Az eddigi bejelentések szerint a Matolcsy György által bejelentett „bürökráciacsökkentő” csomag része lehet a munkavégzés időkeretére vonatkozó szabályok erősen munkáltatóbarát átalakítása: munkavállalók kötelező pihenőidejére vonatkozó szabályok oldása, a fizetett szabadnapok számának csökkentése, a szabadság igénybevételének szigorítása (bár a kedden közzétett, a feladatokat részletező, figyelemreméltóan idealista 1133/2011. (V. 2.) Korm. határozat a szabadság mértékének megvágásáról nevesítve nem szól). Ehhez képest a KDNP – ugyancsak kedden – törvényjavaslatot nyújt be Nagyboldogasszony napjának munkaszüneti nappá nyilvánításáról. Most akkor kell-e a munkában töltött idő mértékének a növelése a munkaerőpiac térségi versenyképességének megteremtéséhez, vagy sem?
Ezt a kérdést – a kormányzati apparátus inputjai alapján – a kormánypártok fogják megválaszolni. Azonban tehetik-e ezt megalapozottan, ha egyszerre vannak az asztalon ellentétes hatású javaslatok? Bármennyit is számolt ugyanis – a nyilvánosság számára ismeretlen módszertan alapján – a vállalkozói terhek azonnali 100 milliárd forintos, majd évente 400 milliárd forintos csökkentéséből a csomag szakmai előkészítője arra, hogy majd többet dolgoznak a munkavállalók Európa kialakítani tervezett legrugalmasabb munkaerőpiacán, ezt számolhatja újra. (Feltéve persze, hogy a nagyboldogasszonyos javaslat valóban komolyan vehető legalább annyira, mint testvére, a hosszú ideje a tetszhalál állapotában lévő, de le még nem írható vasárnapi zárva tartás.)
Az ehhez hasonlóan ellentétes irányba húzó javaslatok nem idegenek az elmúlt hónapok kormányzásától. A mindenkire egységesen irányadó nyugdíjkorhatár például szintén a Széll Kálmán-terv alapeleme, amit komoly konfliktusok árán is keresztül kíván vinni a Kormány, ám ez alóli kivételként fennmaradni látszik a hosszú jogszerző idővel rendelkező nők kedvezményes, néhány hónapja lehetővé tett nyugdíjazása. Holott a méltányolható szándék mellett is nehezen támasztható alá az, hogy ez legyen az egyetlen kivétel, tekintve például, hogy a nők várható élettartama hazánkban – az európai átlagot jelentősen meghaladva – 8 évvel magasabb a férfiakénál.
Ugyancsak a hidrafejvagdaló kormányhatározat kívánja még a nyáron elérni, hogy „a rugalmasabb foglalkoztatás érdekében a vállalkozások a lehető legalacsonyabb adminisztratív költséggel, illetve legkisebb kockázattal vehessenek fel és bocsáthassanak el munkavállalókat”. Ehhez képest a miniszterelnök által meghirdetett szociális konzultáció egyik kérdése a védett kor intézményének megteremtéséhez – valójában a határának 55 évre csökkentésére – kér társadalmi támogatást. Lehet, hogy a nagy terv része a kivétel-főszabály viszony, de a társadalmi hatások nyilván lázasan folyó vizsgálata során nagyon nem mindegy, hogy számíthatunk-e a két intézkedés együttes hatásaként – a 62 éves bírák után – az 54 éves munkavállalók tömeges kirúgására is, mert az esetleg érintheti mindkét javaslat racionalitását. Az pedig csak költői kérdés, hogy a konzultációban felvetett egyes megoldások gazdasági hatásait megvizsgálták-e. Ha nem, helyettesíthető-e egy számos tényezőt befolyásoló gazdaság- és társadalompolitikai lépés megalapozása a kérdőívet visszaküldők megérzésével? Ha igen, mellőzhető-e a mérlegelő polgárok tájékoztatása ennek eredményéről?
A bürokráciacsökkentés része a vállalkozásokat terhelő bírságok szempontjainak kiszámíthatóságát és az indokolatlan bírságok kiszűrését célzó felülvizsgálat is, amit biztosan nem segít, hogy az idei évre vonatkozó költségvetési elvonás a jelentős bírságbevétellel rendelkező hatóságokat rendre hátrányosabban érintette, így a hatóságok nagy része jelenleg bírságolási kényszerben működik. Persze ennek is lehet feloldása, de csak akkor, ha a természetes személyeket bírságolják szénné a környezetvédelmi felügyelőségek.
Az eljárási értelemben vett jó kormányzás szempontjából nem azzal van a baj, ha a főszabályhoz képest – a katolikusok, a családanyák, az idős munkavállalók vagy egyszerűen a politikai haszon kedvéért – léteznek kivételek még a sorsszerűen szükségesként kommunikált intézkedések alól is. Azzal viszont még a legjobb (és persze a legrosszabb) elgondolások is leronthatóak, ha az ellentétes hatású döntési javaslatok észrevétlenül keresztezik egymást. Márpedig e példák közül biztosan nem magyarázható mindegyik azzal, hogy a háttérben egyszerű halandó számára nem érthető módon, magasabb célok mentén összehangolt szándékok lennének.
A feles alkotmányozást támogató, azaz egy kormányváltás esetén az alkotmányozó többséggel nem rendelkező jelenlegi ellenzéki pártok számára az Alaptörvény korrekcióját...
A kormány a saját rendszerében nem hibázott a veszélyhelyzeti kormányrendeletek hatályának meghosszabbításakor. Kár, hogy ez a rendszer olyan feleslegesen bonyolult,...
Az emberminisztérium az iskolákra és óvodákra vonatkozó koronavírus protokoll keddi, az emelkedő fertőzésszámokra reagáló szigorításában azt írja elő, hogy „az...
Tart ugyan még a büntetőeljárás, de már ott járunk, hogy szinte minden politikai párt szigorítana a gyermekpornográfia büntetésén, miközben a...
