Bezárás
alkotmányjog

A választási csalás nehézségeiről

Ahogy közeledünk az október 2-i népszavazás felé, össznépi játék indult annak találgatására, miként fogja elcsalni a regnáló hatalom a népszavazás eredményét. Egy politikai közösség állapotáról ez már önmagában is sokat elmond persze. Mégis, talán érdemes egy pillanatra a józanság jegyében áttekinteni, mekkora veszélye van annak, hogy a népszavazástól való távolmaradás vagy az érvénytelen szavazat leadása utólag manipulálhatóvá válik. Szerintünk igen csekély. Mindenkit arra biztatunk ezért, hogy nyugodtan merje a lelkiismerete szerint eldönteni, elmegy-e szavazni, illetve hogy érvénytelenül, igennel vagy nemmel szavaz.

Az elmúlt napokban a Nemzeti Választási Iroda választási füzete nyomán újra fellángolt az a vita, hogy a kvótanépszavazásról való távolmaradás vagy az érvénytelen szavazat leadása a biztosabb megoldás, ha a választópolgár a magatartásával a népszavazás érvénytelenségét kívánja elősegíteni. A különböző álláspontok védelmezői rendre felhozzák azt az érvet is, hogy ez vagy az a magatartás teszi-e nehezebbé, hogy a kormánypártok elcsalják a népszavazást.

Szögezzük le: csalni mindenben, így a választáson és a népszavazáson is lehet. A kérdés az, hogy mennyire egyszerű, mennyire tudja befolyásolni az eredményt és mekkora a lebukás kockázata. A magyar választási eljárást 1989-ben a Kerekasztal tárgyalásai során úgy alakították ki, hogy a fejlődő államokban ismert csalások lehetőségét a minimumra szorítsák. A reggel hat óra után elsőként érkező szavazónak azért kell ellenőrző szelvényt aláírnia és az urnába dobnia, hogy ne lehessen napközben kicserélni az urnát. Azért delegálhat minden jelölő szervezet tagot a szavazatszámláló bizottságba, hogy az urnabontás után ne lehessen manipulálni a szavazólapokat, illetve a számlálás rendben történjen. A szavazólapokkal való szoros elszámolás előírása azt zárja ki, hogy a szavazólapokat cserélgetni lehessen vagy pluszban lehessen szavazólapokat dobálni az urnába. A mostani népszavazáson azonban az ellenzéki pártok a szavazatszámláló bizottságok alig egyharmadába delegáltak szavazatszámlálót, így hatezer bizottságban csak a helyi önkormányzat által választott és a kormánypártok által delegált tagok ülnek majd, így felfokozott érzelmi állapotban még akár gondolhatnánk is azt, hogy ezek a garanciák nem sokat érnek.

A népszerű konteók szerint, aki otthon marad a népszavazáson, annak a nevében az ellenzék nélkül működő szavazatszámláló bizottság tagjai majd jól aláírják a névjegyzéket és a nevében érvényes szavazatot adnak le. Minderre azonban legfeljebb a szavazás utolsó perceiben kerülhet sor, hiszen ellenkező esetben nagy a lebukás lehetősége: ha később mégis megjelenik az a szavazó, akinek a nevében már aláírták a névjegyzéket, mindez egy csapásra kiderül. Sőt, a választópolgár utólag is meggyőződhet arról, hogy adtak-e le szavazatot a nevében. Az a körülmény, hogy valaki részt vett-e a népszavazáson (aláírta-e a névjegyzéket), az illető személyes adata, amelyet a népszavazás után még kilencven napig kezel a helyi választási iroda. A kezelt személyes adatokról pedig az adatvédelmi törvény szerint bárki felvilágosítást kérhet. Bárki, aki otthon maradt a népszavazáson, kikérheti ezt a rá vonatkozó adatot a népszavazás utáni napokban, ha pedig az derül ki, hogy valaki mégis szavazott a nevében, máris lebukott a csalási gépezet.

Mások úgy érvelnek, hogy érvénytelen szavazat leadása esetén a szavazatszámlálók valamilyen módon majd érvényessé teszik a szavazatát. Nos, rossz hírünk van a csalni szándékozóknak: ha mind az igen, mind a nem melletti körben van két egymást metsző vonal, nincs az a furmányos szavazatszámláló, aki a szavazólapot érvényessé tudja varázsolni. Hiába satírozza át az egyik kört teljesen, azzal a szavazólap még érvénytelen marad, mert mindkét körben van legalább két egymást metsző vonal. Márpedig 2002 óta következetes az a bírósági gyakorlat, hogy a két egymást metsző vonalat legalább két egymást metsző vonalként kell értelmezni. Ugyancsak felvetődik, hogy az érvénytelen szavazatot a szavazatszámlálók majd érvényesre cserélik. Akkor viszont nem tudnak elszámolni majd a szavazólapokkal, mert az urnából kiemelt érvénytelen szavazólap hiányozni fog.

Mindezen nehézségek mellett is, az ilyen csalásokkal szembeni legfontosabb ellenérv, hogy túl kis eredményért túl sok embernek kell tudnia róla. Egy átlagos szavazókörbe 600 választópolgár tartozik. Ahhoz, hogy a csalásnak kiugró, a jegyzőkönyvekből is kiszámítható nyoma ne legyen, nagyon sok szavazókörben azonos intenzitással kell csalni. Ha ugyanis például az öt abai szavazókör közül csak az egyikben csalnak és nagyon, akkor az nagyon hamar napvilágra kerülhet: ha a részvétel a megszokott mintázattól eltér, vagy a hasonló szavazókörökhöz képest kiugróan alacsony az érvénytelen szavazatok száma, akkor ott mindenki láthatja majd, hogy valami nem stimmel. Tételezzük fel egy pillanatra, hogy egészen pofátlan, Oroszországot idéző mértéket ölt a csalás, és az ellenzék nélkül működő mintegy hatezer szavazókör mindegyikében a szavazatok 10%-át elcsalják. Ez összesen (50% körüli részvételt feltételezve) száznyolcvanezer szavazatot jelent, ami nem kevés, a szavazatok mintegy 4,5%-a. Erről az összehangolt csalásról ugyanakkor tudnia kellene legalább 18 ezer szavazatszámlálónak. Fel kellene tételeznünk nemcsak azt, hogy ennyi becstelen szavazatszámláló működik, de azt is, hogy mindegyik tartani fogja a száját, még a kocsmában is, a szomszédok előtt is. Lényegében kizárt, hogy ez a feltétel teljesülne. Éppen ezért egyszerűen túl nagy a kockázat a kormánypártok számára. A népszavazás minden vélt vagy valós európai és hazai politikai hozadékát lenullázná a Fidesz és személyesen Orbán Viktor, ha egy ilyen rendszerszerű csalásra fény derülne.

Nem állítjuk, hogy nem lesznek visszaélések ezen a népszavazáson. Különösen a magyarországi lakóhely nélküli választópolgárok levélszavazatainál fordulhat elő, hogy akár már nem is élő ember adja le a szavazatát, vagy éppen előre összegyűjtött szavazási csomagokat pártaktivisták töltenek ki és küldenek vissza a választó helyett. Simán megtörténhet az is, hogy alacsonyabb társadalmi státuszú választók szervezett kisbuszoztatásával próbálják növelni a részvételt a kormánypártok. Az is lehet, hogy az ellenzék nélkül működő szavazatszámláló bizottságból valahogy törvénytelenül kijut az az információ, hogy ki nem volt még szavazni, amivel a részvételre buzdító, szavazásnapi door-to-door kampány aktivistái pressziót gyakorolhatnak a távolmaradókra. Ezek a lehetséges visszaélések azonban semmilyen összefüggésben nincsenek azzal, hogy a bojkott vagy az érvénytelen szavazat-e a jobb megoldás. Ezt mindenki nyugodtan a lelkiismeretére bízhatja.