Bár a köztársasági elnök az Alaptörvény alapján bármivel szemben emelhet politikai vétót, amivel bármilyen okból nem ért egyet, Áder János a paksi beruházás titkosításáról szóló törvényt mégis aláírta. Abban egyetértünk a köztársasági elnökkel, hogy egy atomerőmű nem biciklitároló, ahogy abban is, egyetlen dolog sem azonos semmilyen más dologgal. Abban pedig a miniszterelnökkel értünk egyet, hogy puccsot követ el a magyar nép ellen, aki egy gigaberuházás összes adatát titkosítja évtizedekre, pláne, ha azt az orosz hatalom finanszírozza.

Vannak olyan munkanapok, amelyek végén az ember azt gondolja, hogy mindenki jobban járt volna azzal, ha fel se kelünk és be sem megyünk dolgozni. A tegnapi elég sokaknak ilyen lehetett a Sándor-palotában. Megmondjuk őszintén: csalódottak vagyunk amiatt, hogy Áder János aláírta a lex Paks II-t, benne a beruházás végrehajtásához kötődő megállapodások és előkészítő anyagok nyilvánosságának parttalan, automatikus, de legalább 30 évre szóló korlátozásával. Nem, nem alkotmányossági vétót vártunk: ilyen ugye három év alatt egyetlenegy, a választási eljárási törvény 2013-as vétója (regisztráció és kampánykorlátozások) született a tollából, az is lényegében a kormánypártok előzetesen jelzett szándékaival összhangban.

Azonban politikai vétót kifejezetten szívesen emel Áder, tegnapig összesen húsz alkalommal élt ezzel a lehetőséggel – több-kevesebb sikerrel, hiszen az Országgyűlés az elnöki megfontolásokat nem köteles megfogadni, és számos esetben nem is teszi ezt meg. Ezek a vétók jellemzően nem koncepcionális jellegű, sokszor erősen formai hiányosságokra hivatkozva jeleznek elnöki egyet nem értést, és bizony olvastuk közben gyakran van az az érzésünk, mintha valami közigazgatási észrevételt olvasnánk egy precíz, de nem túlságosan lényeglátó ügyintézőtől.

Ennek ellenére bizakodásra adott okot a túlzás nélkül egy emberöltőre meghatározó jelentőségű paksi nyilvánosságkorlátozó törvény kapcsán, hogy annak idején az államfő a hasonlóan nagy port kavart, visszaélésszerű adatigénylős Infotörvény-módosítást nyilvánosságpárti érvekkel vétózta, no és az is, hogy a környezetvédelem Áder elnöki mandátumának egyik választott prioritása.

Ehhez képest tegnap meg is született a 21. és a 22. Áder-féle politikai vétó az alábbiak szerint:

1. Az egyes jogállási törvények módosításáról szóló törvényre azért született a vétó, mert a tervezetet ugyan több szakszervezettel és érdekképviseleti szervvel egyeztették, azonban a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórummal és a Magyar Rendvédelmi Karral nem történt egyeztetés, és ez nem mással, mint a Kormány ügyrendjével ellentétes. Hozzá kell tenni, hogy a megfontolást kérő levél ennek kifejtése után egy szűk bekezdésben részletesen ki nem fejtett tartalmi kifogásokat is sorol (nem ért egyet a munkafeltételeknek a köztisztviselő beleegyezése nélküli módosításával, a korábban garantált – egyébként az önkormányzatoktól a járási hivatalokba átvett tisztviselőkre vonatkozó – illetmény megszüntetésével, illetve a soron kívüli teljesítményértékelésekre vonatkozó rendelkezésekkel).

2. A területi államigazgatási szervezetrendszer átalakításával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvény vétójának ehhez képest egyértelműen tartalmi indoka van, de finoman szólva itt sem írt jogtörténelmet az elnök és stábja. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó sokadik, az ügyféli jogállást korlátozó eljárási könnyítéssel az elnöknek ugyanis – bár hivatkozik a jogorvoslathoz való jogra – nem az a baja, hogy alapjogsértő (hiszen akkor alkotmányossági vétót kellene emelnie), hanem a közigazgatási hatósági eljárási kódex-szel való összhangját kifogásolja. Méghozzá csak annak az egyetlen elemnek, hogy ugyan elég, ha azt az ügyfelet értesítik ezekben az eljárásokban a döntésekről közvetlenül, akire kötelezettséget állapít meg a döntés vagy akinek alapvető jogát korlátozza, viszont az elfogadott törvény szerint ilyenkor nem a közvetlen értesítés, hanem a hirdetményi kézbesítés számítana közlésnek a joghatások beállása szempontjából. Áder megelégedne azzal, ha ilyenkor a két kézbesítés közül a „rendes” számítana – ami persze teljesen jogos, sőt, valójában alkotmányossági észrevétel, de kiolvaszthatóak lettek volna ebből a törvényből nagyobb gyakorlati jelentőségű problémák is.

3. Végül elérkezünk a nap végére, de sajnos ekkorra Áder Jánosnak elfogytak a fejléces levélpapírjai a vétóhoz. Jött helyette ez a szép közlemény:

„Egy atomerőmű nem biciklitároló, ezért terrorizmussal fenyegetett világunkban nemcsak indokolt, hanem egyenesen szükséges egy atomerőmű építésével és működésével kapcsolatos adatok védelme, titkosítása. Fontos ugyanakkor, hogy csak a magyar polgárok biztonságát és az erőmű biztonságos működését garantáló információk élvezzenek titokvédelmet.”

Ezzel mindenben egyetértünk, csak az a baj, hogy a törvény ezt az egyensúlyt egyáltalán nem biztosítja.

„Az Országgyűlés által e tárgyban hozott törvény alkotmányosságának vizsgálatát erre való tekintettel végeztem el. Megállapítottam, hogy a jogszabály nem ütközik sem hazánk Alaptörvényébe, sem a jogalkotási törvény előírásaiba.”

Ezt ugye mi nagyon, de nagyon máshogy gondoljuk: álláspontunk itt olvasható.

„A mindenkori köztársasági elnöknek nincs alkotmányos lehetősége arra, hogy saját kénye-kedve szerint, netán mások szempontjait előtérbe helyezve vagy hatáskörét bármely módon túllépve mérlegelje egy, az Országgyűlés által elfogadott törvény aláírását.

Mindezt magamra nézve is kötelezőnek tartom, így ezúttal is ezzel összhangban hoztam meg döntésemet.”

Ez persze így van, de nem tudjuk, hogy hogy jön ide: pár órával korábban az elnök vétóban nevesítve is megvédte közszolgálati érdekegyeztető fórumok véleményezési jogát, illetve elutasított érdekképviseleti aggályok mellé állt, egy másik ügyben pedig alkotmányossági problémát adott elő politikai vétóban (megérte, a kormány rögtön szólt is, hogy nem változtat). Az elnök ugyanis politikai vétót bármi ellen emelhet, ami nem tetszik neki, így – közlemény ide vagy oda – nincs más logikus válasz, minthogy Ádernek tetszett a lex Paks II.

Amikor véget ért hivatali elődjének az elnök közjogi funkciójához mérten dicstelen államfősködése, akkor az első Áder-vétókra azt mondtuk, hogy még mindig többet érnek a semminél, hozzájárulhatnak egy precízebb törvényalkotás kialakításához. Ezt továbbra is fenntartjuk, de 2015. március 10. után jóval kisebb lelkesedéssel tudjuk majd képviselni.

(Az illusztáció a köztársasági elnöki honlap nyitóképe.)