Támogatom
EN

Így írnánk mi

Két alkotmányjogász közjogról, közigazgatásról, a jó kormányzásról

alkotmányjog

Tudok egy munkát

6

A Fidesz-frakciónak és a Miniszterelnökségnek sem tetszik az új Munka Törvénykönyvének az NGM honlapján közzétett tervezete, pedig hát a munkaadói szervezetek mellett elvileg ők lennének a célközönség. Összeszedtük, hogy mi mindent kellene most párhetes határidővel kiemelt feladatként kiadnia valaki erre jogosultnak, ha komolyan vesszük a tegnapi Lázár- és Szijjártó-nyilatkozatokat.

I. Ne tudd meg, mi megy a kismamafórumokon, nem igaz, hogy a nyaralásom előtt kellett ezt kirakni…
„Az új munka törvénykönyvében olyan szabályozásra van szükség, amely a gyermeket nevelő anyáknak, a szülési szabadságról visszatérőknek a munka világába való visszavezetését szolgálja.” – Lázár János
A megoldás szerintünk: koncepcionális átdolgozás
Lázár János bejelentése nem csak a felszínt simogatja: ha valóban alkalmassá akarjuk tenni az anyák munkaerő-piaci reintegrálására az új Munka Törvénykönyvét, akkor három ellenséggel is meg kell küzdeni, amelyek közül kettő ráadásul a tervezet sorai közt lakozik.
1. A tervezet tele van kifejezetten gyermekvállalás-ellenes változtatásokkal, ezeket első lépésként el kellene felejteni örökre, valamint rituálisan elégetni az ezeket tartalmazó tervezeteket.
Meg kellene tartani az anyák munkajogi védelmét a gyermek három éves koráig, hiszen ha csak – az amúgy ismét legfeljebb hároméves – gyes végéig áll fenn a védelem, ahogy a tervezet készítői szeretnék, akkor a szülő nő abszolút ellenérdekelt abban, hogy korábban menjen vissza a gyesről.
Fel kellene adni a humánreprodukciós eljárásokkal és az örökbefogadási eljárással összefüggő védelmi idők megszüntetésére irányuló szándékot.
Részletkérdés, de biztosan nem segíti a gyerekvállalást, hogy a felmentési idő – a mai 15, illetve 30 napos türelmi idő eltörlésével – már a védelem leteltével megkezdődne.
El kellene felejteni azt az ’adminisztratív terheket csökkentő’ javaslatot is, amely szerint a várandós anya az egészségére nem káros munkakörbe való áthelyezése esetén elveszítse a pótlékait, így gazdasági kényszerhelyzetben érdekelt legyen a terhesség eltitkolásában.
A gyes miatt igénybe vett fizetés nélküli szabadság időszakára nem kizárni kellene, hogy szabadság járjon, hanem a nyár végén elfogadott hathónapos jogosító időt kellene visszaemelni a korábbi egy évre. Bár a korábbi ’egyben ki kell venni’ megoldás teljesen értelmetlen volt, de ha az anya (pláne, ha fiatal és amúgy igen kevés a szabadsága) nem kap egy nagyobb kezdeti szabadságtartalékot, akkor sokkal esélyesebb, hogy nem meri bölcsibe/oviba/nagyszülőkhöz telepíteni a gyermekét. Tény, hogy ez a gyes meghosszabbítása, de fő előnye a rugalmasság, így akkor is meg kellene tartani, ha emiatt a gyesből előre levonnák.
Végül nem segít a problémán az sem, hogy a gyermek nevelésére tekintettel járó pótszabadság főszabályként az anyát illetné meg és nyilatkozni csak akkor kellene róla, ha megosztják vagy az egészet az apa veszi ki. Ne becsüljük le a tehetetlenség erejét!
2. A tervezet olyan drámaian csökkenti a jogvédelem szintjét, hogy a legjobb különszabályok mellett is romlana a sérülékeny csoportok, így a kisgyermekesek helyzete is. Ha a jogkorlátozó általános szabályok alól nincs kivétel vagy megfelelő garanciális korlát, akkor minden deklaráció ellenére jelentősen romlik a kisgyerekes nők munkajogi helyzete.
Azzal, hogy megszűnik az elmaradt munkabér megfizetésének kötelezettsége, a felmentési időre csak távolléti díj jár átlagkereset helyett, illetve hogy – az elmúlt időszak egyik legdurvábban alkotmánysértő szabályával – 18 havi távolléti díjban maximálják a jogellenes kirúgás miatt megállapítható kártérítést, olyan mértékben csökkennek az elbocsátás költségei és kockázatai, hogy simán megéri a terhes nőt vagy a kisgyerekes anyát jogellenesen eltávolítani.
Ugyanez a helyzet a szabadságolás és a munkaidő-beosztás szabályainál: a munkáltatói egyoldalú rendelkezés joga olyan mértékben nő, ami jelentősen megnehezíti a kisgyermekesek helyzetét. Ha már csak öt napot ad ki a szabadságból a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, abból aligha lesz egy hétnél hosszabb családi nyaralás. Ha bármikor elrendelhető túlórapénz nélküli, de lepihenhető túlóra, akkor az nem segíti a gyermek elhozását az oviból. Ez a terület ráadásul éppen ellenkező megközelítéssel, a munkavállaló igényeinek megfelelően kellene, hogy rugalmas legyen ahhoz, hogy Lázár János ígérete teljesülhessen.
3. Végül ne feledkezzünk meg arról a környezetről sem, ahol az új törvény működni fog. A családi adókedvezmény kétségtelenül pozitív – bár az anya által a gyed és a gyes alatt közvetlenül már nem élvezett – hatásai mellett ugyanis szinte minden kapcsolódó intézkedés a gyerekvállalás ellen hat. Ha ezt az ellenszelet nem fogja fel valamilyen hatékony közvetlen állami ösztönző, akkor a világ legjobb bababarát munkajogi kódexe sem képes növelni a gyerekszámot.
A táppénz mértékének csökkentése a ’betegagyerek’ munkahelyi konfliktus mellett anyagilag is erősen deficitessé teszi a kisgyermekek nevelését. Emellett az álláskeresési járadék összegének és folyósításai idejének csökkenése, a nem annyira gyerekbarát új közmunkaszabályok amúgy is mind óvatosságra inthetik a potenciális szülőket.
Szíjjártó Péter megjegyzéseivel sokkal könnyebb dolgunk volt, mint ahogy az lenni is szokott azokkal a politikusokkal, akik feltehetőleg nem olvasták a tervezetet kívánnak rendszerszintű változást végrehajtani a tervezeten.
II. Meg kell teremteni, de már benne van… akkor kihúzom
„A Parlament 91 százalékos támogatottsága mellett garantálja a kormány a védett kor intézményét, vagyis azt, hogy 55 éves kor felett csak különösen indokolt esetben lehet elbocsátani a munkavállalót.” – Szijjártó Péter
A megoldás szerintünk: bele kell írni
Ma azt mondja a törvény, hogy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt évben (azaz sokáig 57 éves kortól, de ez a nyugdíjkorhatárral együtt emelkedne 62 évig) rendes felmondással csak különösen indokolt esetben szüntethető meg a munkaviszony. Ezzel szemben – a nyilatkozat alapján nem egyértelmű, hogy Szíjjártó Péter tudtával-e, de – a tervezet nem tartalmazza a szabályt (magasabb – de a hatályoshoz mérve azért csökkentett – végkielégítést adna ’helyette’), amit meg is indokol azzal, hogy a „különösen indokolt” fordulat a gyakorlatban bizonytalanságot okozott. Tehát az NGM szándékosan helyezkedett szembe a konzultáció eredményével vagy valami egészen mást értett a védett kor intézményén, mint a miniszterelnök környezete. Nagy szerencse, hogy a válaszadók ennek ellenére mind tudták definíció és magyarázat nélkül is, hogy mi következik a válaszukból.
Az iparos megoldás persze a hatályos szabály átvétele fix 55 éves alsó határral. Több magyarázkodásra okot adó, de sokkal jobb megoldás, ha a törvény megmondja, hogy mi a kivételes eset: mi azt mondanánk, hogy ezt a munkáltató személyével összefüggő ok ne alapozhassa meg (azaz a magatartása miatt nyugdíj előtt csak rendkívüli felmondással lehessen valakit kirúgni), emellett a munkavállaló működésével összefüggő okok közül csak a munkavégzéshez kapcsolódó tevékenység megszűnését hagynánk meg.
Nem sajnáljuk a kiterjesztést az érintettektől, de ezzel ugyanaz lesz, mint a gyermeket nevelő 40 évet dolgozó nők nyugdíjjogosultságával: sok jogmegvonással kell majd kompenzálni ahhoz, hogy az ígért rugalmasság megmaradjon. Na és persze nagyon vágni fogja a centit mindenki az 55. születésnapja előtt, hiszen teljesen érthető munkáltatói döntés lenne a védelmi idő beállta előtt kiszórni az idősebb munkavállalókat.
III. Te, várjál, volt még valami munkás kérdés az alkotmányosban is…
„Emellett biztossá vált, hogy a munka törvénykönyvébe be kell épülnie annak, hogy a „segély helyett a munkalehetőség biztosítása a kívánatos út” – mondta a szóvivő.”
A megoldás szerintünk: beírni a preambulumba, az indokolásba és az alapelvek közé
A segély helyett munka elvének annyi köze van a Munka Törvénykönyvéhez, mint a munkaversenynek a gazdasági versenyhez. Így aztán – bárhogy forgatjuk – lehetetlennek tűnik beszuszakolni a létező munkajogviszonyokra szabályozó, a segélyekről persze egy szót se ejtő munkajogi törvénykönyvbe. Ezért prezentációs (jól mutogatható, de a dolgok tartalmán nem változtató) jogalkotási megoldást javaslunk.
***
Hogy amúgy mi az, amit látunk: valós konfliktus, elégtelen információáramlás vagy megrendezett vita? Valószínűleg ezek kombinációja. Elképzelés talán túl sok is van, egyértelmű célokat ugyanakkor sokszor nem látunk, de a kiszámíthatóság hiányzik a legjobban.
Vajon hány gyerek vállalását halasztották el az elmúlt napokban addig, amíg ki nem derül, hogy mi lesz ebből? Hány 55-56 éves éves munkavállalót rúgnak most ki a munkáltatók, csak mert nem tudják, hogy később megtehetik-e? Ön szerint?

Megosztás

Ajánló