Így írnánk mi

Két alkotmányjogász közjogról, közigazgatásról, a jó kormányzásról

alkotmányjog

Mit csinálnak valójában a törökök az Emberi Jogok Európai Egyezményével?

A francia terrortámadások, majd most török puccskísérlet utóélete kapcsán nem is olyan távolról, élesben láthatunk európai országokban bevezetett rendkívüli alapjog-korlátozó intézkedéseket. Már csak a Jobbik támogatásával végül elfogadott, szerintünk amúgy felesleges magyar alaptörvény-módosítás miatt is megéri azonban a hírösszefoglalók összetettségén túlhaladva megválaszolni azt a kérdést, hogy ezek a rendkívüli intézkedések nemzetközi jogi szempontból meddig mehetnek el.

Az egy héttel ezelőtti, sikertelen török puccs után Erdogan elnök leplezetlen autokratikus hatalmi akciókat hajt végre: az egész államszervezetre kiterjedő, tízezres nagyságrendű tisztogatások után jött a rendkívüli állapot bevezetése, majd tegnap azt olvashattuk, hogy az ország felfüggeszti az Emberi Jogok Európai Egyezményét, sőt, van ahol egyenesen az egyezmény hatályon kívül helyezéséről írtak, összekötve a hírt a halálbüntetés ismételt bevezetésének török szándékával. Már a francia rendkívüli állapotra vonatkozó török hivatkozásoknál gyanús volt, hogy valójában nincs (most) szó arról, hogy a törökök el akarnák hagyni az európai emberi jogi intézményrendszert, de az Európa Tanács Titkárságának tegnapi közleménye alapján immár az is egyértelmű, hogy Törökország az elrendelt rendkívüli állapotra hivatkozva valóban “csak” az Egyezmény 15. cikke szerinti, az Egyezmény hatályát szükséghelyzetre tekintettel ideiglenesen felfüggesztő intézkedéseket jelentett be.

Az Egyezmény ugyanis saját maga enged szélesebb cselekvést háborús vagy a nemzet létét fenyegető más rendkívüli helyzet esetén a részes államok számára:

15. Cikk – Az Egyezmény hatályának felfüggesztése szükséghelyzet esetén

1. Háború vagy a nemzet létét fenyegető más rendkívüli állapot esetén bármely Magas Szerződő Fél a jelen Egyezményben meghatározott kötelezettségeitől eltérő intézkedéseket tehet a helyzet szükségessége által feltétlenül megkívánt mértékben, feltéve, hogy az ilyen intézkedések nem ellentétesek egyéb nemzetközi jogi kötelezettségeivel.

2. E rendelkezés alapján nem lehet eltérni a 2. Cikk rendelkezéseitől, kivéve a jogszerű háborús cselekmények következtében okozott haláleseteket, vagy a 3. Cikk, 4. Cikk (1. bekezdés), valamint a 7. Cikk rendelkezéseitől.

3. Az eltérés jogával élő Magas Szerződő Fél az Európa Tanács Főtitkárának teljes körű tájékoztatást ad az általa tett intézkedésekről és azok okairól. Ugyancsak tájékoztatja az Európa Tanács Főtitkárát, amikor az ilyen intézkedések hatályukat vesztették és az Egyezmény rendelkezéseit ismét teljes mértékben végrehajtják.

A franciák mellett a közelmúltban Ukrajna által is alkalmazott 15. cikk tehát nem azt jelenti, hogy az adott ország teljesen kivonná magát – akár csak ideiglenesen – az Egyezmény alól. Egyrészt ugyanis az embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetések tilalma, a rabszolgaság tilalma, a nullum crimen/nulla poena sine lege elvei, valamint a jogszerű háborús cselekmények kivételével az élethez való jog eleve nem is eshetnek a felfüggesztés alá. Másrészt az intézkedéseknek a rendkívüli körülményekre tekintettel szükségesnek és azokkal arányosnak kell lenniük. Harmadrészt  a felfüggesztés hatálya alá tartozó intézkedéseket az egyezmény alapján a nemzeti bíróság – és ez a legfontosabb – a strasbourgi bíróság továbbra is felülvizsgálhatja, azaz a 15. cikk nem jelenti azt, hogy az Egyezmény végrehajtása feletti bírósági kontroll is megszűnne.

Mindezek alapján egy polgárháborúhoz közeli helyzetben önmagában a 15. cikk alkalmazásának bevezetése nem jelezné a török demokrácia hanyatlását. Sokkal, de sokkal nagyobb aggodalomra ad okot ezzel szemben az, hogy összesen közel háromezer bírót és ügyészt érintő letartóztatások és tisztogatások után a török igazságszolgáltatás alkalmas lehet-e bármilyen szinten arra, hogy biztosítsa az európai emberi jogi minimum érvényesítését.

 

Megosztás