelős az előmoderálás nélkül megjelenő kommentekért is.

Az AB érveléséből mi is hiányoljuk az internet sajátosságainak mélyebb megértésén alapuló mérlegelést – ugyanúgy, mint ahogy ezt a Google-döntésnél a luxemburgi bíróság esetében is tettük.  Nagyon erős túlzásnak tartjuk azonban azokat a kommentárokat, amelyek szerint ettől a döntéstől veszélybe került volna a szólásszabadság, vagy akár csak rosszabbodott volna a helyzete.

Facebook, privát blogok: nincsen veszély

Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy a döntés egyértelműen csak az internetes sajtótermékekre vonatkozik: az AB szerint „a magáncélú közlések, honlapok, blogok, közösségi portálok stb. nem kezelhetők együtt a tömegek tájékoztatását vagy szórakoztatását célzó internetes újságokkal, hírportálokkal”, illetve „jelentős különbség van az internetes oldal üzemeltetője által szerkesztett, és ekként tartalmi egységet alkotó (tartalom)szolgáltatás és az úgynevezett Web 2.0, vagyis a közösségi oldalak és a tisztán véleményoldalak között (például Facebook, blogszféra stb.)”. Ebből a contratio következik, hogy a döntés alapján a „tájékoztatási vagy hasonló igénnyel” fel nem lépő, szerkesztetlen netes tartalmak üzemeltetői, például egy üzleti tevékenységet nem végző blog írója vagy FB-oldalt fenntartó magánszemély még akkor sem felelhet polgári jogilag a kommentért, hogyha az nyilvános felületen jelent meg.

A felelősség sokféle lehet

Az AB tehát csak az internetes sajtótermékekre, és csak annyit mondott ki, hogy alkotmányos az, hogy az internetes oldal üzemeltetője – függetlenül attól, hogy működtet-e előzetes moderációt vagy nem – polgári jogi felelősséggel tartozik a kommentelők által közzétett jogsértő tartalmakért. Némileg leegyszerűsítve ez annyit jelent, hogy az AB szerint a sajtószabadsággal összhangban van, hogyha abban az esetben, ha Ön jogsértő, például rágalmazó tartalmat helyez el alul a kommentek között, akkor mi nem csak annyiban vagyunk érintettek, mint – a közvetítő szolgáltatónak minősülő, legfeljebb a jogsértő tartalom leszedésére kötelezhető – tárhelyszolgáltatók, hanem minket is be lehet perelni.  Ennek indoka az AB szerint elsősorban az, hogy Önt a netes anonimitás miatt nehéz, néha egyenesen lehetetlen elkapni, minket meg el lehet, és ha mi nem felelnénk, akkor a sértett eszköztelen maradna.

Azonban ennél több, például az, hogy mi ugyanúgy felelnénk, mint Ön, már nem következik a döntésből, sőt: az AB kifejezetten fenntartotta a jogot arra, hogy a szankciók (az új Polgári Törvénykönyv rendszerében a kártérítés mellett elsősorban a felmerült vagyoni káron túli kompenzációt nyújtó sérelemdíj) alkotmányosságát esetről esetre bírálja el kommentügyekben. (Most nem volt mit elbírálni, a támadott bírói döntés ugyanis nem állapított meg kártérítést.)  Ez elég ritka gesztus az alkotmánybírák részéről, ami feltehetően komoly szándékot jelez az ügyre való visszatérésre, mert amúgy nem nagyon jellemző, hogy gyakran akarnának ügyeket magukra húzni.  Külön utal az AB a közszereplők bírálhatóságával kapcsolatos eddigi gyakorlatára, ami szerencsére nem igazán bíztató azon politikusok számára, akik internetes lapok ellen szeretnek kommentpereket indítani.

Ki adhat megoldást, ha az AB nem?

Azaz az AB nagyon széles teret hagyott a bírósági gyakorlatnak és a jogalkotásnak arra, hogy ezek meghatározzák: mikor és milyen mértékben felel a honlap gazdája a kommentekért. Ebbe beleférhetnek olyan, a kommentelést és a vitát el nem lehetetlenítő megoldások is, mint az, hogy csak abban az esetben állapítható meg kártérítés az internetes lappal szemben, ha a jogellenességről szóló értesítés ellenére hagyta kint a hozzászólást (notice and take down rendszer). Létezik is ráadásul olyan bírósági gyakorlat, ami ezt a követelményt a polgári jog felelősségi szabályaiból levezetve már érvényesíti is.

A Pécsi Ítélőtáblának a – Stumpf István különvéleményében is hivatkozott – Pf. VI.20.776/2012/5. számú, a Bírósági Döntések Tárában közzétett ítélete szerint ugyanis „[a]z nem várható el a honlap üzemeltetőjétől, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje az összes hozzászólást, bejegyzést – különösen nagyobb tartalomszolgáltatók esetében. Az viszont mindenképpen elvárható, hogy ha tudomására jut, hogy jogsértő tartalom került az általa üzemeltetett honlapra, azt távolítsa el mihamarabb.” Ennek, a személyiségi jogsértés megállapítását csak a bejelentett, és a bejelentés ellenére nem törölt jogsértő tartalmakra fenntartó bírói gyakorlatnak a felülvizsgálata szerintünk a leírtak alapján nem következik az AB-döntésből.

Nincs szó tehát arról, hogy a kommentek ügye eldőlt volna. Aki pedig emiatt csalódott, az még mindig reménykedhet, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája megfordítja az észt Delfi-ügyben hozott  strasbourgi döntést, amiben ráadásul kifejezetten a notice and take down megfelelősége a kérdés. Éppen ennek esélye miatt nem biztos, hogy bölcs volt az AB részéről, hogy a nagykamarai döntés előtt elbírálta az ügyet. Így ugyanis könnyen abba a helyzetbe kerülhet, mint a 98%-os különadó vagy az önkényuralmi jelképek ügyében, amikor Strasbourg miatt volt kénytelen a korábbi döntését tartalmilag felülvizsgálni.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom