A Miniszterelnökség jogi érvelése a Semjén-aláírás ügyében annyira lezsibbasztotta az agyunkat, hogy összeállítottuk az elmúlt évek legviccesebb kormányzati jogi álláspontjainak szubjektív toplistáját. Kommentálni nem is merjük őket, annyira messzire vezetne mindegyik esetében következményeik komolyan vétele. A kifejezetten erre a jogi abszurd műfajra szakosodott szereplők (Alapjogokért Központ, egyéb kormányközeli alkotmányjogászok és politológusok, a Nemzeti Választási Bizottság egyes tagjai) teljesítményeit itt most nem értékeltük, hiszen ők profiként jogosulatlan előnyben lettek volna a kisebb rutinnal rendelkező kormányzati szereplőkhöz képest.

5. “A kormány átvállalta a visszafizetési kötelezettséget, így a kár megtérült.”

Legutóbb az Országos Roma Önkormányzat botrányos “Híd a Munkához” programja kapcsán került elő ez az érv mint a költségvetési csalás miatt indult büntetőeljárás folytatásának lehetséges akadálya, de hallhattuk már korábban is, például a játszótérbotrány hazai szálainak 1,8 milliárd forintos “elvarrása” kapcsán.

4. “A férfiak és a nők azonos kedvezmények szerinti nyugdíjazása sértené a nők pozitív diszkrimináció által biztosított egyenlő bánásmódhoz való jogát.”

Ez ugyan formálisan nem hivatalos kormányzati álláspont, de erősen kormányközeli indítványozók hozták fel, és arra az Alkotmánybíróság ebben az ügyben kormánybarát többsége végül közvetve – az indítványozói jogállás megállapításakor – támaszkodott is a 40+-os népszavazás elkaszálásakor.

3. “Az előzetes választási regisztráció révén jóval egyszerűbb lesz szavazni a jövőben akár az országgyűlési, akár az önkormányzati választásokon.”

Bár az Alkotmánybíróság döntése alapján végül az elfogadott formájában teljesen értelmetlen választási regisztráció nem valósult meg, de a 2012-ben hónapokig tartó vitában – az adatvédelmi érvek és a szokásos kiragadott külföldi példák mellett – az emblematikus,az előregisztrációt bürokráciacsökkentésként bemutató Selmeczi-nyilatkozat ment a legmesszebbre. Persze az is szép pillanat volt a történetben, amikor – a még majd a lista előkelőbb helyén is felbukkanó – Kósa Lajos egy ponton bejelentette, hogy megszüntetik a központi lakcím-nyilvántartást mint államszocialista csökevényt.

2. “Az ügyirat kelteként nem az aláírást, hanem a benyújtás napját tüntették fel, amit semmilyen szabály nem zár ki.”

A Semjén-aláírás időpontját “tisztázó” miniszterelnökségi közleményt azért tettük ilyen előkelő helyre, mert alapjaiban újítja meg azt, amit eddig az okiratok érvényességi kellékeiről tudtunk, így a közjog és a politika zárt világán kívül is forradalmi jogi innováció. (Amúgy a sajátos eljárás miatt – a hiba elismerése mellett – a mundér becsületét azzal a jóval komolyabban vehető érveléssel is lehetett volna védeni, hogy a kivételes eljárás kezdeményezésre jogosult kormány döntéséről szóló tájékoztatás formai hibája a törvény érvényességét nem érintheti. Meg hát értelme sem lenne a benyújtás dátumát írni a keltezéshez, hiszen a benyújtás időpontját az Országgyűlés informatikai rendszere természetesen rögzíti, úgyhogy az nem az iratból derül ki.)

1. “Alapítvány létesítése esetén a vagyon olyan mértékű elkülönülésére kerül sor, amely alapján az is megállapítható, hogy az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét.”

A  szintén az Alkotmánybíróság előtt elhalt tavaly februári MNB-törvény módosítás indokolásából származó mondatot egy ismeretlen jegybanki alkalmazott vethette papírra, majd Bánki Erik neve alatt ment be, halhatatlanná azonban kétségkívül Kósa Lajos tette. Nehéz lesz letaszítani a trónról, de ezek után mindenre fel vagyunk készülve.