A strasbourgi bíróság keddi, végleges ítélete szerint nem sérti minden esetben a szólásszabadságot, ha egy portált felelősségre vonnak az ott megjelenő kommentekért. Az ügy annyira nagy jelentőségű volt, hogy a Google és a legnagyobb sajtócégek közösen kérték az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamaráját, hogy változtassa meg a bíróság korábbi döntését. Kedden kiderült, hogy nem jártak sikerrel. Sajó András, a bíróság magyar tagja viszont kiállt a szólásszabadság mellett és egy történelmi példával érvelt a cenzúra ellen.

2006-ban a Delfi észt hírportálon számoltak be róla, hogy a télen, a befagyott tengerre épült utat tönkretette egy komp. A kommentelők nem szerénykedtek és célba vették a komptársaság tulajdonosát, Vjatšeslav Leedot:

• Menj és fulladj bele a vízbe!
• …gyulladj fel a hajóddal együtt, beteg zsidó!
• Mit nyafogtok, öljétek meg ezt a rohadékot! Legközelebb pedig a következőt, tudni fogják, hogy mit kockáztatnak.

• Leedo fülébe fogok vizelni és a fejére szarni – írták többek között a kommentelők.

Leedo ezután perelte be a portált és az észt bíróságok 320 eurós (százezer forintos) kártérítést ítéltek meg neki a sértő kommentekért, amit a lapnak kellett kifizetnie. Az ügy a Delfi kérelme nyomán került a strasbourgi bíróság elé, a bíróság úgy döntött, hogy megfelelően jártak el az észt bíróságok.

A strasbourgi bíróság Kamarájának érvei

A Delfi oldalán értesítési és eltávolítási (notice and takedown) rendszer működött. Ez azt jelenti, hogy az oldalon bárki előzetes moderáció nélkül kommentelhetett, de ha ezek a kommentek valakit sértettek, ő ezt jelezhette a Delfinek, akik törölték a nem megfelelő kommenteket. Egy automata szűrő a vulgáris szavakat is szűrte a kommentek közül, de ezt könnyű volt kijátszani.

A strasbourgi bíróság héttagú kamarájának egyhangú döntése szerint mindez nem volt elegendő ahhoz, hogy a Delfi mentesülhessen a felelősség alól. A bíróság egyetlen érvet sem tekintett önmagában elég erősnek ahhoz, hogy eldöntse az ügyet; ehelyett az ügy összes körülményeit vették figyelembe.

A bíróság szerint Leedo csak aránytalan nehézségek árán tudott volna közvetlenül a kommentelőtől elégtételt keresni (egy anonim kommentelő IP címét, fizikai tartózkodási helyét és személyazonosságát nem könnyű visszakeresni), így a szolgáltató mentesítése esetén végső soron a jogainak megsértése orvosolatlanul maradt volna.

A bíróság kiemelte azt is, hogy a Delfi a reklámbevételekből működő gazdasági társaság, a kommentek pedig az oldal látogatottságát növelték és így a portál üzleti tevékenységéhez tartoztak. A kommenteket csak a Delfi távolíthatta el, ezért a bíróság szerint a kommentelés a Delfi érdekében állt, a kommentek a lap kontrollálta és lehetővé tette a kommentelők anonimitását.

Strasbourg szerint a Delfi számíthatott a kommentviharra, mert a cikk témája alapján várható volt a jelentős mértékű felháborodás. Az újságnak ezért jobban figyelnie kellett volna a kommentekre. A Delfi kommentrendszerében egyetlen gomb megnyomásával lehetett jelezni a sértő bejegyzéseket, Leedo mégsem ezt az utat választotta, hanem postán küldte el panaszait a szerkesztőségnek, ahol azonnal törölték a kifogásolt bejegyzéseket. Összességében a sértő kommentek így is hat heten keresztül elérhetőek maradtak, de ez nem a Delfi, hanem Leedo döntésének eredménye volt. A bíróság figyelembe vette azt is, hogy csekély öszegű (320 eurós) volt a Leedonak fizetendő összeg.

A Nagykamara érvei

A strasbourgi bíróság hét tagból álló Kamarájának döntése után a Delfi kérte a tizenhét tagú Nagykamara elé utalást (a strasbourgi bíróságnál ez egy jogorvoslati eljárás). Az ügy jelentőségét mutatja, hogy jogvédő szervezeteken kívül (a lengyel Helsinki Bizottság például a kamarai eljárásba is beavatkozott) tech-cégek és újságok is közös levélben kérték a Nagykamarát, hogy fogadja be az ügyet és változtassa meg a Kamara döntését. A levélhez csatlakozott többek között:

• a Google,
• a Forbes,
• a News Corp. (ide tartozik a The Wall Street Journal, a The Sun, a Fox News, a GQ és a Vogue is),
• a Thomson Reuters,
• a New York Times,
• a Bloomberg News,
• a Guardian News and Media,
• a World Association of Newspapers and News Publishers.

A strasbourgi bíróság Nagykamarájának végleges döntése szerint (ez ellen már nincs lehetőség jogorvoslatra) a Delfit jogosan kötelezték 320 eurós kártérítés megfizetésére és ez nem csorbította aránytalanul a lap szólásszabadsághoz való jogát. A Nagykamara lényegében megerősítette a korábbi kamarai döntést. A Nagykamara ezeket a szempontokat vette figyelembe elsősorban: a kommentek gyűlöletbeszédnek minősültek és erőszakra szólítottak fel; a weboldal üzleti alapon működő professzionális híroldal volt; a Delfi nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a gyűlölködő kommentek ne jelenhessenek meg; az anonim kommentek valódi szerzőit nagyon nehéz felelősségre vonni; a Delfit alacsony összegű kártérítés megfizetésére kötelezték.

Fontos kiemelni, hogy a döntés nem teszi kötelezővé a szolgáltatók felelősségre vonását a sértő kommentek miatt, csupán azt mondja ki, hogy önmagában az nem sérti a szólásszabadságot, ha felelőssé teszik a szolgáltatókat az oldalukon megjelent kommentekért.

Szerkesztőségi megjegyzés: A nagykamarai döntés megítélése messze nem fekete-fehér, borúlátásra legalábbis még annyira sincs ok, mint amennyire az alább idézett hazai alkotmánybírósági határozat miatt volt. Ez az észt ügy volt annyira speciális, hogy csak egy viszonylag szűk sávban mondta ki egyezménykonformnak a szankcionálást, ráadásul a Nagykamara kifejezetten hangsúlyozta is ezeket a speciális körülményeket, mindenek előtt azt, hogy a professzionális hírportált működtető Delfi az ügyben messze több volt, mint passzív, tisztán technikai szolgáltató, ennek ellenére hat héten keresztül úgy hagyta moderálatlanul a jogsértő hozzászólásokat, hogy a cikk kiugróan nagyszámú hozzászólást kapott.

  Sajó András nem értett egyet

Bízunk benne, hogy ez nem az új média elhallgattatásának kezdete. … A történelem kiábrándító és hosszan tartó hatást gyakorló példákat kínál a közvetítő szolgáltatók cenzúrájával kapcsolatban.

– kezdi a különvéleményéhez csatolt mellékletet Sajó András magyar és Nona Tsotsoria grúz bíró, a tizenhét tagú tanácsban csak ők ketten nem szavazták meg a döntést. A véleményben az 1600-as évek Angliájára hivatkoznak, ahol a nyomdákat (közvetítő szolgáltatók) is büntették, ha a cenzúra által nem engedélyezett könyveket nyomtattak ki, ezt a korlátozást pedig hosszú ideig nem sikerült eltörölni.

 Magyarországra is kihat a döntés

Az ügy Magyarországot is érinti, mert a precedens rendszerben működő strasbourgi bíróság döntései végső soron a magyar bíróságokra is kötelezőek. Kommentes ügy pedig Magyarországon is akad: a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) és az Index.hu ügye megjárta már a bíróságokat és a magyar Alkotmánybíróságot is, jelenleg a strasbourgi bíróság előtt van az ügy. Ennek az ügynek a kimenetele azonban még a Delfi ügyben hozott ítélet fényében sem jósolható meg biztosan, mert a bíróság nem egy szempont alapján döntött, hanem összességében értékelte a körülményeket. A kommentek sértő jellegének, a büntetés nagyságának vagy más körülménynek pedig más jelentőséget tulajdoníthat a bíróság a későbbi döntésében.

A magyar ügyben arról volt szó, hogy az MTE, ami az internetes tartalomszolgáltatók önszabályozó testülete, egy állásfoglalásban hívta fel a figyelmet az Experient nevű ingatlankereskedő cég etikátlan hirdetési gyakorlatára. A hírt átvette az Index, a kommentekben pedig az MTE és az Index oldalán is szidták ezt a céget:

• “Azért az ilyenek szarjanak sünt és költsék az összes bevételüket anyjuk sírjára, amíg meg nem döglenek” – írta a Tékozló Homár nevű indexes fogyasztóvédelmi blog kommentelője;
• “Két szemét ingatlanos oldal” és
• “Benkő Sándoros, sunyi, szemét, lehúzó cég” – írták az mte.hu kommentelői.

Az Alkotmánybíróság döntéséről itt írtunk bővebben. Az Alkotmánybíróság is úgy döntött, hogy a kommentelést lehetővé tevő szolgáltatók felelősek lehetnek a kommentekkel okozott jogsértésekért, de a döntés széles teret hagyott a bíróságoknak és a jogalkotónak is arra, hogy a megfelelő rendszert kialakítsák. Az alkotmánybírósági határozat által alkalmazott mérce azonban összességében enyhébb és kevésbé szofisztikált volt, mint a most alkalmazott strasbourgi, ez pedig azt jelenti, hogy a jövőben a strasbourgi gyakorlatot hazai alkotmányossági minimumként elfogadó AB-nak is erősítenie kell a kommentekért való felelősség tekintetében a szólásszabadság védelmét.

G. Szabó Dániel