„Ez ugy gondolom a képviselők feladata de ha tőlem várnak megoldást küldeném a számlaszámom hogy eggy kis bérért gondolkodjam a megoldáson.” (hozzászólás a joallam.kormany.hun)
Nagy jóindulattal figyelünk minden törekvést, ami az állami működés jobbá tételére irányul. A Jó Állam Fórum hétfői beindítása alkalmából áttekintjük az eddigi eredményeket.
Ez a blog nem véletlenül választotta a Jó Kormányzás Allegóriája című képet főcíméül. Úgy gondoljuk, hogy a kormányzás minősége a tartalmi értékválasztásoktól (baloldali, jobboldali, liberális, nemzeti, rendpárti, szélsőséges) függetlenül is megítélhető.
A jó kormányzás a döntéshozatal módját és a döntések végrehajtásának eredményét jellemzi, így ebben az értelemben bármilyen politikai összetételű kormány kormányozhat jól. (Más kérdés, hogy ha az állam céljai morálisan eleve elfogadhatatlanok, akkor a jó kormányzás eredménye is az.) Posztjainkban is rendre ezt vizsgáljuk, és nem azt, hogy a döntéshozó politikus milyen fontosságot tulajdonít a családnak, vagy a szolidaritásnak.
A jó állam kifejezés ehhez képest a kormányzás dinamikája helyett a statikára összpontosít, személyekhez és intézményekhez kötődik. Sokkal inkább jó pásztor, mint jó kormányzás: „támasz és segítő”, és nem a döntéshozatal kívánatos módja.
Előzmények
A hatékonyabb és eredményesebb döntésekre irányuló törekvéseknek az elmúlt két évtizedben komoly eredménye nem volt. A legnagyobb momentummal a 2006-os Államreform Bizottság indult, de korlátozott hatását jól példázza, hogy a második Gyurcsány-kormány a legsikertelenebbül kormányzó rendszerváltás-utáni kormányként vonult a közös tudatba.
A Jó Állam mostani programját azonban illőbb a Kormány Nemzeti Együttműködés Programjának nevezett absztrakt programjához mérni. A kormányprogram ugyanis igen helytállóan rögzíti a jó kormányzás eredményességi kritériumait:
„A jó állam a társadalmiság képviselője. Az elmúlt évek válságaiban éppen azok az országok vallottak kudarcot, amelyekben az állam nem hatékony, akadályoz, gátat szab. Azok az országok maradtak sikeresek, ahol az állam megkönnyít, ösztönöz, támogat. A mi jelenlegi akadékoskodó, akadályokat állító, bizonytalan államunk semmire sem jó a XXI. században. Olyan kiegyensúlyozott államra van szükség, amely mindenkit együttes cselekvésre ösztönöz. Erős államra, amely mindenekelőtt a közérdeket, nemzetünk érdekét szolgálja, nem egy kiváltságos szűk elit üzleti érdekeit.” Igen, pontosan erről lenne szó.
Kiindulópont
Az UNESCAP (az ENSZ egyik bizottsága) 8 elvben rögzítette, hogy mit tekint jó kormányzásnak. Egy-egy jellemző példával próbáljuk azt igazolni, hogy 2010 áprilisa óta még távolabb kerültünk mind az ENSZ, mind a kormányprogram elveitől.
Részvétel – az új Alaptörvény a népszavazás érvényességének feltételéül a korábbi részvételi arány kétszeresét követeli meg A jog uralma – az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja az adótörvények alkotmányosságát Átláthatóság – az Országgyűlés egynapos eljárásban, nyilvános előkészítés nélkül is alkothat törvényeket Fogékonyság – a magánnyugdíj-pénztári tagok becsapása, majd teljes bizonytalanságban tartása arról, hogy jogosultak-e állami nyugdíjra Készség a megállapodásra – az új Alaptörvényt egyetlen párt szavazataival fogadták e Méltányosság – az új felsőoktatási keretszámok átrendezése a kormányzati rekrutáció szempontjából kulcsfontosságú szakokon csökkenti minimálisra a társadalmi mobilitást Hatékonyság és hatásosság – a végtörlesztés többet ártott a devizahitelesek összességének, mint használt (itt valószínűleg megőriztük a völgyhidak és alföldi alagutak által meghatározott korábbi szintet) Elszámoltathatóság – a kormánypárt vezetésének személyes bizalmasai az bírósági igazgatás, az ügyészi szervezet, a médiahatóság vagy a pénzügyi felügyelet élén, több választási ciklusra bebetonozva.
Mit vállalnak?
A Jó Állam Fejlesztési Koncepció (kattintásra a baloldali kép pontosan mutatja elhelyezkedését) mögött húzódó terjedelmesebb anyag a Magyary Program számos jól hangzó, sokszor hangoztatott, ritkán alkalmazott elvet (pl. hatáselemzés, egyablakos ügyintézés) váltogat kontextusba nem illő látomásokkal („Nem kizárható például, hogy lesz idő, amikor az e-közigazgatás olyan önfejlesztő alkalmazásokat tesz lehetővé, hogy kiválik az ún. eljárás beavatkozási területből és önálló 5. terület lesz, de ez ma még inkább sci-fi.„). A dokumentum 50 oldalban a közigazgatás összes problémáját felvázolja, és mindegyikre megoldást is talál, így aztán a minőségibb döntéshozatalra – a klasszikus jó kormányzás központi elemére – kevesebb mint egy oldal jut, a minőségibb végrehajtásra meg egy sem. A célok („Javítjuk a közigazgatás általános tudásszintjét – határidő: 2011. december 31.”) és a megoldások („vissza kell állítani a közigazgatási alapvizsgát”) keverése miatt a Magyary Program ugyanolyan kinyilatkoztatásnak tűnik, mint az elmúlt évtizedek összes korábbi közigazgatás-fejlesztési programja. Egyben semmi sem utal arra, hogy ne bukna meg a politika és a közigazgatás személyi állománya közös ellenérdekeltségén. Hallott valaki például a 2011. szeptember 30-ra tervezett számonkérhetőségi és antikorrupciós intézkedési tervről? Vagy a 2011. augusztus 31-ig elfogadott egységes közigazgatási hivatásetikai szabályzatról? A Program tényleges hatásait azonban a legjobban azokon a jogszabályokon érdemes lemérni, amelyet elfogadása óta alkottak meg. Nyilvánvaló, hogy az oktatási reform egyetlen eleme sem a Program elfogadásakor irányadó szempontok szerint készült.
Kár lenne azonban leírni a Magyary Programot most, amikor önálló kormánybiztos felel a Jó Állam megvalósításáért (akkor is, ha személyében eddig is felelős volt érte). Első látványos dobása a joallam.kormany.hu beindítása.
A Jó Állam Fórum
Hogyan illeszkedik ebbe a folyamatba a joallam.kormany.hu? A hétfőn indult honlap célja, hogy a polgároktól (mi magunk sem hisszük el, de az oldal által megjelölt e-mail Horn Gyulával szólva:[email protected]) kérjen tanácsot abban, hogy miként lehetne a kormányzás és a közigazgatás általános színvonalát javítani.
Az oldal büszkén hirdeti, hogy angol példa alapján született, ahol a 60000, az állami kiadásokat csökkentő javaslatból 31-et fogadtak el. A magyar stáb úgy látszik, komolyabb válogatási kihívást szeretne, hiszen konkrét cél hiányában szabadon szárnyal a javaslattevők fantáziája, mint azt az eddig százas nagyságrendben beérkezett javaslatok közül kiragadott alábbi példák is bizonyítják (azok megszövegezésén nem változtattunk):
„Minden köztisztviselői, kormánytisztviselői, állami vezetői kinevezés feltétele legyen egy pszichológia vizsgálat/teszt abszolválása, amelyet random módon összeállított és anonim szakemberekből álló csoport bírál el.”
„Javaslatom. hogy a romák felzárkóztatását bennlakásos iskolákkal oldják meg (hasonlóan Pannonhalmához), ahonnan évi 2-3 alkalommal mehetnek vissza a családjukhoz a gyerekek. Célszerű az iskolát lakóhelyüktől távol kijelölni, és a szakemberek által elfogadható legkorábbi életkorban elkezdeni az intézményes nevelést. Az intézményt csak szakmával fejezhetnék be a tanulók.”
„- 100 fő alá kell csökkenteni a képviselői létszámot, 3 hónapos felmondási idővel”
„Jogszabályok felülvizsgálata, amelyik hosszabb 10 oldalnál, azt átdolgoztatnám. Minden hivatkozásban fel kellene tüntetni a hivatkozott keresztjogszabályokat.”
„Legyen kötelező a kormány számára, hogy a négyéves ciklus során minden megyei jogú városban legyen legalább egy kormányülés, amelynek végén legyen közmeghallgatás.”
„Katasztrófális a nyelvhasználaatunk. Az is idegesítő, hogy mindenki háromszor mondja ugyanazt: igen, igen, igen.”
„Minden 18 ev alatti magyar allampolgar vagyonvizsgalata”
Bár ez elsőre nem tűnik költséghatékonynak, az ötlet nem egyedi. A laikus vélemények becsatornázására működtek gyakorlatok a korábbi magyar kormányok alatt is, az amerikai kormány pedig évente Save díjat ítél oda annak, aki a legjobb ötlettel áll elő a közkiadások csökkentésére.
Arra bizonyosan alkalmas lesz a joallam.kormany.hu, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatói átnyálazzák a javaslatokat, hozzásegítve őket ahhoz, hogy megértsék, mit vár el a lakosság a kormányzástól. Arra – félünk – kevéssé, hogy valódi innovatív javaslatokhoz jussunk: az a közigazgatás, amely végső soron értékelni fogja az ötletek megvalósítását, hatalmas rutint szerzett az innovációk blokkolásában. Nem lesz érdekelt sem abban, hogy a saját munkáját spórolja meg, sem abban, hogy plusz munkát vállaljon némi költségvetési kiadáscsökkenésért. Sokkal valószínűbb, hogy azok a javaslatok fognak megvalósulni, amelyeket régóta rág már a közigazgatás, és az új ötletbörze adja meg a végső lökést a megvalósításhoz. Hatásvizsgálatra nem számítunk. Örülnénk persze, ha nem lenne igazunk, mert egy többezres javaslatcsomag mélyén bizonyosan ott lapul majd egy tucat ötlet, ami valóban jobbá tenné a dolgokat. Ez még akkor is így van, ha valószínűtlen, hogy az alkotmánybírósági normafelülvizsgálat teljességének visszaállítására vonatkozó javaslatunk nem akad majd fenn az egyetemisták által rázott rostán.
A feles alkotmányozást támogató, azaz egy kormányváltás esetén az alkotmányozó többséggel nem rendelkező jelenlegi ellenzéki pártok számára az Alaptörvény korrekcióját...
A kormány a saját rendszerében nem hibázott a veszélyhelyzeti kormányrendeletek hatályának meghosszabbításakor. Kár, hogy ez a rendszer olyan feleslegesen bonyolult,...
Az emberminisztérium az iskolákra és óvodákra vonatkozó koronavírus protokoll keddi, az emelkedő fertőzésszámokra reagáló szigorításában azt írja elő, hogy „az...
A Jó Állam Fejlesztési Koncepció (kattintásra a baloldali kép pontosan mutatja elhelyezkedését) mögött húzódó terjedelmesebb anyag a Magyary Program számos jól hangzó, sokszor hangoztatott, ritkán alkalmazott elvet (pl. hatáselemzés, egyablakos ügyintézés) váltogat kontextusba nem illő látomásokkal („Nem kizárható például, hogy lesz idő, amikor az e-közigazgatás olyan önfejlesztő alkalmazásokat tesz lehetővé, hogy kiválik az ún. eljárás beavatkozási területből és önálló 5. terület lesz, de ez ma még inkább sci-fi.„). A dokumentum 50 oldalban a közigazgatás összes problémáját felvázolja, és mindegyikre megoldást is talál, így aztán a minőségibb döntéshozatalra – a klasszikus jó kormányzás központi elemére – kevesebb mint egy oldal jut, a minőségibb végrehajtásra meg egy sem. A célok („Javítjuk a közigazgatás általános tudásszintjét – határidő: 2011. december 31.”) és a megoldások („vissza kell állítani a közigazgatási alapvizsgát”) keverése miatt a Magyary Program ugyanolyan kinyilatkoztatásnak tűnik, mint az elmúlt évtizedek összes korábbi közigazgatás-fejlesztési programja. Egyben semmi sem utal arra, hogy ne bukna meg a politika és a közigazgatás személyi állománya közös ellenérdekeltségén. Hallott valaki például a 2011. szeptember 30-ra tervezett számonkérhetőségi és antikorrupciós intézkedési tervről? Vagy a 2011. augusztus 31-ig elfogadott egységes közigazgatási hivatásetikai szabályzatról? A Program tényleges hatásait azonban a legjobban azokon a jogszabályokon érdemes lemérni, amelyet elfogadása óta alkottak meg. Nyilvánvaló, hogy az oktatási reform egyetlen eleme sem a Program elfogadásakor irányadó szempontok szerint készült.
