Ami idén megy, az rosszabb, mint a legsötétebb kopogtatócédula-vásárlásos idők: ha a választópolgárok adatainak védelme egy kicsit is fontos lenne a törvényalkotóknak, akkor az új Országgyűlés első megszavazott törvénye szólna arról, hogy pártok és jelöltek ne kezelhessék az őket jelölők adatait, hanem közvetlenül, a választási szerveknél ajánljanak jelöltet a választópolgárok. Az egyedüli jó hír ennek a hétnek a végére az, hogy kedd óta öt kamupárt listaállítása elvérzett az utolsó pillanatban benyújtott ajánlások ellenőrzése során és várhatóan 3-5 követheti még őket, így végül „csak” 24-26 párt szerepel majd a szavazólapon. A listás párttámogatások lehetséges legmagasabb összege is csökkent emiatt: 8,7 milliárd helyett már csak 7 milliárd – itt 6,3 milliárd körül lehet majd a vége.

Nézzük először, hogy mi történt szerda óta, amikor utoljára foglalkoztunk a jelölt- és listaállítás állásával. A sajtóban azóta is forgó negyven bejelentett pártlistára vonatkozó adatot már akkor árnyaltuk azzal az információval, hogy öt párt (a Tenni Akarók Magyarországi Pártja, a Közösen Egymásért Demokratikus Néppárt, az Összefogás a Civilekért, az Együtt a Magyar Kisebbségekért és a Hátrányos Helyzetűekért Párt és az Alternatív Magyar Néppárt) csak blöffölt, már a lista leadásakor sem volt annyi bejelentett jelöltjük, amennyivel listát lehetett volna állítani. Személyes kedvencünk az Alternatív Magyar Néppárt, amelyiknek – és ez már végeredmény – 0 darab sikeres jelöltállítása van. Emlékezetes lesz még, hogy a TAMP (ami – lásd még Júdea Népe Front-Júdeai Népfront a Brian életéből – nem keverendő össze a Tenni Akarás Mozgalommal, akiknek lesz is listájuk) választástörténeti kuriózumként viszonylag rövid, egyfős országos listát állított – volna. Emellett már kedden látszott, hogy idén FKGP-lista sem lesz: akkor még csak a budapesti jelöltállítás kudarca miatt volt ez bizonyos, de mostanra kiderült, hogy darabra sincs meg a 27 jelöltjük.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A fennmaradó 34 pártból azonban ma hajnalig – hacsak az elutasításokat nem tudják nagyobb számban sikeresen támadni, amire kicsi az esély – elköszönhettünk a Mi Pártunk – IMA, a Lendülettel Magyarországért, a Haladó Magyarországért Párt, a Szegényekért Párt és a Demokrata Párt nevű formációktól is. Közülük a hírekbe a héten csak a Lendülettel Magyarországért került be, ők viszont azzal, hogy Lévai Katalin aláírásait valaki minden valószínűség szerint a fideszes jelölt ajánlásairól másolta. Így jelenleg 22 pártlista biztos, további 6 pedig éppen billeg. Ha tippelnünk kell, akkor 25 lesz a vége.

Tehát – áttérve a folyamat minősítésére – voltaképpen csak héttel több pártlista lesz, mint 2014-ben, miközben a többletből ugye kettő – a DK-é és az Együtté – közös listán négy éve is indult párt listája, másik kettő meg – a Momentumé és az MKKP-é – két választás között is működő, most először jelölteket állító pártok listái. Nincs itt tehát semmi látnivaló, ez a rendes működése a magyar választási rendszernek?

Hát sajnos nagyon nem ez lenne. Attól ugyanis, hogy mégsem negyven lista lesz, még száz jelölő szervezet regisztrált, nagy többségük pedig számos választókerületben felvette az ajánlóíveket és el is kezdett gyűjteni, de legalábbis úgy tenni, mintha gyűjtene, ha képviselőiknek egyáltalán nem volt kedve kimenni emiatt a hidegbe. Ez azt jelenti, hogy jelölőívek tízezrei keringtek választópolgárok százezreinek adataival hetekig valahol az országban. Emellett a százak nagy többségét jelentő kamupártok és jelöltjeik a választási végeredménye szempontjából fontos körzetekben jelentek meg tucatjával, így nem csak a listaállítóknak lehet majd érdemi szerepe, és nem csak a pártszerű működés csíráját sem mutató pártoknak jutó párttámogatásokkal elégetett közpénzt lehet sajnálni.

A legnagyobb baj azonban az immár másodszorra, a 1% alatti eredményt elért pártok támogatásának visszafizettetését előírt szabály mellett is elbukó rendszerrel még csak nem is a választás tisztaságának (nyilvánvaló) sérelme és a kampányfinanszírozás (nyilvánvalóan) komolytalan szabályozása. Az igazi botrány az, hogy egy 28 éve megoldatlan választási eljárási probléma oda tudott vezetni, hogy üzemszerűen és minden eddiginél profibban kereskednek egymás ajánlóíveivel, adnak-vesznek négy éve jogellenes rögzített adatbázisokat egymás között semmiféle politikai céllal nem rendelkező szervezetek, és ebben a „komoly” politikai pártok nem csak hogy partnerek, hanem – ha érdekeik úgy kívánják – aktívan segítik is a folyamatot, akár saját támogatóik szenzitív adatait is szolgáltatva ehhez.

Négy éve még lehetett azt mondani, hogy a baj elsősorban a kamupártokat vonzó támogatási szabályokkal van, de az ajánlóíves rendszer jobb, mint a húsz évig működő ajánlószelvényes volt, hiszen legalább a postástól nem vehetik meg, a postaládából nem lopják ki és kitöltetlenül nem árulják utolsó héten a cédulákat. Idénre egyértelmű, hogy a bizniszpártok piaca alkalmazkodott az új szabályozáshoz, a visszaélések tömegesebbek lettek, így a helyzet rosszabb, mint eddig bármikor volt.

Ha van már most levonható tanulsága az idei választásnak, akkor az az, hogy ezzel az ajánlási rendszerrel nem szabad még egyet rendezni. A kézenfekvő megoldás – minthogy minden egyéb szabályozási kísérlet kudarccal végződött – az, hogy ki kell küszöbölni a pártok és jelöltek adatkezelését a rendszerből. Így nehezebb támogatókat szerezni, ezért csökkenjen mondjuk 250-re a szükséges ajánlások száma, de az ajánlást csak ügyfélkapun küldhesse és – személyazonosítás mellett – a választási irodán adhassa le maga a választópolgár.