A kormánypártok alkotmánytervezete a választók felé jól kommunikálható, de néha veszélyes deklarációk szintjén harcosan szakít az 1949-es alkotmánnyal, értve ezalatt a valójában az 1989-1990-es alkotmányozás eredményeként kialakított tartalmú hatályos alkotmányszöveget is. Szerencsére azonban az előterjesztők is tudják, hogy ami nem tört el, azt nem kell megragasztani, így a kiindulópont azokban az ügyekben, ahol nem volt változtatási szándék, egyértelműen a hatályos szöveg. Ennek azonban az az érdekes következménye, hogy az elmúlt ’zavaros’ húsz esztendő ‘rossz kompromisszumainak’ meghaladását hirdető előterjesztők szövegében számos, az 1989-es kompromisszumokból eredő elemet is találunk.

 

 

1. A javaslat alapján elfogadni kívánt alkotmány éppoly rugalmas, éppoly könnyű azt módosítani, mint az elmúlt hónapokban folyamatosan módosított hatályost. A koncepcióban szereplő megoldás, amely szerint két egymást követő parlament kétharmada módosíthat csak az alaptörvényen, nyilván túlzottan merevvé tette volna az alkotmányt, azonban a hatályos szabályozás fenntartásával továbbra sem lesz akadálya annak, hogy egy-két nap alatt, az aktuális politikai megfontolások szerint lehessen módosítani az alaptörvényen.

 

2. Az új alkotmány tervezete ugyanúgy fogalmaz, mint a hatályos alkotmány: „a köztársasági elnök a Magyar Honvédség főparancsnoka”. Így a rendszerváltás során anno az állampárt javaslatára, a baráti átmenet garanciájaként a hatályos alkotmányba került szöveg húsz évvel később változatlanul köszön vissza.

 

3. A köztársasági elnök törvény- és népszavazás-kezdeményezési jogköre megmarad, pedig ezek olyan, szükségszerűen politikai felelősséggel járó hatáskörök, amelyekkel az elmúlt évtizedekben az elnökök alig éltek. Fenntartása azt a látszatot kelti, hogy a tervezetet előkészítők ezzel a gyakorlattal nem értenek egyet. Valószínűleg a magyar nyelv védelméről szóló 2012. évi I. törvényt a köztársasági elnök fogja benyújtani.

 

4. Továbbra is az Országgyűlés hatásköre az alkotmányellenesen működő képviselő-testület feloszlatása. Két okból is indokolt lenne, ha az Alkotmánybíróság döntene ez ügyben. Egyrészt az alkotmányellenesség megítélése jogi és nem politikai kérdés, amelyet ennek megfelelően egy erre hivatott testületre kell bízni. Másrészt az országgyűlési hatáskörgyakorlás óhatatlanul azzal a veszéllyel jár, hogy a kormánytöbbség politikai mérlegelése is megjelenik a feloszlatásról való döntés során, ami nemcsak az intézmény célját nem szolgálja, de a visszaélésre is lehetőséget ad.

 

5. A magyar kormányalakítás példátlanul hosszú időt vesz igénybe Európában, sajnálatos, hogy az új alkotmány tervezete a hatályos alkotmány e hiányosságán nem változtat, holott számos megoldási lehetőség adódna. A minisztériumok törvényi felsorolása szükségtelenül korlátozza a Kormány szervezetalakítási szabadságát (az erre utaló rendelkezés 1957 óta része az alkotmányszövegnek), érdemi garanciát semmivel szemben nem jelent, ugyanakkor feleslegesen lassítja a kormányalakítás vagy a kormány-átalakítás folyamatát.

 

6. Az alkotmánybírák megválasztásának szabályai változatlanok. Az egycsatornás, kétharmados választás alapján az alkotmánybíró-választás rendre a két politikai oldal közti politikai megállapodáshoz, az újraválasztás reménye által befolyásolt alkotmánybírókhoz, valamint a karakteres alkotmánybírói személyiségek kimaradásához vezetett. Az új alkotmány elfogadása kiváló alkalom lett volna arra, hogy többcsatornás kiválasztást vezessen be az Országgyűlés, akár köztársasági elnöki kinevezéssel, akár rendes bírói választással, de akár alkotmánybírói kooptálással. Különös hangsúlyt ad a változtatási igénynek, hogy a testület a bírói döntések felülvizsgálatára is hatáskörrel rendelkezik majd, így működése során az ítélkező bírói gyakorlatra is szükség lesz.

 

7. Nem bővül a ma szűkre szabott, illetve pontatlan alapjogi garanciák köre a személyi szabadság, a tulajdon védelme és a diszkriminációtilalom tekintetében. A tervezet a személyi szabadság korlátozásában követi a hatályos alkotmány elnagyolt, a garanciákat nélkülöző megfogalmazását, így például nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a büntetőeljáráson kívül is előírná a szabadságkorlátozás gyors bírói felülvizsgálatát. A tulajdon kisajátításának feltételeiben a tervezet lényegében követi a hatályos alkotmány rendelkezéseit, vagyis a szükségességi-arányossági tesztből csak az arányosságot rendeli alkalmazni. Ez végső soron azzal jár, hogy az állam vagy közérdekből más személy bármikor elveheti bárki tulajdonát, ha annak értékét kártalanításként megfizeti. Húsz évvel a rendszerváltás után érdemes lett volna a tulajdonjog szabadságjogi jellegét erősíteni. Fenntartja a tervezet a hatályos alkotmány pontatlan megfogalmazását a pozitív diszkriminációt megalapozó rendelkezés esetében. Mind a hatályos, mint a tervezet szerinti normaszöveg a jogegyenlőség megvalósítása érdekében teszi lehetővé az előnyben részesítést, holott a jogegyenlőség következik önmagában az alkotmányból, a pozitív diszkrimináció célja az esélyegyenlőtlenség csökkentése.

 

8. A független ügyészség jelenlegi formájában történő fenntartása a büntetőpolitikáért viselt politikai felelősség jelentős korlátja, amelyet nem helyettesít az ügyészség politikai felelőssége. Itt lenne az idő az ügyészség Kormány alá rendelésére, a szocialista ügyészségi koncepció meghaladására.