Az elnök alkalmatlanságát nem 1992-es tevékenysége, hanem az elnökség 20 hónapjának mérlege bizonyítja.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Írtunk már Schmitt-ügyben arról, hogy a közjogi felelősségrevonást nem erre a helyzetre szabták. Írhatnánk arról is, hogy a lemondás után az elnöki törvény még 15 napig posztján tartja az államfőt, hacsak nem szavaz ezalatt az Országgyűlés megalázó módon a lemondás elfogadásáról. Meg persze megemlékezhetnénk így utólag arról, hogy milyen jó ütemben törölte tavaly nyáron, január 1-jei hatálybalépéssel az Országgyűlés a volt elnökök juttatásainak többségének eddigi előfeltételét, amely szerint azokat csak a ciklusokat kitöltött elnökök kapják. Mindezeket – és 200 oldal szakfordítást – mi szó nélkül tűrnénk, ha legalább eljátszotta volna valaki a Sándor-palotában az elmúlt hónapokban, hogy az elnök betölti az alkotmányos szerepét.

Először is azt szeretnénk tisztázni, hogy jelentős különbség van a Kormánnyal és a kormánytöbbséggel szimpatizáló köztársasági elnök és a közéletben önálló politikai akarat híján részt nem vevő köztársasági elnök között. Nem gondoljuk, hogy a Fidesztől ésszerű, így elvárható lenne saját kormányzását egy Sólyom-formátumú, és kétségtelenül komoly politikai kockázatot jelentő elnökkel nehezítenie. Még az is teljesen érthető, hogy a kétharmados kormánytöbbség még a Mádl Ferenccel folytatott 2000-2002 közötti (három komoly súlyú alkotmányossági vétót hozó) együttműködésnél is simábbat szeretett volna.

A „törvényalkotás motorja” szókapcsolattal jellemzett konstrukció azonban több, mint együttműködés: ez az elnök alkotmányos funkcióinak teljes kikapcsolása, ami nem csak abban nyilvánult meg, hogy még csak egy kamu politikai vétót sem kap az elnök a kormánytól (pl. a sok elrontott törvény valamelyikének kijavítása érdekében), és a honlapjáról el is tűnik a vonatkozó menüpont. Schmitt Pál ugyanis készségesen, azonnal és olvasás nélkül írt alá. Nemcsak az Alaptörvényben amúgy kibővített vétójogát hanyagolja, hanem minimális alkotmányos feladatát, az elfogadott törvények aláírás előtti elolvasását is mellőzi. Brutális a kontraszt a Sólyom-érával: amíg korábban az is vétóval fenyegethetett– teljesen jogosan –, ha a 15, sürgősség esetén 5 napja nincs meg az elnöknek egy törvényjavaslat aláírásánál, addig most gyakran gyorsabban születnek elnöki aláírások, mint amennyi idő alatt a futár kiér a pizzával. Bár nyilván annak is lehet haszna, ha az elnök nem is ismeri meg azt, amit meg úgysem változtathatna: legalább ő legyen nyugodt, ha már olyan sokan idegesek a törvények miatt.

Álljon itt a számunkra emlékezetes ’nemvétók’ top 10-es listája:

Ennél lejjebb ebben a műfajban aligha van. Így a törvényalkotásból Schmitt Pál csak akkor hiányozna, ha utódja fenntartja az eddigi gyakorlatot, így az ötévesnek indult motorozás nemhogy rövidülne, hanem újrakezdődik.