Még el sem kezdődött a tavaszi ülésszak, de már ott az első átláthatóságot korlátozó törvény az Országgyűlés előtt. 2015 erős év volt a Lex Pakssal, az Infotörvény nyári módosításával és a közbeszerzési összeférhetetlenség lazításával, de Németh Szilárd tett róla, hogy az idei év is jól induljon azok számára, akik anélkül szeretnek közpénzt költeni, hogy közben néznék a kezüket.

A rezsibiztos törvényjavaslata az alábbi, a postatörvény 2013. január 1-jei hatálybalépése óta hatályos szabályát módosítja:

(4) A postai szolgáltató a jogszabályban meghatározott adatokat köteles nyilvánosan hozzáférhetővé tenni. Nem minősülnek közérdekből nyilvános adatnak az egyetemes postai szolgáltató szolgáltatási szerződései, kivéve a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatási szerződésekre vonatkozó adatokat.

 

Ez a rendelkezés ugyan már eleve korlátozza az Infotörvényhez képest a postai szolgáltatók (értsd: a Magyar Posta) által kezelt adatok nyilvánosságát (lehet, hogy nem függetlenül 2012-es adatigénylésünktől és perünktől), azonban az csak a szerződések szövegére vonatkozik.

A posta közpénzből gazdálkodik és a nemzeti vagyon körébe tartozó vagyonelemeket kezel, tevékenységében viszont a közfeladatok mellett piaci szolgáltatások is jelen vannak. Ez utóbbiból az kell, hogy következzen, hogy a közfeladathoz nem kapcsolódó tevékenységében (de csak abban) valóban vannak, lehetnek olyan gazdasági érdekei, amelyekre tekintettel mentesíteni kell a nyilvánossági követelmény alól. Ezt a mérlegelést azonban az Infotörvény szerintünk tökéletesen elvégzi ma is: a fent hivatkozott perben például azért lett a posta a lényeget tekintve pernyertes, mert sikerrel bizonyította, hogy az árképzés nyilvánossága a már akkor is sokszereplős hírlapterjesztési piacon számára aránytalan hátrányt okozna.

Németh mostani javaslatának indokolása ehhez képest úgy szól, hogy

a javaslat az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011 . évi CXII. törvénnyel való összhang megteremtése érdekében tartalmazza a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény módosítását.

Ez derék dolog lenne – ha így lenne. Az új szöveg ugyanis, amit könnyed eleganciával a folyamatban lévő adatigénylésekre is alkalmazni rendel az átmeneti szabály, így szól:

„(4) A postai szolgáltató a jogszabályban meghatározott adatokat köteles nyilvánosan hozzáférhetővé tenni. Az egyetemes postai szolgáltatás keretében létrejött postai szolgáltatási szerződésekre vonatkozó adatokat kivéve nem minősülnek közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatnak az egyetemes postai szolgáltató szolgáltatási szerződései, továbbá az egyéb olyan adat, amelynek nyilvánosságra hozatala az egyetemes postai szolgáltató vagy az egyetemes postai szolgáltató által a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény szerint közvetlenül vagy közvetve irányított vállalkozás üzleti tevékenysége végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna. Aránytalannak kell tekinteni a sérelmet különösen akkor, ha az adat megismerése bármely piaci versenytárs számára indokolatlan előnyt jelenthet.”

A módosított rendelkezés tehát sokkal szélesebb körre, a posta és leányai összes adatára vonatkozik, ott viszont mindenféle differenciálás nélkül, általában mondja azt, hogy aminek a nyilvánossága aránytalan sérelmet okozna az üzleti tevékenység szempontjából (különösen, ha annak ismerete „indokolatlan” előny lenne a versenytársak számára), az nem nyilvános. Ne legyenek illúzióink arról, hogy ez bármi mást jelentene, mint azt, hogy bárminek a kiadását megtagadják, amit kicsit is kellemetlen lenne kiadni.

Hiszen adatkezelői oldalról nézve nyilván indokolatlan előny egy piaci vetélytárs számára mondjuk a vezetők bérének és prémiumának megismerése (így könnyebben el tudják vinni a jó szakembereket), az ingatlanok fenntartásával, eladásával kapcsolatos adatokhoz való hozzáférés (a versenytársaknak is kellenek ingatlanok) ugyanúgy, mint a postásbiciklik beszerzésével kapcsolatos információk nyilvánossága. Ha kiderül, hogy mennyivel támogatják a MOB-ot vagy mennyiért hirdettek egyes lapokban és plakátcégeknél, az meg aztán az aránytalanság netovábbja lenne.Az MTVA például érvelt már komoly arccal perben, hogy azért nem ad adatot az Átlátszónak, mert az versenytársa, így üzleti érdekeit sértené az adatkiadás. Így szinte biztos, hogy ha ez a szöveg átmegy, akkor sok más állami cég is szeretne majd magának hasonlót.

Külön érdekesség, hogy – a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát elég nyilvánvaló módon sértve – a folyamatban levő bírósági perekre is alkalmazni rendeli a törvényjavaslat az új, korlátozóbb szabályt. Az elmúlt évek jogalkotási gyakorlata alapján aligha tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy a postának vagy valamelyik leányának éppen lehet bukóra álló információszabadsági ügye, amit csak így tudnak elsikálni.

Őszintén reméljük, hogy lesz ötven országgyűlési képviselő, aki elfogadása esetén megtámadja a módosítást az Alkotmánybíróság előtt.