A nyilvánvalóan a Heinekenre szabott törvényjavaslattal a magyar állam jó eséllyel kerülhet abba a helyzetbe, hogy piaci verseny nélkül juttatja extraprofithoz a holland multit. Ér-e vajon ennyit egy frappáns visszaszúrás?

Hétfőn Lázár János és Semjén Zsolt benyújtották az Országgyűlésnek az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról szóló törvényjavaslatukat. Hogy a rendszerváltás után 27 évvel miért éppen most, az Igazi Csíki Sör-Heineken vitában való kormányzati állásfoglalás után érzik úgy, hogy ez hiányzik a diktatúrák múltjával való elszámoláshoz, az lehetne akár nemzetpolitikai, emlékezetpolitikai vagy gazdaságfilozófiai viták tárgya is. Azt azonban fontos mindenkinek tudnia, hogy a benyújtott javaslat szerinti törvény elfogadása akár nagyon sokba is fájhat még a magyar adófizetőknek.

A javaslat – mint ahogyan ezt az indokolása és preambuluma nyíltan el is ismeri, „a hazai közrend és közerkölcs magasabb fokának elérése és védelme érdekében” – új tilalmat vezet be, amikor megtiltja az önkényuralmi jelképek, azaz a horogkereszt, az SS-jelvény, a nyilaskeresztet, a sarló-kalapács és az ötágú vöröscsillag kereskedelmi célú használatát.

A magyar Büntető Törvénykönyv ugyan 1993-tól pénzbüntetéssel büntetendő vétségként büntetni rendelte e jelképek terjesztését, nagy nyilvánosság előtti használatát és közszemlére tételét, azonban a visszaélés önkényuralmi jelképpel tényállás miatt büntetőeljárások ténylegesen csak a jelképek politikai célú felhasználása miatt indultak. Amikor pedig a strasbourgi emberi jogi bíróság előbb a Vajnai-, majd a Fratanoló-ügyben még a meglévő gyakorlatot is egyezménysértőnek minősítette, majd az Alkotmánybíróság 2013-ban a túl tág tényállást meg is semmisítette, akkor végül az Országgyűlés úgy szűkítette a tilalmat, hogy a csak „a köznyugalom megzavarására alkalmas – különösen az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sértő – módon” történő elkövetés a tiltott.

A visszavonulás ellenére az ügy nyilvánvalóan szálka maradt a kormánypártok szemében, úgyhogy most kézenfekvőnek látszhat a kormány számára azt összekötni a holland sörgyártó megleckéztetésével. Különösen frappánsnak tűnhetett egy védjegyügyben kirobbant konfliktusban a saját védjegyükkel szívatni a hollandokat. A Heineken ugyanis a harmincas évek óta használja védjegyet képező cég- és elsődleges terméklogóként a vöröscsillagot, és bár az a hidegháború alatt azért néhány évtizedre csak „kifehéredett”, ám 1991 óta egy kontúrvonal kivételével teljesen azonos a kommunista jelképpel. Az uniós és nemzetközi védjegyeket is ideértve a jelenleg Magyarországon oltalom alatt álló bő féltucat grafikus Heineken-védjegy közül az elsőt 1995-ben, az aktuálisan használtat pedig 2011-ben jegyezte be a holland anyacég. A csillag nem egyszerűen a Heineken védjegyének egyik része, hanem annak központi, a brenddel azonosított eleme, amit egyebek közt a labdarúgó Bajnokok Ligája főszponzoraként is használ – a sorozat jelképeivel gyakran kombinálva – a cég. Az UEFÁ-val egyébként éppen most hosszabbították meg újabb három évre az együttműködést. amelynek kapcsán a felek közlése szerint a kampányok 220 országban 4,2 milliárd emberhez érhetnek majd el. Bár persze a vöröscsillag kereskedelmi használata betiltásának lehetnek más érintettjei, köztük a Sanpellegrino olasz ásványvízgyártó, illetve több ruházati márka is, azonban a legkomolyabb gazdasági hatást nyilvánvalóan a Heinekenre gyakorolná.

Így születhetett a törvényjavaslat, amely külön törvényben fogyasztóvédelmi jogsértésként tiltja az önkényuralmi jelképek haszonszerzés céljából történő felhasználását, megjelenítését, valamint az önkényuralmi jelképpel ellátott áruk és szolgáltatások értékesítését. Ez alól – az eddigi Btk.-s tilalomhoz hasonlóan – az ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célú közlések, valamint a jelenkori és történelmi eseményekről való tájékozatás lennének kivételek. Emellett azonban – az ügy politikai jellegét véka alá nem igazán rejtve – minden olyan felhasználás is mentesülne a tilalom alól, amit a Kormány egyedi határozatával a felhasználó méltányolható érdekeire tekintettel jogszerűnek minősít. Viszont azt külön rögzíti a szöveg, hogy önmagában a védjegyoltalom megléte, ami például a Heineken logója esetében fennáll, még nem jelenti a használó méltányos érdekeinek elismerését.

Ennél is erősebbre sikerült a javaslat Büntető Törvénykönyvet érintő része, ami a kereskedelmi felhasználást egyenesen két évig terjedő szabadságvesztéssel, azaz a más, például a politikai célú felhasználásoknál súlyosabban büntetné. Így jutnánk el oda, hogy ha lenne egy, az 56-os hősök emlékét sértő kommunista politikai akció, aminek során használnák a tiltott jelképeket, akkor az elzárással – azaz a mai Btk. rendszerében a legenyhébben – büntetendő vétség lenne, viszont a vöröscsillagos Heineken forgalmazásáért szabadságvesztést is ki lehetne szabni.

A huszárvágásból azonban könnyen öntökönszúrás lehet.

Egyrészt hiába hivatkozza nyomatékosan a javaslat indokolása, hogy a strasbourgi követelmény nem zár ki minden tilalmat, ha a korlátozás indokoltságát egy esetleges panasz kapcsán érdemben vizsgálná az Emberi Jogok Európai Bírósága. Márpedig az nem egy egyszerű érvelési feladat, hogy ha már lemenedzselt az ország egy demokratikus átmenetet hasonló tilalom nélkül, akkor miért éppen 2017-ben lett elkerülhetetlen az új tilalom bevezetése. Ebben az összefüggésben a közerkölcs fejlesztésére hivatkozni kifejezetten kontraproduktívnak látszik.

Az igazi veszélyt azonban a beruházásvédelmi fórumrendszer jelenti a törvénymódosításra, hiszen a Heineken esetében a tilalom európai uniós és magyar oltalom által védett, többek között a Bajnokok Ligája szponzorálásával összefüggésben is egész Európában használt védjegyek hazai használatát lehetetlenítheti el. Márpedig a Heineken gyártóként és forgalmazóként is magyarországi beruházó, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra pedig az irányadó választottbírósági gyakorlat alapján kiterjed a beruházásvédelem.

Persze nem zárható ki, hogy a hollandok az idők szavát meghallva nem mernek újat húzni az Orbán-kormánnyal, és visszaállnak a logójuknak a hidegháború idején is alkalmazott fehér csillagos változatára. Ám ha esetleg mégis inkább maradnának a bevezetett változatnál, és a termékük jogszerű forgalmazásának ellehetetlenülésével nekik okozott kárigényüket elviszik választottbíróságra, akkor ilyen előzmények után a magyar államnak meglehetősen nehéz lesz bizonyítania, hogy nem büntető jellegű intézkedést hozott a céggel szemben. Ez pedig az önmagában is százmilliós nagyságrendű eljárási költségek mellett az intézkedéssel okozott kár megtérítését, ezen felül ezt is meghaladó összegű büntető kártérítést is jelenthet.

Természetesen mindez csak évek múltán lehet aktuális, míg a politikai haszon azonnali. Még így sem hisszük ugyanakkor, hogy ennek a kockázatnak a felvállalása bármilyen szempontból értelmes lenne. Legalábbis ha egy kormány nem ért egyet egy multinacionális vállalat üzletpolitikai döntéseivel, akkor az a legritkább esetben szeretné azt piaci eredményességétől függetlenül elérhető profithoz segíteni.