Az egyablakos ügyintézés rendszere Lázár János kancelláriaminiszter szerint szerint túlburjánzott, ezért az index információi szerint a tegnapi kormányülésen felvetődött, a bürokráciacsökkentés jegyében bezárják az intézmények egy részét, és a munkaerőt a meglévőkbe koncentrálják. A terv része az is, hogy rövidebb nyitvatartást vezetnek be, és nem nyújtják az esti órákig a munkaidőt. Ez a Nagy Terv erősen indul.

Sok szempontból szimbolikus, és egyben nagyon rossz előjel, hogy a gigantikusnak beharangozott bürokráciacsökkentési programból megismerhető első konkrétum a kormányablakok és az okmányirodák számának csökkentése, illetve a hosszított nyitvatartás visszanyesése. Számításaink a gazdasági hatásokról ugyanúgy nincsenek, mint ahogy nyilván a kormánynak sem, de nem kell nagy bátorság ahhoz a megállapításhoz, hogy a területi közigazgatás kifejezetten jó és fontos fejlesztéseinek visszafordításával megspórolt költségvetési forrást messze túllépő társadalmi költséget sikerül majd generálni.

A magos Déva vára effektus

Mindenek előtt: a jelenlegi intézményrendszert nem a szocialista kormányzás pazarló gazdálkodása vagy a bürokratikus önérdek, hanem egy 2010-től nagyjából következetesnek mondható fejlesztési sorozat növelte a jelenlegi méretre. Ennek során ugye nem csak az okmányirodák üzemeltetését vette át az állam az önkormányzatoktól, hanem integrált, azaz egy szélesebb ügycsoport egésze tekintetében eljáró ügyintézési pontként létrehozta a kormányablakokat is, amelyek hosszított nyitvatartással fogadtak kérelmeket, adtak tanácsot, illetve intéztek személyes megjelenést igénylő egyszerűbb ügyeket. Könnyű belátni, hogy ha valamit előbb létrehozol, majd rögtön utána megszünteted, akkor annak iszonyatos felesleges költségei vannak foglalkoztatási és betanítási költségben, az irodák kialakításában, berendezésében, a hardveres és szoftveres háttér kiépítésében egyaránt. Ezért amit most látunk, az még akkor is költséges kormányzási hiba lenne, ha a kormányablakok és az okmányirodák konganának az ürességtől.

Navracsics öröksége

Emellett ráadásul nem is konganak, annyi legalábbis messze nem, hogy a bezárásra programot lehetne alapozni. Nagyon sok, a közigazgatást érintő kormanyzati intézkedést tartottunk tévútnak az elmúlt években a szakmai munkának a hivatalnokok indokolás nélküli felmentésével fémjelezhető, értelmetlenül mélyre hatolt átpolitizálásától a politikai kormányzás alkalmazni akart formáját ellehetetlenítő államtitkári, illetve közigazgatási államtitkári rendszerig. Azonban az, hogy az ügyféllel kapcsolatban álló, neki szolgáltató területi szintű szerveket meg kell erősíteni, a hatósági munka közigazgatáson belüli és társadalmi megbecsülését meg kell teremteni, kifejezetten jó irány volt a Navracsics-féle közigazgatási és igazságügyi tárcától. Ám mire a polgár és munkáltatója megszokhatták volna, hogy az új okmányok készítetése vagy a gépjármű átíratása nem a munkaidőben, nem a megtermelhető GDP rovására zajlik, akkora fordul az irány.

Központ, jelentkezz!

Még az apparátuson belül is köztudomásúnak tekintett igazság, hogy a magyar közigazgatásban komoly hatékonysági tartalék van. Amíg el nem kezdődik egy leépítés, addig mindenkinek az a magánvéleménye, hogy (persze az ő főosztálya kivételével, mert ott nagy a hajtás) szinte mindent el tudna végezni feleennyi ember is. Ugyanakkor abban nagyjából évtizedes konszenzus van, hogy ha valahol mégis gyenge a személyi és infrastrukturális háttér ahhoz képest, ami egy modern államtól elvárható lenne, az a területi igazgatás, és azon belül a hatósági munka. Szóval lehet persze a kormányablakok és az okmányirodák terhére bürokráciát csökkenteni, de ez – szemben mondjuk a központi kormányzat politikai vezetőkre is kiterjedő karcsúsításával, vagy ne adj isten mondjuk a tényleg üresen kongó és érdemi közigazgatási munkát nem végző, cserébe a fogyasztóvédelmi ügyfélszolgálatot feleslegesen megkettőző, viszont csak nap közben nyitvatartó  rezsipontok megszüntetésével – se hatékonyabb államot, se gazdasági hasznot nem hoz.