Bezárás
alkotmányjog

Strasbourg: Jogszerű lehet politikai vitában mást rasszistának nevezni

Véleménynyilvánításnak minősül egy politikusi kijelentésre azt mondani, hogy az rasszista. Ezért e minősítés használata – hacsak az nem nélkülöz minden ténybeli megalapozottságot – nem lehet jogsértő.  

A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a január 9-én meghozott egyhangú ítéletében mondta ki, hogy sértette a szólásszabadságot az a svájci legfelsőbb bírósági döntés, amely megtiltotta, hogy verbális rasszizmusnak minősítsék a következő kijelentést: „Különleges idők különleges intézkedéseket követelnek. Elérkezett az ideje, hogy megállítsuk az iszlám terjeszkedését. A mértékadó svájci kultúra, amelynek alapja a kereszténység, nem nézheti tétlenül, hogy más kultúrák váltsák fel. A minaretek építésének tilalma a nemzeti identitás védelmének szimbóluma.” A szöveg a minaretek építésének tilalmáról szóló 2009-es svájci népszavazási kampányban hangzott el, minden áthallás a mai magyar valósággal a puszta véletlen műve.

Az alapügy – a minaretek betiltásáról szóló kampányban elhangzott beszéd és az arra vonatkozó kritika minősítése a svájci bíróságok által

Svájcban, a népszavazások világbajnok nemzetében, 2009-ben arról is szavaztak, hogy betiltsák-e az új minaretek építését. A népszavazási kezdeményezés mögött egyszerre jelentek meg építészeti, iszlámellenes és feminista szempontok, az eredménye pedig az lett, hogy 57.5%-os támogatással alkotmányban tiltották be az új minaretek építését.

Ebben a kampányban hangzott el az idézett pár mondat a Svájci Néppárt (Schweizerische Volkspartei) ifjúsági szárnyának képviselőjétől, amit egy svájci, rasszizmus és antiszemitizmussal szemben létrejött emberi jogi szervezet (GRA Stiftung gegen Rassismus und Antisemitismus) a weboldalán verbális rasszizmusnak minősített. 2010-ben a nyilatkozatot tevő pert indított, kérve, hogy a bíróság kötelezze a szerinte sértő minősítés eltávolítását a szervezet honlapjáról és annak helyén a bírósági ítélet rendelkező részének közzétételét.

Első fokon a pert elvesztette, de másodfokon és a Legfelsőbb Bíróság előtt nyert. A jogerős ítélet szerint a vitatott minősítés egyszerre tényállítás és értékelő kijelentés, de az abban foglalt tényállítás valótlan és becsületsértő. Az indokolás úgy foglal állást, hogy a „rasszista” minősítésnek az a jelentése, hogy valaki egy olyan ideológiát fogad el, amely szerint egyes fajok vagy nemzetek kulturálisan magasabb rendűek a többinél, valamint egyfajta viszonyulást is takar más fajokhoz, kultúrákhoz tartozó személyek irányában.

A döntő kérdés az ügyben pedig az volt a bíróság szerint, hogy két társadalmi csoport közötti különbség állítása nem jelent egyszerre rasszizmust is – ami egyébként a svájci büntetőjog szerint önmagában bűncselekményt is megvalósítana. Ugyanis a rasszizmus akkor kezdődik, ha a különbségtétel egyúttal az érintettek lealacsonyításával is jár, és ahol a különbségtétel célja végső soron az egyik csoport negatív ábrázolása és méltóságuk semmibe vétele.

A svájci bíróság szerint az átlagolvasó számára a Svájci Néppárt szónoka által használt kifejezések (a minaretek általános betiltásának javaslata) bár sértené a vallásszabadságot, és a keresztény és az idegen kultúra szembeállítása is megvalósult az esetben, az átlagolvasó számára mindez nem egyenlő azzal, hogy a beszélő egy-az-egyben lealacsonyítóan nyilatkozott volna az iszlám hívőkről vagy a muszlimokkal kapcsolatos alapvető megvetést fejezett volna ki. Ezért ténykérdés az, hogy a kijelentés nem volt rasszista.

És mivel a rasszizmus nyilvánvalóan nem egyeztethető össze a svájci alkotmányos alapelvekkel, ezért valakit ténybelileg megalapozatlanul rasszistának minősíteni becsületsértő tett.

A strasbourgi EJEB ítélete – politikusok kritikája és a tény/vélemény elhatárolása

Az EJEB szerint nem vitatott, hogy ebben az ügyben a szólásszabadság és a magánszféra részét képező becsülethez és jóhírnévhez való jog áll szemben, amelyek egyenlő mértékű védelmet élveznek. A Bíróság a korábbi gyakorlatában már következetesen érvényesítette azt, hogy ilyen ügyekben az alábbi szempontokat mérlegeli: a) mennyire járul hozzá a nyilvános vitához a kijelentés, b) mennyire „hírhedt” az érintett személy, c) mi a kijelentés tárgya, d) milyen volt az érintett személy korábbi magatartása, e) végül milyen a nyilatkozat tartalma, formája és közzétételének mik voltak a következményei.

A Bíróság külön hangsúlyt helyezett a Magyar Helsinki Bizottság kontra Magyarország ügyben hozott nagykamarai ítélettel összhangban (amelyben az átlátszó jogászai képviselték a legfőbb fórum előtt a Helsinki Bizottságot) arra is, hogy ebben az ügyben a betiltott nyilatkozatot tevő egy olyan civil szervezet, amelynek a nyilvános demokratikus vitában a sajtóhoz hasonló „őrkutya” (public watchdog) funkciója van.

Az ügyben a Bíróság felhívta a figyelmet, hogy a politikusok személyiségi jogi védelmének szintje alacsonyabb, mint egy átlagpolgáré, hiszen a hivatásukkal együtt maguk lépnek a nyilvános térbe és teszik ki magukat a kritikának, amivel szemben a tűrési küszöbük magasabb. Ezért lényegtelen, hogy a svájci kormány védekezése szerint az érintett politikus csak 21 éves volt. Ugyanis 21 évesen már az egyik legnagyobb svájci párt helyi szervezetének megválasztott elnöke volt.

Ami a tények és vélemények megkülönböztetését illeti, a Bíróság tartja magát az egyébként a magyar gyakorlat által is érdemben követett teszthez. Ennek értelmében a tény bizonyítható, míg a vélemény nem. Ezért a vélemény bizonyításának elvárása a lehetetlent követeli meg, így a véleménynyilvánításhoz való jog jogsértő korlátját jelenti. A véleményekkel kapcsolatban is elvárás azonban, hogy valamennyi ténybeli alapjuk legyen.

A verbális rasszizmus nyilvánvalóan értékítélet, hiszen a valóságban elhangzott nyilatkozat szubjektív minősítését jelenti. Ezért az a kérdés, hogy ezen minősítésnek volt-e elégséges ténybeli alapja. E körben értékelte az EJEB, hogy a rasszizmusnak számtalan definíciója van, így nem lehet egyetlen meghatározásnak kizárólagos érvényt tulajdonítani (ahogy azt tette a svájci bíróság).

Ennél fontosabb, hogy a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság, a Svájci Rasszizmus Elleni Szövetségi Bizottság és az ENSZ Faji Megkülönböztetés Eltörlésére létrehozott bizottsága is rasszista, előítéletes fejleményként számolt be a népszavazási kezdeményezésről és ítélte el azt.

Végül, az EJEB megjegyezte, hogy a verbális agressziónak minősített nyilatkozat nem értéksemleges különbségtételt jelentett, hanem arról szólt, a svájci irányadó kultúrát meg kell védeni az iszlám terjeszkedésétől, ami önmagában nem pusztán a különbség felmutatását jelenti. Arra pedig a fiatal politikusnak is számítani kellett, hogy egy ilyen felfokozott témában elmondott nyilvános beszédére kritikával is fog találkozni. Ezért az ügyben hozott svájci jogerős ítélet az EJEB héttagú tanácsának egyhangú határozata szerint sértette a kérelmező szervezet véleménynyilvánításhoz való jogát.

A jogsértés megállapításán túlmenően az EJEB kötelezte Svájcot 5.000 euró sérelemdíj, valamint 30.000 euró perköltség megfizetésére (aminek kb. fele a svájci eljárásban merült fel illeték és ügyvédi díj formájában).

M. Tóth Balázs

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom