Őszintén szólva kicsit már mi is unjuk az alkotmányozást. Nem azért mert hosszú (épphogy elkeserítően rövid), hanem mert szellemi izgalmat a vita egyetlen szintje sem tartogat. A plenáris vita nagyon ritkán tévedt az alkotmányjog területére, az alkotmányozással kapcsolatos sajtópolitizálás rendre kerüli az érdemi kérdéseket, a szövegen pedig éppen a helyesírás-ellenőrzés és egy átszerkesztés átvezetése zajlik.

Ezt az alkotmányozási folyamatot nincs miért szeretni. A Bismarcknak tulajdonított transzparenciaellenes húsipari aforizma igazságát könnyű belátni, ha olyan, történelminek aligha nevezhető munkafolyamatok zajlanak az amúgy is feszített ütemezésű eljárás parlamenti szakaszának kétharmadánál, amelyeket Szájer József közmondásos iPadján hetekkel ezelőtt, a szerző magányában kellett volna elvégezni.

128 helyesírási, nyelvi vagy fogalmi pontosítás (a kimaradt vesszőktől az alcímrend átírásáig és a rossz hivatkozások javításáig) futott be a Lázár-Harrach-Alkotmányügyi bizottság trojkától. Ezek az alkotmány tartalmán az ég egy adta világon semmit nem változtatnak, csak megkísérlik a szöveg minőségét az ’alkotmányszöveg esetében elfogadható’ kategóriába emelni. A 30 oldalas normaszövegben tehát oldalanként átlag négy javítás lesz: aligha hittük volna, hogy ilyen arányok az elhíresült köztársasági elnöki észrevétel után bármelyik más, az alkotmányozással kapcsolatos dokumentumban előfordulhatnak.

Dicsérendő persze a hibajavító igyekezet: az legalábbis látszik, hogy az alkotmányozó többségnek nem mindegy a végeredmény minősége. Ha viszont ez így van, akkor alapvető kérdés, hogy ugyanez az alkotmányozó többség hogyan hozhatta magát (és az országot) abba a helyzetbe, hogy most bármennyire is igyekszik, már nem képes a kapkodva összerakott, ötletszerű beleírásokkal tarkított, előzetes szakmai vitára nem bocsátott szöveg minőségét a kellő szintre emelni.

Ez annál is inkább nehéz lesz, hogy közben még mindig érkeznek a változatos kidolgozottsági szintű új ötletek. Drukkolunk például a KDNP-nek, hogy az öröklés alapelveit nyelvi hiba nélkül fogalmazza majd meg, de ez másodszorra sem sikerült. Egy, a munkavállalók mellett a munkaadók érdekegyeztetéssel kapcsolatos jogait is rögzíteni kívánó módosító viszont túlszaladt, így annak alapján a munkaadók is sztrájkolhatnak majd, amit azért megnéznénk. A többes szám első személyben megfogalmazott egyik preambulumbekezdésbe pedig most úgy kerülne be „egyedülálló nyelvünknek” és a „magyarországi nemzetiségek nyelvének és kultúrájának” ápolása, hogy ennek alapján kifejezetten buktató jellegű szövegértési feladat lehetne megválaszolnunk azt a két egyszerű kérdést, hogy kik vagyunk mi, és hogy ki ápolja akkor a ruszin nyelvet.

Szóval most kellene egy egy hónapos olvasási szünet, és ehelyett lesz két héten belül zárószavazás, addig még pár új és pártucat kijavított hibával.

***

A jegyzőkönyv kedvéért az érdemi kormánypárti kapcsolódó módosítók:

1. Külön szabály lenne a közösségi jog kötelező alkalmazására, de magyar alkotmányos terminológiával. Ez szerintünk azért vakmerő, kurucos virtus lenne, de a bizottság – talán mert labancosnak hitte – nem támogatta, úgyhogy bukni látszik. (Mielőtt megszületik egy ilyen javaslat, arról persze önmagában lehetne és kellene minimum egy konferenciát tartani.)

2. A jegybankelnöki mandátum marad hat év, az alelnökök kinevezése marad az államfőnél, de kétharmados lesz a jegybanktörvény. (A visszakozás nyilván összefügghet azzal, hogy ezeket a változtatásokat le kellene egyeztetni az Európai Központi Bankkal, az meg nem fér bele az időbe.)

3. Új, kiegészített szöveg a benyújtottból kifelejtett környezetvédelmi paragrafusra. Borsózik a hátunk az hulladékok „elhelyezés céljából” való behozásának tilalmától, de inkább csak a megfogalmazás alkotmányba nem illő jellege miatt. (Bár el tudunk képzelni olyan országot, ahol ilyen javaslatok esetén elemzik a gazdasági hatásokat is.)

4. A bírák korábbi nyugdíjazása azt is  jelenti, hogy Lázár János a ma praktizáló 62-70 év közötti bírákat 2012. január 1-jén nyugdíjazná. Az Alkotmányügyi bizottság ezt nem (de legalábbis nem az alaptörvényben) tenné. Bármi is lesz a vége, önmagában az a tény is hátborzongató, hogy ebben – az amúgy persze egy bírósági reform körében felvethető – kérdésben ilyen eljárásban születhet döntés.

5. Végül mienk lesz az első alkotmány, amiben szerepel a génmódosítás-mentes szó. Hiányoljuk a sószegényt.