Bezárás
alkotmányjog

Az Alaptörvény köszöntése

2012. január 1-je nem határkő az ország életében. Hiába lép hatályba az új Alaptörvény, az csak tünete, legfeljebb betetőzése, de nem okozója az alkotmányos demokrácia válságának. A világért sem akarnánk mentegetni az 1990 és 2010 közötti időszakot (különösen nem a jogállami intézményrendszer 2006-os tehetetlenségét a közintézmények megvédésében és a rendőri jogsértések kivizsgálásában), ez a válság azonban 2010 májusától vált akuttá a független intézmények pártkatonákkal történő elfoglalásával, az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozásával, a kormányzati hatalom minden önmérséklet nélküli, káoszba fulladó gyakorlásával. Ennek a folyamatnak egy állomása az Alaptörvény hatálybalépése, de nem kezdete és vélhetően nem is a vége.

Éppen ezért a válságból való kilábalásnak lehet ugyan előfeltétele az Alaptörvény megváltoztatása, de ez mindenképpen eszköz csupán, nem pedig maga a megoldás. Nem értünk egyet ezért azokkal, akik egy új alkotmányozási folyamattól várják az alkotmányos állami működésen esett sérelmek orvoslását. Részletesen bíráltuk száz pontban az elfogadása előtt az alkotmánytervezetet, a lesújtó szakmai véleményünk pedig azóta sem változott. Mégis azt gondoljuk, hogy a negyedik Magyar Köztársaságot nem egy új alkotmány hosszadalmas, a társadalmat elfárasztó, ráadásul világrengető változásokat nem eredményező elfogadása teremtheti meg, hanem az, ha a hatályba lépő alaptörvény érdemi korrekciója mellett a hatalomgyakorlás mikéntje változik meg. Nem is beszélve arról, hogy tartós közjogi konszolidációt nem hozhat az egyik vagy a másik politikai oldal által elfogadott alkotmány, az pedig a legjobb eszköze egy ország szétzilálásának, ha négy- vagy nyolcévente hajt végre átfogó közjogi változásokat.

Azt tartanánk jó megoldásnak ezért, ha három tárgykörben egy majdani parlament érdemben változtatná meg az Alaptörvényt, de ezekkel a korrekciókkal elfogadná azt az ország hosszú távra szóló alkotmányának. Erre a korrekcióra teszünk a blogjegyzés végén szövegszerű javaslatot.

Egyrészt sürgető feladat az ország kormányozhatóságának helyreállítása. Az Alaptörvény egy sor, a mindenkor a választók bizalmából kormányzó többségre tartozó ügyet minősít kétharmados tárgykörré, így például az adórendszer, a nyugdíjrendszer vagy a családtámogatási rendszer meghatározó jelentőségű kérdéseit, de ebbe a körbe sorolhatjuk a rendőrség belső szervezeti felépítését vagy a helyi önkormányzatok gazdálkodásának számviteli kérdéseit is. Ugyancsak a kormányozhatóságot gyengíti, hogy a végrehajtó hatalomhoz tartozó szervezetek széles köre került ki a kormánytöbbség rendelkezése alól, noha a hírközlési kérdésekért vagy a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásáért a mindenkori kormány viseli a politikai felelősséget. A Költségvetési Tanácsra nagy szükség van, de nem elfogadható, ha ez a szerv a kormány közpolitikai mozgásterét csökkentheti. Azt javasoljuk továbbá, hogy a világos felelősségi viszonyok megteremtése érdekében az ügyészség kerüljön a kormányzat irányítása alá, azzal, hogy a korrupciós ügyeket vizsgáló ügyészek függetlensége maradjon meg.

Másrészt helyre kell állítani a fékek és ellensúlyok rendszerét. Az Alkotmánybíróságnak vissza kell kapnia hatáskörei teljességét, az adatvédelmi biztosnak (vagy hatóságnak) valódi függetlenséget kell kapnia, illetve a kisebbségi ombudsmannak és a jövő nemzedékek biztosának újra önálló szervnek kell lennie. Az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása érdekében a bírósági kinevezési hatásköröket az Országos Bírói Hivatal helyett bírói önigazgatási szervnek kell gyakorolnia. A helyi önkormányzatoknak a kormány felügyelete alól kiszabadulva újra érdemi autonómiát kell kapniuk, gazdálkodási kérdésekben is. Az alapvető jogok katalógusát a második generációs (gazdasági, szociális és kulturális) jogokat érintő részében érdemben bővíteni kell, mert az alaptörvény a ló túlsó oldalára esve minden alapjogi tartalomtól megfosztotta ezeket.

Harmadrészt kezdeni kell valamit azokkal a szimbolikus kérdésekkel is, amelyek az alkotmányozó Fidesz-KDNP ellenzéke, így a társadalom egy jelentős része számára elfogadhatatlanok. Ennek során azonban (még ha alkotmányozó többséghez is jutna egyszer ez az ellenzék) nem szabad ismét elkövetni a Fidesz hibáját: szimbolikus kérdéseket csak konszenzussal lehet az alkotmány részévé tenni. Ilyen egyetértés vélhető hiányában nem javasoljuk az Alaptörvényt új preambulummal kiegészíteni, ehelyett a jelenlegi “Nemzeti Hitvallás” hatályon kívül helyezését tartalmazza a tervezet. Elfogadjuk a Magyarország elnevezést, de fontosnak tartjuk, hogy ezzel párhuzamosan a Magyar Köztársaság megjelölés is megjelenjen az alkotmányban. Ebbe a csomagba soroljuk továbbá a leginkább ordító kodifikációs hibák, például az elképesztő számozás kijavítását is. A szimbolikus kérdéseket érintő vagy kodifikációs jellegű módosítások nélkül is lehet persze élni. Ha választani kell a preambulum hatályon kívül helyezése és a bírósági kinevezések függetlenségének helyreállítása között, gondolkodás nélkül ez utóbbit választanánk. Sőt, ha meg kell majd állapodni a jelenlegi kormánypártokkal az Alaptörvény módosításáról, a szimbolikus kérdéseket áldoznánk be először. Írhat ugyanis bármit a preambulum, ha nincsen mögötte társadalmi meggyőződés, az halott betű csupán.

Tudjuk, hogy nehéz lelkesedni az Alaptörvény korlátozott korrekciójának ötletéért. Mi is el tudnánk képzelni olyan alkotmányszöveget, ami a szívünkhöz közelebb áll – publikáltunk is egyet. Mégis, azt gondoljuk, hogy az országnak az a legjobb, ha nem a közjogi keretekről folytat meddő vitát, hanem azokat (adott hatalmi helyzetben, az elérhető legjobb kompromisszumok mellett) gyorsan lezárva a jövő igazán fontos kérdéseivel tud foglalkozni.

A cél világos: olyan alkotmánya legyen az országnak, amivel mindegyik jelentősebb, nem szélsőséges politikai erő együtt tud élni. Ami lehetővé teszi, hogy a parlamenti többség kormányozzon, hogy az ellenzék bírálhasson, hogy a helyi ügyek az önkormányzatokban dőlhessenek el, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere működjön. Ahol a választási vereség nyomán a vesztes nem boszorkányüldözéssel néz szembe, ahol négyévente nem forgatják meg a világot. Ami egy normális ország.

Gáli Csaba – Sepsi Tibor – Tordai Csaba

A módosítás szövegszerű tervezete letölthető innen. (PDF)

A módosítás magyarázatokkal bővítve letölthető innen. (PDF)

Az alkotmánynak a javasolt módosításokkal egységes szerkezetű szövege letölthető innen. (PDF)

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom