Így írnánk mi

Két alkotmányjogász közjogról, közigazgatásról, a jó kormányzásról

alkotmányjog

CSOK-os otthonteremtés csak fehérgallérosoknak

A gyilkos, a befektetési csaló és a beszállítók átverésével becsődölt cégtulajdonos megkaphatja, a tolvaj, a KHR-listás magánadós és a közmunkás nem. Mi az?

Ki lehet-e zárni a hitelkárosultakat és a közmunkásokat a megemelt otthonteremtési támogatásból? Természetesen ki, hiszen ezt a kormányrendelet már meg is tette. Más – és elég fontos – kérdés, hogy ez alkotmányos-e. Szerintünk nem az.

Az otthonteremtési támogatásokat kiterjesztő 455/2015. (XII. 29.) Korm. rendelet hosszútávú hatásaival nagyjából a legfontosabb jogalkotási döntés, ami a tavalyi évben megszületett. Ezért aztán számos kérdést vet fel, amelyekről csak remélhetjük, hogy rájuk a kormányzat akkor is rendelkezik azért válasszal, ha azoknak csak egy töredékét osztja meg a nyilvánossággal. Mindenesetre nem jó jel, hogy január 5-ig tartott, amíg a részletes magyarázat nélkül kijött normaszöveghez egy használható összefoglalót megjelentetett a szaktárca.

Bár a történet természetesen a társadalmi szerkezet átalakításáról, népesedéspolitikai megfontolásokról és az építőipar, no meg baráti bankok helyzetbe hozásáról is szól, de mindenkit érintő kulcskérdés a rendszer fenntartásának költségvetési kihatása. Erre viszont nagyságrendi becsléseken túl aligha lehet most bármit mondani, hiszen már a hatálybalépéskor folyamatban lévő építkezések utáni áfa-visszatérítési támogatás összege is nagyon sokszor ötmillió forint lehet majd. Mindenesetre a költségvetés szociálpolitikai ráfordításai alapján nem nagyon látszik, hogy hogy lehet ezt a rendszert hosszabb távon fenntartani. Így most nem csak a politikának érdemes a pillanatnak élnie, hanem a potenciális igénylők sem vehetik biztosra, hogy évek múltán is maradnak majd a most megalkotott szabályok.

A legnagyobb visszhangot az újépítésű lakásoknál a három- és több gyermekesek 10 millió forintos, ugyanekkora állami kamattámogatású hitellel is igényelhető támogatása keltette. Egyszerűen azért, mert a CSOK rendelet kiterjesztésével bevezetett támogatás a kapcsolódó szabályozási lazításokra is tekintettel egy széles, de szelektált körben megnyíló, minden eddiginél nagyvonalúbb állami juttatást jelent. Ekkora ajándékot egyetlen választói csoport sem kapott még magyar kormánytól, egyedül a nagyjából ugyanide érkező családi adókedvezmény mérhető hozzá.

A rászorultsági jellegű feltételek ugyanis ebben a körben elenyésztek: az is kaphat a 10 millióból, akinek van már meglévő ingatlana, az is, aki különösen nagy értékű ingatlant vesz belőle, ha a három gyerek – vagy “fiatal”, azaz 40 alatti házastársat is tartalmazó párok esetén annak vállalása -, az életvitelszerű tartózkodás és – a család méretével indokolható módon itt megtartott – négyzetméterbeli minimumoknak megfelelő lakást épít vagy vesz.

A támogatás célja a legalább három gyereket nevelő, aktív keresővel rendelkező családok kiemelt támogatása, lakhatásuk biztosításának egyszeri, de igen jelentős dotálásával. A cél része az is, hogy a támogatás tartósan és ténylegesen rendezze a jogosultak lakhatását: ehhez lakcímbejelentési kötelezettség és tízéves elidegenítési és terhelési tilalom, valamint az esetleges visszafizettetést biztosító zálogjog kapcsolódik. Ezt lehet társadalompolitikai alapon szeretni vagy nem szeretni, de az biztos, hogy legitim család- és népesedéspolitikai cél. A támogatásra senkinek nincs alanyi joga, a juttatás ex gratia jellegű, a pénzszórás a nép közé legszebb antik hagyományaival összhangban. Ez azt jelenti, hogy a kormány elég tág keretek közt annak osztogat, akinek akar.

Egyetlen korlát azonban mégiscsak van: önkényes, ésszerűtlen, a támogatási céllal össze nem függő feltételt nem lehet támasztani a jogosultakkal szemben, minthogy az az Alaptörvény jogegyenlőségi rendelkezéseit sértené. Nyilván nem férne bele, ha a hatgyerekes kevesebbre lenne jogosult, mint a háromgyerekes. Nyilván nem lehet társadalmi csoportokat pofára kizárni a jóból, Nyilván nem lehetne úgy sem szabályozni, hogy aki igénybe vette a korábbi, jóval alacsonyabb szocpolt, az most nem kap semmit, pedig jogosult lenne a tízmillióra.

A 40 éves életkori határ esetében jelentős enyhítés, hogy az már csak az egyik házastársra vonatkozik, ugyanakkor a gyermekvállalás későbbre tolódásának eredményeként még ez is sokakat érinthet. Tekintve azt is, hogy a korhatárnak a legkomolyabb tétje most már a harmadik gyerek esetében van, még így is nehéz ésszerűnek mondani azt a megkülönböztetést, hogy egy házaspár 41 éves nőtagja attól függően kaphat a harmadik gyermek vállalására támogatást, hogy a férj 39 vagy 41 éves-e.

Az, hogy a büntetlen előélet az igénylőnél, illetve az igénylő házastársak mindegyikénél feltétel, első látásra teljesen védhetőnek tűnik: a társadalmi együttélési normák súlyos megsértése járhat ex gratia juttatástól való eleséssel. Meglehetősen furcsa azonban, hogy csak a vagyon elleni erőszakos, a vagyon elleni, a szellemi tulajdon elleni és a költségvetést károsító bűncselekmények miatti elítélés vezet kizáráshoz: akit hivatali vesztegetésért, pénzmosásért vagy bennfentes kereskedelemért, de akár emberölésért ítélnek el, annak jár  a CSOK, de a lopás vagy éppen a szerzői jogok megsértése már kizáró ok. Azt, hogy csak a költségvetési bűncselekmények számítanak, még meg is lehetne érvelni a visszaélések kizárásával. A bűncselekménylista azonban még ehhez képest is esetleges lett, mert aki piramisjátékot szervezett vagy bedöntött egy brókercéget, az nem fog kisebb eséllyel csalni a CSOK-kal, mint a betörő. Már itt nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy a jogalkotó különösebb elvi megfontolás nélkül csak a leszakadó rétegekre jellemző bűncselekményeire lőtt.

Ugyanakkor a kormányrendelet két olyan személyi feltételt is meghatároz, amely kifejezetten az alsó jövedelmi rétegek számára szűkíti érdemben az igénybevétel lehetőségét.

Az, hogy az igénylő, illetve az igénylő házastársak legalább egyike két éve társadalombiztosítási biztosított, illetve 180 napja aktív foglalkoztatott vagy nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó kell legyen, még védhető azzal, hogy az összefügg az új lakás tartós fenntartására való képességgel. Ráadásul ennek a feltételnek utóbb akár megfelelhet azok egy része is, akiknek jelenleg rövidebb jogszerző idejük van.

Az érintettek helyzete alapján jóval kevésbé orvosolható, ugyanakkor elvi szemponttal sem alátámasztható feltételszabás viszont, hogy az egyébként biztosítottnak minősülő közfoglalkoztatottak jogviszonyát a 180 nap számítása szempontjából figyelmen kívül hagyja, a két év tekintetében pedig külön jogszabályra utalja a rendelet. Azaz ha valaki közmunkás lesz, az bukja a CSOK-ot. Mindenki tudja, hogy a közfoglalkoztatottak között az ahhoz kapcsolódó állami támogatás miatt az önkormányzatok számos volt közalkalmazottukat és munkavállalójukat is foglalkoztatják, a biztosítottak,.A CSOK-ra jogosult aktív keresők közt pedig számos olyan csoport van (kényszervállalkozók, részmunkaidősök), akiknek a rendszeres juttatásai még a közmunkabért sem feltétlenül érik el. Így a közmunkások kizárása a lakás fenntartására való képesség szempontjából biztosan nem ésszerű megkötés. Ugyanakkor más szemponttal, például a visszaélések kizárásával sem igazolható, úgyhogy ha a kormányrendelet által ígért külön, a közmunka idejének beszámíthatóságáról szóló rendelet nem számolja fel ezt a megkülönböztetést, akkor ez bizony diszkriminatív lesz. A kormány eddig következetesen állította, hogy a közmunka munka, de ezek szerint ezt annyira komolyan nem gondolja. A közmunka elhagyásának esélyeit pedig az elmúlt évek tényszámai alapján elég jól meg lehet becsülni.

Végül feltétel az is, hogy az igénylő és házastársa az otthonteremtési kedvezménye igénylésének időpontjában a központi hitelinformációs rendszerben nincs nyilvántartva vagy a KHR-ben szereplő tartozását már legalább egy éve teljesítette. Ehhez ugye elég annyi, hogy valaki a meglévő hitelével tartozzon kilencven napon túl a minimálbért meghaladó összeggel. Ez hitelfelvételnél érthető szempont, de még ott is kezelni kell az áthidaló hitelek esetét. Itt viszont közvetlen, vissza nem térítendő állami támogatásról beszélünk, ami annyiban köthető csak pénzintézetekhez, hogy az állam megspórolta a szükséges szervezet kialakítását, így velük intézteti az elbírálást. Ismét hangsúlyoznánk: a rendelet amúgy a vagyoni helyzettel kapcsolatos más feltételt nem vizsgál, így anélkül vonja meg a támogatást most az elmúlt években bedőlt hitelekkel rendelkező családoktól, hogy a konkrét finanszírozási helyzetüket figyelembe venné. Aki csak a közműszolgáltatók vagy a rokonai felé adósodott el, az kap CSOK-ot, aki bedőlt hiteles, az akkor sem, ha neki a válság évei után tényleg az egyenesbe jövésnek, a gyerekek nyugodt körülmények közti felnevelésének egyetlen, váratlanul megnyílt útja lenne a tízmilliós támogatás. Az egyéves határidő miatt ráadásul még arra sincs semmilyen mód, hogy a későbbre várt támogatásra alapozza valamilyen konstrukcióban a család a meglévő, akár csak párszáz ezres banki adósság rendezését.

Félreértés ne essék: nem az a baj, hogy az állam egy olyan konstrukciót hoz létre, amely azokat a családokat igyekszik támogatni, akik alkalmasak és készek a támogatással megszerzett ingatlant fenntartani. Hanem éppen az, hogy a feltételek olyan, kevésbé tehetős családokat is kizárnak, akik ezt pont ugyanúgy meg tudnák tenni, mint a szerencsésebbek. Az viszont biztos, hogy ők hatékonyan nem tudnak majd jogorvoslattal élni, ezért a közmunkások és a KHR-listások kizárása miatt Székely László ombudsmanhoz fordulunk, kérve őt, hogy kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a rendelet normakontrollját.

Megosztás