Bezárás
alkotmányjog

A kvótaügyi népszavazásról

Az eddigi alkotmánybírósági és kúriai gyakorlat alapján a Kormány által benyújtott kérdésben több okból nem tartható népszavazás. Ettől függetlenül nem az Alaptörvény vagy a népszavazási törvény rendelkezésein, nem a Nemzeti Választási Bizottságon, de még csak nem is a Kúrián fog múlni végső soron, hogy meg lehet-e tartani ezt a referendumot, hanem azon, hogy a nap végén az Alkotmánybíróság tagjainak többsége mit gondol erről a kérdésről. Innentől pedig mindenkinek a fantáziájára bízzuk, hogy a testület egy nagypolitikai jelentőséggel bíró ügyben szembe fog-e menni a kormányzati akarattal.

A Kormány ma népszavazási kérdést nyújtott be hitelesítésre a Nemzeti Választási Bizottsághoz, amelynek a szövege a következő:

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

Az erősen kormánypárti többségű NVB-nek harminc napja van arra, hogy a kérdés hitelesítéséről döntsön, amellyel szemben a friss bírói gyakorlat szerint tizenöt napon belül bármely választópolgár felülvizsgálati kérelmet adhat be a Kúriához. Ha a Kúria a kérdés hitelesítéséről szóló határozatot helybenhagyja, az Országgyűlés a következő ülését követő harminc napon határozhat a népszavazás elrendeléséről. Amennyiben a Kúria úgy látja, hogy nem hitelesíthető a kérdés, formailag a Kormány mint a népszavazás kezdeményezője az Alkotmánybírósághoz fordulhat alkotmányjogi panasszal. Egy tisztességes Alkotmánybíróság persze erre pár nap alatt rávágná, hogy nem foglalkozik érdemben a beadvánnyal, mert a Kormánynak nincsenek alkotmányjogi értelemben alapvető jogai, így nem nyújthat be alkotmányjogi panaszt, de a magunk részéről (a férfiak 40+-os nyugdíjával kapcsolatos népszavazási kezdeményezés tapasztalataiból kiindulva) nem vagyunk biztosak abban, hogy a testület többsége kitartana az eddigi következetes álláspont mellett. Innentől viszont végső soron az Alkotmánybíróság többségén múlik, hogy elrendelhet-e a kérdésben népszavazást az Országgyűlés. Mivel a közeljövőben három jelenlegi alkotmánybíró megbízatása is megszűnik, így (ha nem választ új alkotmánybírákat addig a parlament) hat alkotmánybírói szavazat kell majd ahhoz, hogy a népszavazás zöld utat kapjon. Az egyoldalúan a jelenlegi kormánypártok által jelölt, az eddigi tevékenységük alapján a kormánypártok irányába kifejezett és kevéssé leplezett szimpátiát mutató alkotmánybírák száma pedig eléri a bűvös hatos számot. Egy ilyen horderejű kormányzati kezdeményezés átengedése vagy elbuktatása  egyértelmű és direkt politikai következményekkel járna, vagyis az alábbi fejtegetés arról, hogy az eddigi joggyakorlat alapján hitelesíthető-e a kérdés, nem több, mint jogtudományi elmélkedés, aminek az események gyakorlati alakulásához várhatóan nem sok köze lesz.

Kezdjük azzal, hogy a kérdés alanya nem az Országgyűlés, hanem az Európai Unió. A népszavazás ennek megfelelően abban az ügyben döntene, hogy az Európai Unió előírhasson-e valamit vagy sem, illetve azt milyen feltételekkel tehesse meg. A népszavazás tárgya azonban az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése alapján csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Már csak a formállogika szabályai szerint is, az “Európai Unió” nem az Országgyűlés, így ha a kérdés az Európai Unió egy döntésének meghatározására irányul, akkor az nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés. Ezen túl pedig a magyar alkotmány hatálya és általában a magyar állam joghatósága csak a magyar állami szuverenitása alá tartozó jogviszonyokra terjed ki. Ezért sem lehet népszavazni például arról, hogy például a Klingon Birodalom mit tegyen vagy ne tegyen, hiszen az kívül esik a magyar joghatóságon.

Az alkotmányjogi problémák ezzel nem érnek véget. Egy népszavazási kérdés csak akkor hitelesíthető, ha megfelel mind a választópolgár, mind a jogalkotó szempontjából az egyértelműség követelményének. A hitelesítésre benyújtott kérdés viszont számos, egymástól eltérő értelmezést megenged. A Kormány az eddigiekben úgy érvelt, hogy az Európai Unió alapító szerződései nem teszik lehetővé a kötelező kvótát, így a kérdés jelentheti azt, hogy Magyarország utasítsa el az alapító szerződések ezt megengedő módosítását, vagy hogy Magarország csak olyan alapítószerződés-módosítást támogasson, ami legalább kimaradási lehetőséget (opt-out) biztosít a tagállami parlamentek döntése alapján, de inkább kifejezett pozitív tagállami parlamenti döntést (opt-in) kíván meg. (Arra gondolni sem merünk, hogy a Kormány szembe akarná köpni magát, és most ismerné el azt, hogy az Európai Bírósághoz benyújtott keresetébn foglaltakkal szemben a hatályos alapító szerződések adnak ilyen hatáskört az Uniónak, de ezt a hatáskört akarná szerződésmódosítással a jövőre nézve megszüntetni.) A kérdés ugyanakkor jelentheti azt is, hogy az eredményes népszavazás csak annyit követelne a Kormánytól, hogy az Országgyűlés hozzájárulásával adhasson le a kötelező befogadást tartalmazó uniós döntést támogató szavazatot az Európai Unió Tanácsában vagy az Európai Tanácsban. A kérdésnek tehát több, egymástól igen távoli értelmezés is adható, ami komolyan felveti a kérdést, hogy a választópolgár számára egyértelmű-e, hogy “igen” vagy “nem” szavazatával mit is támogat, pedig ezen múlik az, hogy a törvényben szereplő választópolgári egyértelműség követelményét a kérdés kielégíti-e. Ugyanezen okból az sem egyértelmű, hogy milyen tartalmú döntés meghozatalára is lenne köteles az Országgyűlés egy eredményes népszavazás alapján, márpedig a jogalkotói egyértelműség törvényi követelménye ezt megkívánná.

Ha úgy értelmezzük a kérdést, hogy az bármilyen formában az Európai Unió alapító szerződéseinek módosítását kívánja megakadályozni vagy annak irányát akarja megszabni, akkor a következetes kúriai gyakorlat szerint a hatályos Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja alapján a kérdésben nem tartható népszavazás, mert az nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettséget érint. A kérdés hitelesíthetőségén az sem változtatna, ha a Jobbik által véletlenül tegnap benyújtott alkotmánymódosítás gyors elfogadásával kivennék a tiltott tárgykörök közül ezeket az ügyeket, mert akkor meg megtévesztővé válna a kérdés, hiszen azt a látszatot kelti, hogy az “igen” szavazatok többségével érvényes népszavazás esetén a választópolgár eléri, hogy az Unió alapító szerződései ilyen tartalommal módosuljanak, holott ahhoz a másik huszonhat tagállam egyetértésére is szükség lenne. Ezzel szemben amennyiben azt célozza a kérdés, hogy a Kormány az Európai Unió Tanácsában csak az Országgyűlés hozzájárulásával adhasson le a kötelező kvótát támogató szavazatot, akkor az (a Kúria által helybenhagyott NVB határozat szerint) nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést érint, mert az Alaptörvény szerint a Tanácsban képviselt álláspontot a Kormány határozza meg, ezért ilyen ügyben az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerint nem tartható népszavazás.

Mindenesetre, ha fogadnunk kellene, az eddigi tapasztalatok alapján a jogállam jelenlegi védelmi mechanizmusai nem biztos hogy elegendőek lesznek egy egyértelműen jogellenes népszavazás megakadályozásához. Ahhoz ugyanis túl sok mindenkinek kellene túlságosan gerincesen viselkednie, ami bizony nem jellemző mostanság.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom