Alaptörvénymódosítás hetedszer: sok patetikus hűhó a semmiért

imageuzenjuk

Benyújtotta a kormány az Alaptörvény hetedik módosítására irányuló javaslatát. A miniszterelnök szerint a tervezet az elfogadása esetén közjogi erővel ruházza fel a népszavazáson nemmel szavazó 3,3 millió polgár akaratát: gátat szab az Európai Bizottság által javasolt kvótának. Valójában azonban a javaslat semmiben nem változtat a hatályos közjogi kereteken, így nem teszi alaptörvény-ellenessé a már meghozott uniós döntéseket, illetve nem képezi belső közjogi akadályát a jövőbeli esetleges menekültkvótának sem. Minden bizonnyal ezt akarja leplezni a kormány az „alkotmányos identitás” jogi frázisának pátosztól csöpögő ismételgetésével. Egy olyan politikai mutatvány zajlik a szemünk előtt, amelyben a kormány úgy próbálja belföldön eljátszani a harcos szuverenitásvédőt, hogy közben véletlenül se sértse meg az uniós jogot.

Az Alaptörvény hetedik módosításának kulcsmondata szerint nem EGT-állampolgár csak a magyar hatóságok által egyedileg, az Országgyűlés által alkotott törvény szerinti eljárásban elbírált kérelem alapján élhet Magyarországon. Állítólagosan ez a rendelkezés lenne a brüsszeli kvótatervek megakadályozásának közjogi eszköze. Csakhogy a kvóta éppenhogy megfelel ennek a szabálynak, hiszen pont arra irányul, hogy meghatározott számú menedékkérő menedékjogi kérelmét a magyar hatóságok a magyar menekültügyi törvény szerinti eljárásban bírálják el.

Az amszterdami szerződés hatálybalépése óta uniós hatáskör annak a tagállamnak a kijelölése, amelyik a menedékkérő kérelmének elbírálására köteles. Ez a kijelölt tagállam aztán a harmonizált, de nemzeti szabályai szerint folytatja le az eljárást, amelynek keretében dönt arról, hogy jogosult-e a menekültstátuszra a kérelmező vagy sem. Mindeddig azt a tagállamot jelölte ki az elbírálásra az uniós jog, ahol a menedékkérő először az Unió területére lépett. Az uniós jog által szabott eljárási rendben azonban más tagállam is kijelölhető a menedékkérelem elbírálására –  a kvótajavaslat voltaképpeni lényege az, hogy jelentős számú menedékkérő esetén arányosan oszoljon el a menedékjogi kérelem elbírálásának kötelezettsége a tagállamok között. Ez viszont semmiben nem ellentétes az Alaptörvény javasolt új szabályával, hiszen ilyen esetben a magyar bevándorlási hatóság, a magyar menedékjogi törvény alapján hoz egyedi döntést a kérelem tárgyában. Csak értetlenkedő jogászkodás, a cél nyilván az, hogy már a kérelem vizsgálatának ideje alatt se legyenek itt a migránsok – mondaná erre nyilván a szövegező. Azonban hiába ez a betelepítésellenesség kulcsállítása a kommunikációban és immár majd az Alaptörvényben is, ha egyszer a szöveg nem tartózkodásról rendelkezik – tudatosan, hiszen az életvitelszerűséget és letelepedésre való jogosultságot nem feltételező tartózkodást már csak a vízummentességi egyezményeink miatt sem köthetjük egyedi engedélyezéshez -, hanem Magyarországon élésről. A hetedik alaptörvény-módosítás így nemhogy nem akadályozza meg a kvótarendszer bevezetését, de még alkotmányos alapot is ad az esetleges jövőbeli uniós döntésnek.

Na de az idegen népesség betelepítésének tilalma majd meggátolja a kvóta alkalmazását – gondolhatná a gyanútlan olvasó. Azonban őt is kell ábrándítsuk. A kvóta csak a menedékkérelem elbírálásának kötelezettségét jelenti. Nem garantálja azt, hogy a menedékjogot tényleg megkapja majd a kérelmező, azt pedig végképp nem írja elő, hogy a menedékkérőnek utána világ életében akarata ellenére a menedékkérelmet elbíráló országban kell élnie – márpedig a “betelepítés” ezt jelentené. A hatályos uniós jog szerint legkésőbb öt év elteltével a menekült is szabad akarata szerint letelepedhet az Unió bármely tagállamában. Az “idegenek betelepítésének tilalma” így legfeljebb azt zárja ki, hogy a második világháború utánihoz hasonló lakosságcsere-egyezményeket kössön a magyar állam. Ez viszont eddig is következett az Alaptörvény más rendelkezéseiből.

Mindezzel persze nyilván a kormányzat, így a javaslatot jegyző miniszterelnök és a normaszöveget előkészítő igazságügyi miniszter is tisztában van. Ezt a csúsztatást kell az „alkotmányos identitás” ködösnek látszó, de kellően patetikus fogalmának ismételgetésével elleplezni annak érdekében, hogy az Alaptörvény módosítása legalább kinézetre a nemzeti szuverenitást védelmezőnek tűnjön. Azonban még ez a látszat is csal. Az alkotmányos identitás egy létező, nem különösebben pátosszal teli jogi kategória. Aminek igazából nincs köze a menekültkvótákhoz.

Az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikk (2) bekezdése rögzíti, hogy az Uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok nemzeti identitását. Maga az uniós jog mondja ki tehát, hogy a nemzeti identitást nem sértheti meg az Unió. Ebbe a körbe sorolja a szerződés a tagállamok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedését, az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. A német Szövetségi Alkotmánybíróság a lisszaboni szerződés alkotmányosságának vizsgálatakor nevezte a nemzeti identitást a német közjogi dogmatika fogalmaival “alkotmányos identitásnak”. Ez a fogalom fejezi ki az európai integráció jelen fokának azt a sajátosságát, hogy a tagállamok a szuverének, nem pedig az Unió. A szuverenitás magját, az alkotmányos/nemzeti identitást ezért nem korlátozhatja a többi tagállammal közös, uniós hatáskörgyakorlás. A magyar közjogban mindez nem újdonság: a csatlakozási klauzula 2004 óta egyértelműen az Alkotmány elsőbbségét vallotta az uniós joggal szemben: nem a szuverenitás vagy akár csak hatáskörök átengedéséről, hanem egyes hatáskörök közös gyakorlásáról rendelkezett. Ugyanígy az sem újdonság, hogy az uniós elsődleges jogot kihirdető törvények, illetve az uniós jogot végrehajtó hazai jogalkotási és jogalkalmazási döntések egyaránt meg kell, hogy feleljenek a hazai alkotmányosság követelményének: a magyar Alkotmánybíróság ebben a kérdésben már a csatlakozást követő években kifejezetten szuverenitásvédő pozíciót foglalt el, még ha ez komoly súlyú, a nyilvánosság ingerküszöbét átütő ügyek hiányában talán nem is volt annyira jól látható.

A pátosszal egy alkotmányszövegben önmagában egyébként semmi gond nem lenne. A hetedik módosítás benyújtott szövege esetében azonban ez sajnos annyira öncéllá vált, és éppen az alkotmányozáshoz fűződő komolyságot ássa alá. Legalábbis nehéz mit kezdeni azzal, hogy a módosítás a 2011-es, az alkotmányozás akkori körülményeiről és céljairól szóló preambulumot egészíti utólag ki a most meglelt alkotmányos identitással (ami itt kifejezetten rossz magyarítással alkotmányos önazonosság). Az meg végképp kínos, hogy a népszavazással kapcsolatos aktuálpolitikai deklarációkat a Csillagok háborúja kezdőfőcímének stílusában tartalmazó indokolásnak a Magyar Közlönyben való közzétételét az alaptörvény-módosítás szövege írja elő.

Kétségkívül elismerésre méltó machiavellisztikus kavarás tehát a kormányzat részéről, hogy teljes egészében a hatályos uniós jog keretei között maradva próbálja meg eladni a kvótaügyben az unió sarokba szorítását és megalázó vereségét váró választópolgároknak ezt az igazából értelmetlen alaptörvény-módosítást. Nekünk az eredménnyel mint normaszöveggel nincs is igazából gondunk: se előremutató, se bölcs nem lenne, de még a kormány saját céljait sem segítené, ha ebből a helyzetből egy, az ország uniós működését akár csak egy-egy területen is ellehetetlenítő alkotmányozás jönne ki. Ettől azonban még persze a harcos retorikát komolyan vevő választópolgárok be vannak csapva. A döntés, amihez a felhatalmazást a kormány időt, pénzt és érzelmeket nem kímélve, látatlanban kérte, ezek szerint a történelem első teljesen eurokonform Európa-ellenes alkotmánymódosítása volt.

  • arturpincus

    Szerintem ezt nagyom komolyan benéztétek. Az alkotmányos identitás a lényeg. Mivel ebbe gyakorlatilag minden beleértendő a definíciók szerint és ennek tartalmáról az “Alkotmánybíróság” (aka fideszes pártfunkcik, akik jelentős része napi telefonkapcsolatban áll a miniszterelnöki hivatallal) dönt, Orbán bármilyen EU-s döntés, jogszabály esetén mondhatja, hogy ezt sajnálja, de ő nem hajthatja végre, mert kérem ez ütközne a magyar Alaptörvénnyel. Az AB kimondja, hogy ez így is van, Orbánnak papírja lesz róla, majd széttárja kezét, hogy az ő keze meg van kötve, nem várhatja az EU egy jogállamtól, hogy a miniszterelnök vagy a végreható hatalom nyiltan jogot sértsen. Mondhajtátok, hogy de kérem az EU jog a magyar jog, még az alkotmány fölött is áll – de erre mi az egyértelmű bizonyíték (a tankönyeken kívül)? Hol van a mechanizmus, amivel ezt a doktrínát valaki érvényesíti is a tagállam ellenkezése esetén is? Ide küld majd az EU egy hadsereget vagy rendőrséget? Ja, olyan nincs. Vagy inkább az EU, mint a Paks 2-ben azt mondja, hogy ez már túl kényes “politikai kérdés” és ebbe nem akar beleavatkozni. Ha ennyire nem akarják (ezt az új EU-s aktust), akkor inkább nem erőltetjük, majd lesz valami jó kis kompromisszum. Orbán egyszerűen nem fog végrehajtani valamit, itthon ezért felelősségre nem lehet majd vonni és igazából az EU sem akar belemeni majd egy ilyen vitába az EU jog szupremációjáról, mert kiderül, hogy nincs valódi hatalma. Más szavakkal Orbán trollkodik és rombolja az EU-t. Az EU, mint a nemzetközi jog is az együttműködésre épül (hacsak nem rednelkezel atommal vagy nagy hadsereggel, mert akkor a szabályok kicsit mások), aki nem működik együtt, azzal nem lehet mit kezdeni, azt max. el lehet távolítani a klubból. Orbán erre játszik, ki akar lépni az EU-ból. Nem azonnal, de a következő néhány évre ki akarja építeni az állásait, szépen előre tervez. Ennyi.

  • Attila Szabó

    “A hatályos uniós jog szerint legkésőbb öt év elteltével a menekült is szabad akarata szerint letelepedhet az Unió bármely tagállamában.” Ezt az EK letelepedésire alapozva gondolja a szerző? Amikor annak legutoljára utánanéztem, menekültek (és oltalmazottak) azt nem kérhették. Nem csak az állampolgárság megszerzése után “telepedhet le” a menekült/oltalmazott az EU (EGT) bármely tagállamában?